Torn / Törés

6

" Milyen furcsa! De előre sosem lehet helyes képet alkotni senkiről. Az ember teremt magának egy elképzelést, és tűzön-vízen át ragaszkodik hozzá. " Jane Austen

A meglepetésekből a következő napomra is jutott. Amúgy is fáradt voltam, hiszen tegnap későn értem haza és nehezen aludtam el a gondolataim miatt. A Felixes csapat alig fél órája vonult be a Rom ajtaján. A meglepetés mindössze annyi volt, hogy volt velük két ismeretlen lány, akikből az egyik feltűnően Felix miatt volt ott. Nekem mindössze egy halvány integetésre futotta tőle, onnantól kezdve pedig néhányszor az asztalukhoz pillantottam és csak értetlenül figyeltem őket. Hogy féltékeny voltam-e? Nem tudom. Akármilyen rosszul hangzik nem egyszer fordult már velem elő, hogy akkor érdekesebbnek tűnik nekem Felix, mikor megérzem a veszélyét annak, hogy nem olyan egyértelmű az, hogy csak én vagyok az életében. Mintha megérezném a veszélyét annak, hogy elveszíthetem. Kicsit irónikus, hiszen nem "az enyém".
Igaz nem vagyunk együtt, de az utóbbi időben sem ő, sem én nem nagyon néztünk más irányába. Érdekes volt a cica egér harc közöttünk, nem is volt szükségünk másra. Viszont kicsit dühös voltam, amiért az hagyján, hogy valaki más is van az életében egyértelműen, de még képes is idehozni. Kicsit féltékennyé tevés szaga volt a dolognak, éppen ezért meg sem fordult a fejemben, hogy álomba sírjam magam miatta, egyszerűen csak meglepett.

- Maradj már itt velünk egy kicsit - mondta Lizzy, mikor kivittem az asztalukhoz egy tálcán a rövideket. A két egymással szembeni kanapén Lizzy, Zayn, és Niall ültek. A megszokott csapat.

- Styles, mégis ki bánt így el veled? - szólalt fel hirtelen Zayn. A tekintetemet egyből mögém kaptam, Harry éppen akkor érkezett meg.

- Nem fontos - ingatta a fejét. Tőle megszokott hideg válasz volt ez.

Mivel nem volt több hely a kanapékon az oda tett kabátjaik miatt, egyszerűen leült a tőlem jobbra eső kartámlájára. Én még mindig csak ott álltam mellettük. Ahogy egy pillanatra ránéztem egyből feltűnt, hogy milyen közel van hozzám. A térde majdnem hozzáért a lábamhoz és mivel a kanapé nem volt túl magas, így nem tornyosult felém, hanem egy szinten volt a feje az enyémmel. A lábai terpeszben voltak és az amúgy is túlzottan nagy fantáziám természetesen szárnyra kapott. Egyszerűen csak eszembe jutott milyen könnyű lenne így az ölébe ülni, a kezeimmel a vállába kapaszkodni és úgy beszélgetni a többiekkel.

Nem akartam, hogy feltűnő legyen mennyire máshol járok fejben, így inkább visszaslisszoltam a pulthoz, hiszen láttam, hogy jó néhány ember veszi mostanra körbe Abbyt és muszáj volt neki segítenem.
Miközben kiszolgáltam egyszer kétszer a csapat felé néztem. Meglepett, hogy Harry itt volt velük. Azt hittem csak Zaynnel van jóban, viszont mostanra úgy tűnt ez nem igaz. Még mindig minimális dolgot tudok csak róla. Ugyanakkor hiába volt a barátaival, mégsem tűnt annak a túlzottan mosolygós, beszédes pasinak. Gyakran csak üldögélt, nézelődött. Egyszer kétszer becsatlakozott a beszélgetésbe, de nem vitte túlzásba. Legalább így már tudom, hogy nem csak velem ilyen.

- Ki az a csaj Felixel? - kérdezte Abby, miközben épp egy italt kevert, én pedig két poharat mostam el mellette.

- Te haverjaid, honnan tudhatnám? - válaszoltam kissé hidegebben mint ahogy terveztem.

- Nem láttam még soha - ingatta a fejét.

Mivel nem akartam inkább tovább ezen a témán lovagolni és amúgy is elfogytak megint az emberek, úgy döntöttem visszamegyek a csapathoz.