Forza Milan

81. fejezet

Lorenzo

Sietős léptekkel közelítettük meg Ádámék házát. Nem tudtam, hogy mit tervez a barátom, de követtem. Ahogy becsukódott mögöttünk az ajtó, azonnal a falnak szorítva találtam magam.

- Annyira kibaszottul hiányoztál - suttogta Ádi a számba, majd megcsókolt. Először csak óvatosan ízlelgette az ajkaimat, majd nyelvével végigcirógatta, hogy bejutásért kuncsorogjon és én készségesen megadtam neki magam. Lágyan és hosszan csókolt, felkorbácsolva a szenvedélyünket. Kezeink önálló útra keltek egymás testén. Én türelmetlenül vezettem be az ujjaimat a barátom pólója alá és körmeimet végig húztam az engem folyamatosan csókoló fiú gerincén.

- Ne játssz az oroszlánnal - mordult fel Ádi és lihegve elszakadt tőlem.

- Milyen oroszlán? Én csak egy kiscicát látok magam előtt - incselkedtem vele bátran.

- Egyetlen mázlid az, hogy megígértük Lexynek, hogy mi is velük megyünk, különben már a szobámban lennénk és alattam sóhajtoznál - harapott bele a nyakamba majd óvatosan megszívta a bőrömet. Ajkaimat egy halk nyögés hagyta el. - De ahogy hallom, nem ellenkeznél olyan nagyon - vigyorodott el, mire a mellkasára csaptam.

- Kapd be!

- Arra is sor fog kerülni - nézett rám csillogó szemekkel, amitől a gyomrom egy pillanat alatt összeugrott és a benne lakó pillangók vad csapkodásba kezdtek. - De most készülnünk kell, mert elkésünk - lépett el tőlem és nekem azonnal hiányozni kezdett a teste melege.

Ádám elindult az emeletre, ami a szobáját rejtette és én követtem. Gyorsan elővett egy sötét nadrágot és egy fekete inget. Előttem kezdett átöltözni, én pedig döbbenten legeltettem a szemeimet tökéletesen kidolgozott izmain. Nem volt egy Ronaldo, de nekem tökéletesen megfelelt.

- Azért néha vegyél levegőt - térített vissza a valóságba a kuncogásával.

- Idióta - fordultam el tőle sértődötten.

- Na - ölelt át hátulról - hidd el, hogy baromi jól esik látni, hogy ilyen hatással vagyok rád - csókolt bele a nyakamba megint. Megadó sóhajjal dőltem neki és lehunyt szemekkel élveztem a kényeztetését. - Mennünk kell - sóhajtott fel egy kis idő múlva és ahogy elhúzódott, megéreztem, hogy nagy hatással voltak rá az elmúlt pillanatok. Hirtelen fordultam meg és néztem fel vágytól csillogó szemeibe. Nem szóltam semmit, csak kezeimet levezettem az övcsatjához, tekintetemet egy pillanatra sem vettem le az arcáról, majd mikor sikerült kibontanom őt a nadrágjából, letérdeltem elé. Hitetlenkedést, vágyat és mérhetetlen szerelmet olvastam ki a szemeiből. Somolyogva néztem fel rá, majd lassú, de határozott mozdulatokkal megmutattam neki, hogy hol is van a mennyország.

- Merre voltatok? - csattant Lexy hangja idegesen.

- Dolgunk volt - vigyorogtam rá úgy, mint egy macska aki kinyalta a tejes köcsögöt. Ádi arca enyhén elpirult, míg az én arcomra már ráégett a mosoly.

- Basszus - kerekedtek el a lány szemei. - Nem, inkább nem akarom tudni, hogy mit is műveltetek ti ketten - tette fel a kezeit szabadkozva, de a szemeiben megcsillanó szikra elárulta, hogy ezt nem fogom megúszni ennyivel.

- Indulhatunk? - jelent meg Stephan Lexy mellett, akinek az arca azonnal ellágyult. A focista a lány dereka köré kulcsolta a karjait és magához ölelte.

- Most már igen - sóhajtott fel a lány, majd elkiáltotta magát az anyanyelvén. - Indulás Ribancok!

Kérdő tekintettel néztünk rá, míg Ádám felnevetett mellettem, de aztán megkönyörült rajtunk és lefordította a mondatot.

- Hogy te milyen kedves vagy a barátaiddal? - néztünk rá elhűlve.

- Nyugi, már megszokták - vigyorgott a raszta lány. - Tudjátok volt egy kémia tanárnőnk, aki szerint mi Ribancképzőbe jártunk és így rajtunk ragadt ez a gúnynév. De nem is mi lennénk, ha magunkra vettük volna, sőt inkább viccet csináltunk belőle és még a suliban is így kiabáltunk a másik után, a tanárok legnagyobb megrökönyödésére - nevetett fel és a többiek is vigyorogva bólogattak.

- Furcsa hely a hazád - nézett rá Stephan elgondolkodva.

- Nem is tudod, mennyire - csókolta szájon a lány a focistát. - Na de most már induljunk - csapta össze a kezeit mire mindenki elindult a bejárat felé.

- Hogy fogunk eljutni ennyien a.... - nézett ránk Zsolti tanácstalanul. - Hova is megyünk?

- Egy szuper klubba - mosolyodott el Stephan, majd az út túloldalán parkoló autóra mutatott. - És ha nem gond, rendeltem egy taxit.

- Baszd meg, ez egy Limuzin! - kiáltott fel Roni.

-Te képes voltál kibérelni egy ilyen autót? - nézett Lexy elhűlve hol a kocsira, hol a focistára, aki csak szerényen mosolyogva megvonta a vállát.

- Úgy gondoltam, hogy jó ötlet lenne ha felejthetetlenné tennénk a barátaid utolsó estéjét.

- Imádlak! - ugrott a nyakába a lány, majd össze-vissza puszilta az arcát.

- Akkor nincs más hátra, mint előre - vigyorodott el Roni.

Még mindig hitetlenkedve, de kíváncsian lépkedtünk el az autóig, aminek az ajtaját egy sofőr nyitotta ki előttünk.

- Grazie! - köszöntük meg egyszerre majd beszálltunk a csodaszámba menő kocsiba.

Ahogy leültem, tekintetem azonnal felmérte a hófehér csoda belsejét. Elképesztő volt a felszereltsége, az eleganciája. Össze-vissza kapkodtuk a fejünket, hogy mindent az emlékezetünkbe tudjunk vésni. Míg mi a luxus felfedezésével voltunk elfoglalva, Stephan beszélt a sofőrrel, aki bólintott és elindította az autót. A focista jókedvűen figyelte, ahogy Lexy és a barátai mindenre visítva csodálkoztak rá. Láttam rajta, hogy bármit megtenne, csakhogy boldognak lássa a barátnőjét. Engem is magával ragadott a többiek izgatottsága így vigyorogva fogadtam el a felém nyújtott pezsgős poharat.

- A barátságra! - kiáltott fel Lexy és mi helyeselve koccintottuk össze vele a mienket.