Torn / Törés

31

"Szeretem ernyős szemedet,
etető puha kezedet,
mellém simuló testedet,
csókolnám minden részedet."
Weöres Sándor

A Romban káosz kezdődött és azzal együtt a fejemben is.
Elkezdődött ugyanis a felújítás, amit már hónapok óta tervezgettem és fogalmam sincs hol a vége. Gondolkodtam, hogy bezárjunk-e arra a pár hétre míg el nem készül, de ahány emberrel beszéltem, annyian tippeltek különböző dátumot a végére.
Először is kialakítunk egy konyhát, hiszen szeretném ha nyártól enni is tudnának majd itt a vendégek. Nyilván nem több fogásos éttermi menüt tervezek, csak bár ételeket, kóstolókat, rágcsálnivalót és ahhoz kell egy hely, illetve egy szakács aki elkészíti majd őket. Az még a jövő zenéje, hogy őt is megtaláljam.
Aztán alakul a terasz, a hátsó rész felé lesz egy hatalmas elektromos üvegajtó ami majd egy kiülős teraszra visz asztalokkal, kanapékkal, hangulatos fényekkel.
Végül úgy alakult nyitva tudunk maradni a folyamat alatt is majd. A konyha is zárt helyiség, és a teraszon is tudnak dolgozni az emberek anélkül, hogy zavarnának bárkit. Bár amúgy is mi körülbelül akkor nyitunk, mikor ők elmennek, hiszen letelik a műszakjuk. Egyedül mikor kifúrják a falat az ajtónak lesz egy kis káosz, de bízom benne hogy nem sokáig kell majd nézni egy hatalmas letakart lyukat a falon.

Annyira izgatott voltam, ez volt az első igazán nagy változás miután én lettem hivatalosan is a Rom tulaja és bíztam magamban, hogy úgy sikerül majd ahogy megálmodtam és minden tökéletes lesz.

- Bármi probléma van szólj csak nekem, főnökasszony - mondta az egyik munkásember, mikor a főnökével beszélgettem épp.

Egy nagy mosollyal bólintottam, és le is esett a kő a szívemről hiszen sajnos még mindig egy olyan társadalomban élünk, ahol nőként nem minden helyzetben kapod azt az elbánást, mint egy férfi. Lenéznek, esetleg beszólnak, feleslegesen flörtölnek, kellemetlen helyzetbe hoznak. Mind mind valami, amit egy férfi soha nem tapasztalna meg egy vezető pozícióban.

Lényegében az egész délutánomat a Romban töltöttem. Sorra jött egyre több ember, akiket eligazítottam, még egyszer átrágtam a főnökökkel mi az elsődleges terv, aztán később amint ők elmentek lényegében nyitottunk is.
Titkon direkt maradtam bent kicsit tovább. Péntek volt, tudtam hogy többen lesznek, na meg Zayn tegnapelőtti elszólása az új pultos lányról kicsit megingatta a bizalmamat azzal kapcsolatban mi is történik itt a hátam mögött, így gondolom húzom kicsit még a mai napom és maradok. Az egyik sarki asztalhoz ültem le pár köteg papírral a kezemben, amiket alá kellett írnom így két legyet is ütöttem egy csapásra.
A banda hangosan játszott s szépen lassan a neonfények mellett emberek lepték el a helyet. Kicsit furcsa volt a nagy hangzavar és fények mellett csinálni papírmunkát, hiszen normál esetben ide eddig jól érezni magam és kikapcsolódni jöttem én is még akkor is, ha épp műszakban voltam. Furcsa ahogy a dolgok változnak, ugyanakkor jobban szeretem ezt a helyet mint valaha.

Az egész este, vagy legalábbis amíg bent voltam, minden tökéletesen ment. Titkon reménykedtem, hogy hátha bejön Zayn és nem szúr ki, így rajta kaphatom hogy elveszi a pultos lányom figyelmét és lenne mivel szívatnom, viszont nem tette. Bár éppen elég tudnom mit tettek, nem kellett látnom is őket még csak egy társaságban sem.. azóta is eszembe jut néha vajon hol is történhetett meg az épületen belül, megölöm Zaynt.

Éjfél körül volt már, mikor összeszedtem a papírokat, amiket haza kell vinnem, elköszöntem a többiektől, majd azokkal és a táskámmal a kezemben indultam el a hátsó kijárathoz. A parkoló sötét volt és csendes miközben lépkedtem az autóm irányába.

- Szép estét a hölgynek - szólalt meg egy ismeretlen hang mögülem, amire egyből hátrafordultam. A kezem egyből a táskám cipzárjához kapott, hogy ha szükségem lenne rá időben elővegyem a paprikasprayt.
Előttem a férfi állt, akit nem rég itt láttam Harryvel, illetve New Yorkban is ott volt és mind a két alkalommal bebizonyította nekem, hogy egy igazi seggfej, éppen ezért nem is volt ínyemre, hogy most ott állt velem szemben a sötét, üres hátsó parkolóban.