9. fejezet

456 21 1
                                    

Stephan

- Allegri kiteszi a szűröm a kezdőből - nyavajgott Kaká, miközben idegesen mászkált fel-alá az öltözőben.

- Próbáld meg Carolinet mégegyszer - mutattam a telefonra.

Megértettem a 22-es idegességét, mert az edzőnk nem volt túl elnéző és az, hogy az edzésre behozza a gyerekeit, teljességgel lehetetlen volt. Ebből Luca és Isabella semmit nem fogtak fel, mert az öltöző legtávolabbi felében, egy asztalnál rajzolgattak. Nem volt velük semmi gond, mert csendben elvoltak, de Allegrivel akkor sem jó ujjat húzni. Kaká kiment a folyosóra, gondolom nem akart előttünk veszekedni a feleségével.

- Na látod, ezért mondtam neked, hogy ráérsz még a családalapítással, főleg a gyerek téma feszegetésével - ült le mellém De Sciglio.

- Olyan hülye vagy - forgattam meg a szemeimet. - Attól, mert egyszer nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy kéne, még ott van a többi alkalom, amikor minden oké. Abból több van hidd el. Szerintem nincs annál jobb, mintha a felesége és a gyerekei várják haza az embert egy fárasztó nap után.

Kinyílt az ajtó és Kaká viharzott be rajta, kézenfogva a rózsaszínhajú lánnyal. Döbbenten néztük a párosukat. A brazil elengedte a lány kezét és a gyerekeihez sietett. Megszólalni egyikünk sem tudott, mert még mindig csodálkozva néztük a lányt az öltözőnkben, akin látszott, zavarban van, de egy halk "Ciao"-t azért elmotyogott. Érdeklődve figyeltük az előttünk kibontakozó jelenetet, mikor is Kaká bemutatta őt a kicsiknek. Isabella valami babákról magyarázott, amire a rózsaszínhajú egy mosollyal válaszolt. De milyen mosollyal! Istenem. Életemben nem láttam ilyen szép mosolyt. Azt kívántam, bárcsak rám nevetne így. A kislány azonnal átkéretszkedett hozzá. Ő pedig természetes mozdulattal ültette a csípőjére úgy, ahogy az anyukák szokták a gyerekeiket. Látszott, hogy nem előszőr tesz ilyet. Luca már nehezebb eset volt a hugánál, ezért is figyeltük érdeklődve a továbbiakat. Először csak méregette a lányt, majd egy érdekes kérdést intézett felé, amire mi is feszülten vártuk a választ.

- Cristiano Ronaldo vagy Messi?

- Egyértelmű, hogy Neymar - mosolygott már megint úgy, hogy még a nap is kisütöt tőle.

Neymar? Esett le, hogy mit mondott. Pff. Tudom, hogy most ő a brazil csodagyerek, de nem kéne mindenkinek odáig lennie érte. Bár még mindig jobb választás, mint CR7.

A lány és Luca lepacsiztak, majd Kakával megegyezett, hogy elviszi a srácokat egy játszótérre. Ahogy lelépett a két gyerekkel, egyből letámadtuk a brazilt.

- Ez mi volt? - nézett rá Robinho kérdőn.

- Alexa felajánlotta, hogy vigyáz rájuk - mondta és röviden elmesélte, hogy futott össze a lánnyal.

- Ennyire bízol benne, hogy elmerted engedni vele a gyerekeket? - kötözködött Mexes.

- Többször láttam már a testvéreivel és mindig jól el voltak. Ráadásul valamiért megbízom benne.

Tovább is szívták volna a vérét a többiek, de megjelent Allegri és indulnunk kellett az edzésre.

- Egyre jobban tetszik a kiscica - jelentette ki futás közben Mario, olyan hangon, ami semmi jót nem ígért a lányra nézve. Ráadásul már megint azzal a hülye becenévvel illette őt.

- Hülye vagy Balo? Túl fiatal hozzád - torkolta le Matri. - Mégis mit akarnál egy kislánytól? - nézett rá kérdőn.

- Te láttad annak a "kislánynak" a testét? - vigyorgott a 45-ös - Vagy az arcánál tovább nem jutottál?

Forza MilanWhere stories live. Discover now