Torn / Törés

20

"Vágyaimnak vég határa,
Itt vagy, s reszketek belépni."
Vörösmarty Mihály

- Kellett neked kitalálni ezt a rengeteg lufit - bosszankodott Liz.

December 31 van, az utolsó nap az évben. A karácsonyi időszakom, mint mindig, meghitten telt. Vagyok olyan szerencsés, hogy ezt minden évben ugyanolyan szeretetben tudom eltölteni a családommal. Jól esett csak úgy otthon lenni két hétig. Olvastam, filmeket és sorozatokat néztem, anyával s a húgommal sütögettem. Meglátogattuk a rokonainkat is karácsony másnapján. Minden évben ugyan úgy telik ez az időszak, de ez nem egy negatív monotonitás sőt.. Minden évben tűkön ülve várom, hiszen imádom ezt az időszakot.

Aztán mostanra már izgatott vagyok, hogy visszajöhettem. Jöhet a hajrá, a szilveszter nyilván nagy buli lesz a Romban, hatalmas tömeggel. Abby és Robert is itt lesznek, sőt én is itt leszek egész este beugrani ha kell. Az összes asztalunk előre le van foglalva, a banda játszani fog és remélem jó kis este lesz. Bár én végig dolgozom, de alapvetően sem tulajdonítottam soha életemben nagy figyelmet a szilveszternek. Mindig egy kicsit erőltetett ünnepnek gondoltam, ahol akkor is részegnek kell lenned és buliznod kell ha semmi kedved hozzá, különben képesek az emberek furcsának és hülyének tartani. Agh hány szilvesztert töltöttem már otthon és ma is örültem, hogy dolgozni fogok és nem bulizni.

- Tök jó lesz mikor éjfélkor majd leengedem őket a mennyezetről - védtem meg magam, miközben és is a pumpával bajlódtam, hogy levegőt fújjak a fehér lufikba. Ezzel bajlódott Robert, Abby, Lizzy sőt még Zaynt is befogtam.

- Rendelhetted volna őket készen!

- A-a, drága volt. Annyi pénzért úgy voltam vele simán felfújjuk mi is - jelentettem ki halkan nevetve. A negyedébe került így, mint felfújva rendelni őket.

Ahogyan az utóbbi két hétben mindig, most is random jutott eszembe Harry. Írtam neki karácsonykor, hogy boldog karácsonyt kívánjak és miután arra nem válaszolt hívni is próbáltam, de azzal sem lett szerencsém. A parkolós eset annyira szomorúvá tett, azóta is ott van a fejemben milyen megtörtnek tűnt, mikor elhúzódott tőlem. Csak reménykedtem, hogy legalább ma este beugrik majd a csapathoz és legalább megbizonyosodhatok róla, hogy jól van. Ugyanakkor felnőtt ember. Nem aggódhatok érte folyamatosan, vagy gondolkodhatok épp mikor mit csinál ha ő dönt úgy, hogy nem akar engem az életébe. Nem futhatok utána vagy csinálhatok magamból hülyét, sőt lehet csak erre a kizárásos dologra fogja, hogy nem vagyok az esete és nem akar tőlem semmit, csak nem akar megbántani... na jó, megint túl gondoltam.

- Persze, mi meg ingyen dolgozunk - szólt bele Zayn is, amire egyből drámaian eltátottam a számat.

- Ne akard, hogy elkezdjem visszafelé számolni hányszor fogyasztottál itt ingyen!

- Befogtam - nevetett fel és egyből feltette a kezeit is védekezésképp.

Na jó, kicsit talán nem tűnt olyan jó ötletnek, mikor Robert és Zayn már a mennyezetre próbáltak feloperálni egy hálót, amibe belefért a sok lufi és amit majd éjfélkor le akarok engedni. Tudtam, hogy mind a kettő a pokolra kíván most az ötleteim miatt, de én akkor is kifejezetten izgatott voltam az este miatt, már csak azért is, mert a felkészülés tökéletesen zajlott és úgy gondoltam jó kis este lesz.

Amint kész lettünk a díszítéssel néhányan eljöttünk. Liz jött velem haza, hogy elkészüljünk, míg a fiúk minden bizonnyal egyszerűen ott maradtak már, hiszen mindössze fél óra volt nyitásig. Normál esetben én is maradtam volna, nem szoktam átöltözni semmi extra ruhába ha dolgozom, viszont gondoltam ha már szilveszter van, ráadásul én tartom a bulit a báromban legalább felveszek egy különlegesebb ruhát. Egy fehér, félvállas, miniruha pihent az ágyamon, ami tele volt strasszokkal. Elég extra volt, de a letisztult fehér színe visszafogta kicsit, hogy tökéletes legyen nekem az alkalomra. Már előre láttam, ahogy a bár sötétkék fényei mellett milyen jól fog mutatni, ahogy a fehér ruha szinte világít, miközben a strasszok játszanak majd ahogy ráesik a fény.