Forza Milan

76. fejezet

Lexy

- Jó reggelt Napsugár! - köszönt rám anya undorítóan vidáman és kipihenten.

- Reggelt - nyögtem fel miután lehuppantam az egyik székre és fejemet a kezeimre hajtottam

- Hosszú volt az éjszaka? - nevetett fel anya és elém csúsztatott egy tányért amin szendvicsek voltak majd egy bögre gőzölgő teát is.

- Istennő vagy - kulcsoltam kezeimet a forró bögre falára.

- Ezt megmondanád majd Sergionak és Crisnek is, ha találkozol velük? - rebegtette meg a szempilláit picsásan.

- Inkább apának - vigyorodtam el gonoszul.

- Jaj, olyan ünneprontó vagy - legyintett. - Amúgyis, ő már tudja.

- Na persze - hunytam le a szemeimet fáradtan.

- Ne szemtelenkedj, mert nyakon váglak - fenyegetett meg tréfásan.

Ekkor felkaptuk a fejünket, mert lépések hadát hallottuk meg a lépcső felől.

- Buon giorno! - léptek be néhányan a helységbe. - Úh, kaja! Mi is kaphatunk? - pislogtak anyára a legszebb nézésükkel.

- Mikor maradtatok nálam éhen?

- Ö.., soha? - kérdezte Roni kekeckedve, mire anya vállba boxolta.

- Állíts magadon Woodland, mert nem kapsz enni.

- Háh, azt úgysem tennéd meg - vigyorodott el a lány, mert tudta, hogy anya legfőbb mottója "a vendég csak teli hassal távozhat."

- Ez a te baromi nagy szerencséd.

- Ki alszik még? - néztem körül hirtelen.

- Réka és Lolo - jött a felelet. - Mivel ők még reggelig beszélgettek, így nem csodálom, hogy még nem tértek észhez - vonta meg a vállát Zsolti.

- Miért, mennyi az idő? - fordultam a konyhai óra felé. - Mi van? - kerekedtek el a szemeim a számokat látva.

- Jól látod - nevetett fel anya. - Dél van.

- Basszus, egy évben csak három napra jöttök Olaszba, akkor is átalusszuk a felét - dühöngtem. - Még annyi mindent meg akartam mutatni - nyafogtam.

- No para - mosolygott rám Noncsi. - Megkajálunk aztán felöltözünk és megmutatod nekünk a látnivalókat. Jó lesz így? - nézett végig mindenkin.

- Szuper, akkor kezdjük rögtön az elején, a kajával - nézett az egyetlen felnőttre kihívóan Roni.

Anya csak megcsóválta a fejét és elénk tette a már elkészített szendvicseket.

- Tea a tűzhelyen, főtt kaja a hűtőben. Melegítsetek magatoknak, ha éhesek vagytok - simogatott végig minket a tekintetével. - Nekem most mennem kell, mert meló van - köszönt el.

- Szia Bia! - hangzott fel egyszerre a köszönés és néhány pillanat múlva hallottuk, hogy becsukódik a bejárati ajtó.

- Hol vannak a fiúk? - nézett szét hirtelen Vera. - Na nem mintha olyan nagyon hiányoznának - vigyorodott el.

- Most miért mondasz ilyet? - kérdezte Zsolti jókedvűen. - Babácska biztos örülne a "Ribancoknak" - kuncogott fel a kémia tanárnőnktől kapott becenéven.

- Ne! No! Nein! - hülyéskedett Roni. - Ne fesd az ördögöt a falra, mert megjelenik!

- Nyugi - néztem rá röhögve, mert tudtam, hogy szereti az öcséimet, csak egy idő után tényleg besokall tőlük az ember. - Focitáborban vannak és csak jövő héten jönnek haza.