Torn / Törés

34

Hello! Hamarabb hoztam egy nappal a részt mint szoktam, sőt a héten jönni fog majd még egy, karácsonyi ajándékként tőlem nektek!
Sajna a részek pont egy kicsit nyomott hangulatúak, nem túl ünnepiek. Azért remélem örültök és kellemesen telik az ünnepi időszak. 🥰 M.

"Csak egy csók volt... De soha ne feledd:
Neked adtam benne a lelkemet."
Gárdonyi Géza

Clarissa Herrera

Nyugalom.
Ez volt minden, amit éreztem. A hasamon fekve figyeltem ahogy a madarak a víz felett repkednek, majd újra és újra visszatérnek ugyan arra a fára a túloldalon. Biztosan ott van fészkük, sőt lehet a kicsinyük is ott várja őket vissza. Figyeltem, ahogy a víz lágyan ringatózik s rendszerint csapódó hangot ad ki mikor a stég lábához ér alattunk. A fejem a kezemen pihentettem, alattam a takaró puha anyaga néha csikizte a bőröm, s a szél rendszerint belefújta a hajam az arcomba. Mégis nyugodt voltam.
Óriási kontraszt volt aközött, amit most éreztem, és a tegnapi között. Megrázott ami történt ez kétségtelen, hiszen soha nem volt még ilyesmire példa az életemben. Mindig próbáltam figyelni magamra, esélyt sem adni, hogy ilyen egyáltalán megtörténjen és most sem tettem másképp, mégis megtörtént.

Nem is maga a történés, a mi lenne ha is nagyon rémisztő volt. Hogy mi lett volna ha csak ketten vagyunk Lizzel, ha ő is kapott volna, ha előbb elráncigálnak minket, mielőtt a fiúkhoz értünk volna. Mi mindent tehettek volna, abban a megrázott állapotban. Nem voltam magamnál, nem tudtam kontrollálni a tetteimet, az érzelmeimet. Kiszolgáltatott állapotban voltam. Dühített. Dühített, hogy valaki elvette tőlem a biztonságérzetem és rám ijesztett. Bebizonyította, hogy nőként igenis vannak gyengeségeim, amit egy féreg ki tud használni. Hogy nőket több mindentől kell félnem, mint egy férfinak valaha. Nem fer.

Aztán átfordítottam a fejem, hogy a jobb profilomon feküdjek és a kép előttem megváltozott. Harry ott pihent mellettem. A hátán feküdt, a térdei fel voltak húzva, s a gyönyörű szemeit elrejtette tőlem, hiszen be voltak zárva. A bőre puhának tűnt ahogy a nap sugarai játszottak az arcán. A rendszerint feltámadó szél jobbra balra billegtetett egy egy hajszálat a homlokánál, irigy is voltam, valahogy mindig tökéletes állapotba estek vissza a helyükre. Lejjebb csúsztatva a tekintetem feltűnt, hogy enyhe borostája van. Hmm, mindig olyan puha az arca, szinte fel sem tűnt korábban, hogy jobban kinőni hagyta volna. Ajkai cseresznye színűek voltak, formásak és puhának tűntek. Szempillái irigylésreméltóan hosszúak, biztos szépen mutatnának kifestve.
Viszont egy valami nem stimmelt az arcán, s ettől egyből elszállt a nyugalom a testemből és hevesebben kezdett verni a szívem az ijedtségtől.

- Mi történt a szemeddel? - kérdeztem, miközben felemelkedtem a könyökömre, hogy jobban felé tudjak hajolni és elemezni. Így hogy oda koncentráltam egyértelműen látszódott a kékes zöld folt a jobb szeme alatti és oldalsó részén. A szeme egyből kinyílott és rajtam állapodott meg, viszont az én tekintetem tovább vándorolt a testén, hogy látok-e bárhol valami más sebet. Nyilván a fekete kapucnis pulóvere eltakarta a teste nagy részét de nem eléggé, a hasán pihenő kezén kiszúrtam, hogy sebes kicsit az ökle. A szemöldökömet ráncolva néztem a szemébe vissza, hiszen még mindig csendben volt és nem válaszolt nekem. - Hm?

- Az amire gondolsz - válaszolta.

Legalább őszinte volt, ugyanakkor nem lettem nyugodtabb, sőt. Kétes gondolatok lettek a fejemben arról, hogy esetleg azért történt-e mindez, mert Harry is ott volt. Már a Romnál múlthéten halálra rémisztett az a pasas még ha a sarkamra álltam is, és egyszerűen abban a pár másodpercben míg nem kérdeztem vissza, szépen túlgondoltam a dolgokat és hirtelenjében nem éreztem magam annyira biztonságban Harry mellett mint eddig, ha ekkora veszélyt hoz rám.