Torn / Törés

2

"Ha félsz a tűztől:
menj hozzá mind közelebb,
hogy szíthasd, olthasd." Fodor Ákos

- Már megint flörtölsz velem - forgattam a szemem. Felix somolyogva ugyan de csak a szemeit forgatta. Mindig ugyan ez, egy örökös körforgás. Közelebb kerülünk, lángolunk, eltávolodunk aztán kezdődik elölről az egész mert élvezzük a játékot. Van valami abban, ahogy egymás agyára megyünk, amiért nem tudjuk pontosan mit érez a másik.

Agh, de kezdjük inkább az elejéről. A Felixel való kapcsolatom a kezdetek kezdete óta bonyolult és tele van piros zászlóval, amik mind azt jelzik nem illünk össze. Az egyik barátján, Aaron-on keresztül találkoztam vele, akivel elmentem néhány randira miután bemutatott neki Abby, de hamar rájöttem nincs meg a szikra és folyamatosan baráti szinten tartottam a kapcsolatot. Felixel egy házibuli keretein belül találkoztam először, Aaron egyik legjobb haverja ő. Akkor nem is különösebben figyeltem rá, mindössze annyit tudtam, hogy az ő házában ünneplünk és ennyit elégnek is éreztem. Aztán valami megfordult. Egy fesztiválon pár hétre rá Aaron kettesben hagyott minket, míg ő elment inni venni, mi pedig beszélgetni kezdtünk.. egyből olyan szikra gyulladt közöttünk ami elkezdte birizgálni a fantáziámat. Egy hétköznapi beszélgetés volt, csak érdeklődünk egymás felől, mégis valami megfogott benne. Érdekelt, meg akartam ismerni.
Kisebb káosz kezdődött.
Aaronnek rosszul esett, miszerint közéjük, azaz a barátságuk közé álltam.
Nem beszéltünk egy ideig.
Aztán bumm, elcsattant egy csók egy buliban közöttünk azok ellenére.
Aztán még egy egy másikban.
Aaron szépen lassan eltűnt és belátta tényleg érdekeljük egymást és félre tudta tenni a sértettségét elméletben, bár ezzel veszekednék.
Viszont mi nem láttuk be, hogy érdekeljük egymást.

És itt vagyunk most, másfél évvel később is ugyanabban a helyzetben. Időközben én elkezdtem a Romban dolgozni, és persze Aaronék is szépen lassan ide szoktak a baráti társaságával. Nem volt ellenemre, mert tényleg őszintén bírtam a fiúkat és mindig mindenki kedves és nyitott volt velem, jókat lehet velük nevetni és tényleg mindannyiukra barátként tekintek, persze mikor nincs tele a tekintetük ítélkezéssel az Aaron és Felix szituáció miatt. Még Aaronra is, aki határozottan ítélkező tekintetet küld felénk még erősebben mint a többiek még akkor is, ha azt mondja már rég nem érdeklem. Oké, talán mégsem olyan könnyű a helyzet. Igazából tényleg őszintén rosszul éreztem magam miatta az elején. Nem egyszer kiemelte, hogy kedvel mikor randiztunk, viszont én minden alkalommal ha visszafogottan is, de elutasítottam, mert nem volt meg az a szikra bennem felé. És hát igen, Felixel megvolt. Az a szikra ami Aaronnel hónapok alatt nem volt, Felixel két perc után jelentkezett. Őrület.

- Aki kettőnk közül mindig flörtöl, az te vagy - mosolyodott el Felix. A pultnál voltunk, a csapat az asztaluknál nevetett pár méterre tőlünk. - Mondjuk működik - tette hozzá. Kék szemei ragyogtak ahogy rám nézett. Akárhányszor a szemébe néztem izgatottság fogott el, még mindig hatással volt rám. Pedig másfél év sok idő. Annyi minden változott körülöttünk, mi mégsem haladunk. Persze nem mutogatok rá ujjal. Mind a ketten nyakig benne vagyunk ebben a sárban. Azt nem tudom pontosan ő mit gondol, de azt tudom hogy az én fejemben csak az lebeg, hogy nem állok készen egy kapcsolatra. Egyszerűen kényelmes és izgalmas vele a játék, ahogy néha elcsattan egy egy csók, akár le is fekszünk ha nagyon elhúzódik egy egy flörttel teli este, de nekem ez elég. Nem hiányzik a nyálas romantika, a kapcsolatok nem nekem valók. Félek az elkötelezettségtől.

- Csodásnak tartasz, karodba zárnál, megőrülsz értem, csókomra vágynál - énekeltem halkan nevetve. Egyből a szemeit forgatta, majd elrugaszkodott a pulttól és visszament a csapathoz. Mielőtt még visszaért volna hátra pillantott rám. Számon még mindig sunyi mosoly pihent az iménti cselekedetem miatt miközben a tekintetünk találkozott, míg ő is elnevette magát majd ismét elfordult.