Forza Milan

99. fejezet

Lexy

- Ez a rohadt csütörtök hamarabb eljött, mint vártam - morogtam magam elé Lolo tükre előtt forogva, de a szőkeség meghallotta és vigyorogva nézett végig rajtam.

- Nyugi, tökéletesen nézel ki.

- Nem a kinézetemmel van gondom - húztam el a számat. - El tudod te képzelni mit érzek, hogy egész este azt a beképzelt majmot kell néznem? Ráadásul ott lesznek a haverjai is, akik tuti, hogy ugyanolyan bunkók, mint ő - sóhajtottam fel elkeseredetten.

- Lex, ne ítélkezz elhamarkodottan! - fedett meg a barátom.

- Igazad van - vallottam be pillanatokkal később. - Ez a... szóval ő a legrosszabbat hozza ki belőlem.

- Oké, akkor most állj meg egy pillanatra és vegyél egy mély levegőt! Úgy - bólintott Lolo, mikor tettem amit kért - és most még egyet. Nem szeretném, ha bepánikolnál.

- Köszi - mosolyodtam el halványan. Nem is értettem magam. Mitől vagyok így beparázva? Csak egy egyszerű koncertre megyünk, ahol persze ott lesz az az idegesítő rapper is, de majd csak kibírom valahogy.

Rendesen összerezzentem, mikor meghallottam a dudálást a ház elől. Ijedten néztem a barátomra, aki bátorítólag elmosolyodott és megszorította a kezemet.

- Ügyes csaj vagy, megoldod - engedett utamra.

Miután elbúcsúztam a szüleitől és megköszöntem, hogy itt lehettem, Lorenzo elkísért az ajtóig.

- Hiába húzod az időt, attól még találkozni fogsz vele - vigyorgott rám mindentudóan.

- Én nem is... - tiltakoztam, de aztán rájöttem, hogy igaza van. - Kívánj nekem szerencsét és rengeteg türelmet - nyomtam puszit az arcára.

- Egy kalappal - kacsintott rám, majd intett a kocsiban várakozó barátomnak. - Hívj fel, ha hazaértél! - kiáltott még utánam, amitől azonnal jobb kedvem lett. Mielőtt becsuktam volna magam után a kocsiajtót, még jeleztem neki, hogy értettem.

- Ciao bella! - hajolt az ajkaimra Stephan üdvözlésképpen.

- Ciao! - simítottam végig a karján mosolyogva. - Új stílus? - néztem végig rajta, mert a szokásos elegáns megjelenés helyett most egy szaggatott farmert, egy koponyás, fehér pólót és egy bőrhatású fekete, kapucnis pulcsit viselt.

- Ö..nem jó? - kérdezte miközben már fel is vette a tempót a forgalommal.

- Nem azt mondtam - vontam meg a vállamat.- Sőt, kimondottan tetszik - vallottam színt, mert tényleg bejött a kinézete. Édes mosolyt villantott rám majd a kezemet a szájához húzta és megcsókolta. Az ilyen gesztusaitól tudtam igazán elolvadni.

Kíváncsian fordultam Stephan felé az ismeretlen útvonalat látva de ő megelőzve a kérdésemet elárulta a célunkat.

- Felvesszük még Philippet és Mariót.

- Oké - húztam el a számat mikor meghallottam Balotelli nevét. Nem tehettem róla, de a fekete srác még mindig nem lopta a szívembe magát.

Pár perccel később már négyen tartottunk az éjszakai klub felé.

- Többiek? - kérdezte Philippe.

- Mattia azt mondta, hogy a bent találkozunk.

Szívem nagyot dobbant ahogy meghallottam a hátvéd nevét.

- Már csak ez hiányzott - dünnyögtem az orrom alá.

- Mondtál valamit? - fordult felém Stephan.