Forza Milan

62. fejezet

Lorenzo

- És ez akkora bűn? - kuncogtam fel mikor végre megtudtam kiborulásának okát. Könnyei már elapadtak és most mérgesen meredt rám.

- Nem érted? - csattant fel. - Megcsaltam Stephant!

- Miért, le is feküdtetek? - pislogtam döbbenten, de mikor megláttam az arckifejezését, védekezőn felemeltem a kezeimet. - Bocs, de megcsalásról beszéltél és azt hittem, több is történt.

- Te nem vagy komplett - rázta meg dühösen a fejét, amitől a rasztái ide-oda röpködtek. - Hogy feküdtem volna le vele? Nem vagyok ribanc! - ugrott fel mellőlem.

- Nyugi - követtem az ablakhoz. - Senki nem mondott ilyet, csak úgy adtad elő azt a nyamvadt csókot, mintha legalább öt menetet lezavartatok volna - fordítottam magam felé és áthatóan fürkészni kezdtem az arcát.

- Nem is volt nyamvadt - suttogta lesütött szemekkel.

Egy ideig megkövülten néztem, majd derengeni kezdett valami.

- Lex...te? Neked tetszett? - tettem fel félve a kérdést, várva egy újabb dührohamra, de az elmaradt. Helyette visszaült az ágyra és az arcát a kezei közé temette. - Lexy? - próbáltam felhívni magamra a figyelmét.

- Hm? - morogta a fedezéke mögül.

- Azt kérdeztem, hogy jó volt-e a csók?

Hatalmas sóhajtás után rám nézett és mielőtt megszólalt volna már tudtam a választ.

- Az a legrosszabb, hogy élveztem. Érted? - nézett rám kétségbeesetten. - Nekem barátom van mégis jól éreztem magam Mattiával - gördültek le újabb könnycseppek az arcán.

- Jaj, miele - vontam az ölelésembe -, mert barátod van attól még léteznek más férfiak is - mosolyodtam el.

- De én...

- Tudom, hogy most össze vagy zavarodva. Ez természetes, hiszen eddig nem voltak pasik az életedben most pedig egyszerre kettő is csapja a szelet. Na nem mintha sajnálni kéne érte - vigyorodtam el. Lexy hátra dőlt az ágyon és a plafont kezdte fixírozni.

- Miért történik ez velem? - szólalt meg nyűgösen. - Azt hittem azért jó Stephannal, mert ő a barátom, de Mattia nem és mégis ugyanolyan érzéseket váltott ki belőlem - kezdett értelmetlen magyarázatba, de a lényeget sikerült leszűrnöm.

- Nyugi - dőltem mellé és végig simítottam az arcán. - Azért még nem dőlt össze a világ, mert valakinek több srác is tetszett egyszerre.

Csüggedten fújta ki a levegőt. Szótlanul meredt maga elé, ami bevallom elég ijesztő volt az ő szószátyárságát ismerve, de hagytam, hagy gondolkozzon. Kell neki egy kis idő míg megemészti magában a történteket. Ismertem már őt annyira, hogy tudjam, magát okolja a történtekért és most hiába mondanék bármit is, nem fogadná el. Figyeltem, ahogy felállt az ágyról majd a pizsamájáért nyúlt.

- Elmegyek zuhanyozni - nyögte ki, de látszott rajta, hogy gondolatban máshol jár.

Alig dőltem vissza az ágyra mikor megszólalt a telefonja. A kijelzőre nézve elkomorodtam, majd a kezembe véve a készüléket néhány csörgés után felvettem.

- Lexy - sóhajtott fel a hívó - már azt hittem fel sem veszed. Én annyira sajnálom ami történt - kezdett hadarni és én idejét láttam, hogy közbe szóljak.

- Mattia, Lorenzo vagyok.

- Ó... - hallgatott el a focista.

- Tudok mindent - tisztáztam rögtön az elején.