Forza Milan

24. fejezet

Stephan

- Gyerünk Stephan! - szólt rám a gyógytornászom. - Még öt perc és kész vagyunk.

- Tudom, csak elszoktam a keményebb munkától - vallottam be őszintén. Sérülésem miatt egy hónapot kellett kihagynom és most nagyon nehéz volt rávenni az izmaimat, hogy engedelmeskedjenek. - Ez keményebb munka, mint gondoltam - fújtattam fáradtan, mikor végeztünk.

- De, jól csináltad - veregetett bátorítón vállba és valamit felírt a mappámba. - Jövő héttől már a csapattal edzhetsz - mosolygott rám.

- Wáó doki, ez nagyon jó hír! Nem is hittem volna, hogy ilyen gyorsan formába hoz.

- Azért ehhez kellett a te munkád is - mondta, fel sem nézve a papírjaiból. - Mára végeztünk - engedett utamra.

Elköszöntem és az öltöző felé vettem az irányt, ahová pár perccel utánam a csapat is megérkezett. Nem voltak túlzottan feldobva.

- Fáraó basszus, mikor leszel már bevethető? - kérdezte Pazzini.

- Jövő héten már veletek edzek - vigyorogtam rájuk, amit hangos üdvrivalgással fogadtak.

- Végre! - ült le mellém Kaká.

- Csak nem hiányzom? - néztem rá kajánul.

- El ne hidd, csak jó lesz, ha már te is velünk szívsz - röhögött fel hangosan.

- Ekkora gáz van? - komolyodtam el.

- Még annál is nagyobb - sóhajtotta. - Nem tudom mi lesz így a csapattal. Egyre lejjebb csúszunk a tabellán és remény sincs rá, hogy jobb lesz.

Mindenki elkomorodva hallgatta Kaká mondatait és egyetértőn bólogatott. csend telepedett az öltözőre és a fiúk gondolataikba merülve zuhanyoztak le és öltöztek át. Nyoma sem volt a régi vidám csapatnak. Az eredménytelenségünk rányomta bélyegét a hangulatunkra.

Mivel én már végeztem, megvártam Kakát és Sandrot, hogy együtt induljunk haza.

- Mattia nem jössz? - kérdezte meg a brazil De Scigliot.

- Nem, még maradok - mondta, nem nézve rám.

- Te tudod - vonta meg a vállát a csatár.

Kiléptünk az ajtón és elindultunk a parkolóba.

- Ebbe mi üthetett? - morfondírozott Matri, de ahogy rám nézett, már sejteni kezdett valamit. - Összevesztetek?

- Nem - válaszoltam szűkszavúan, de tudhattam volna, hogy nem úszom meg ennyivel.

- Akkor? - nézett most már Kaká is rám.

- Tényleg semmi - próbáltam terelni a dolgot, de persze sikertelenül.

- Fogadjunk nő van a dologban - vigyorgott Sandro, majd Kakával összenézve, egyszerre mondták ki a nevet.

- Lexy!?

- Mi van vele? - tettettem a hülyét.

- Tuti száz, hogy miatta vesztetek össze - néztek rám áthatóan.

- Nem vesztünk össze csak... - rájöttem, hogy elszóltam magam és egy lemondó sóhaj után elmeséltem neki a történteket.

- Ó - döbbentek le mind a ketten, majd széles vigyor terült szét az arcukon.

- Most mi van? - forgattam meg a szemeimet.

- Mattia nagy spíler. Végre rávett arra, amiről mi hiába beszéltünk - magyarázta jókedvük okát a brazil.