Torn / Törés

36

" Csak szemed a magadé,
az a legszebb s én arra haragszom:
Mert minden ringy-rongy
férfiszemélyre nevet."
Móra Ferenc

Clarissa Herrera

- Hol vagy?

Harry hangját hallva a vonal másik végén egyből összeugrott a gyomrom és igaz csak két hónap telt el azóta, hogy utoljára láttam, mégis örökkévalóságnak tűnt és már már el is felejtettem milyen mély és rekedtes a hangja.
Tartanom kellett magam.

- A parkban - válaszoltam olyan közömbös hangon, amennyire csak tudtam. Közben magam mellett piszkálni kezdtem a pléd anyagát, amin ültem a fűben. A parkban háttérzajként élénk gyerekzsivaj volt a játszótér felől és a víz csobogása is hallatszott a szökőkútból. A nyár beköszöntött Boston utcáira, de szerencsére még egészen elviselhető akár itt a parkban is. Örültem a jó időnek. - Te? Gondolom épp az olasz tengerpartok egyikén.

- Hm nem, igazából épp úton vagyok a parkba - válaszolta. Mondata olyan volt mintha hasba vertek volna és egyből hevesebb tempót vett fel a szívverésem.

- Felixel vagyok - böktem ki amilyen gyorsan csak lehetett.

Az említett srác az egész telefonbeszélgetést közömbösen, de kíváncsian hallgatta mellettem ülve a pléden. Normál esetben még el is tudtam volna hazudni, vagy hogy jobban hangozzon füllenteni, hogy mit csinálok itt és kivel, viszont Harry nem hagyott egérutat. Nem azért zavart, mert szégyelltem, hogy Felixel vagyok. Elsősorban nem akartam megbántani Harryt, tudom butaság, de magamból indulok ki és tudom nekem mennyire rosszul esne ha megtudnám, hogy egy nővel van a parkban. Lehet ő egyáltalán nem így gondolkodik, de megkíméltem volna őt akkor is ettől az információtól és amúgy sem akarok úgy tűnni, mint aki Harry híján Felixre ugrott unalmában.

A valóságban Felix mint derült égből villámcsapás jelent meg megint az életemben és nem akartam kizárni. Az utóbbi két hónapban egyszer találkoztunk, bejött a Romba. Azon kívül online beszélgettünk leginkább és én voltam az, akinek eszébe jutott ez a parkos találkozó. Megemlítettem, hogy kijövök a parkba olvasni, ő jó ötletnek gondolta és elhintette, hogy nincs mára programja, így magammal hívtam. Nem olyan nagy randi volt ez mint amilyennek hangzott kívülről.

- Akkor vagy lelép vagy elviseli a rohadék pofámat, mert ott vagyok öt perc múlva - válaszolta Harry. Remélem a telefonom elég halk és Felix nem hallotta Harry minden mondatát, bár olyan közömbösen ült tovább, hogy nem hiszem. Én sokkal inkább feszült lettem, egyből fészkelődni kezdtem és gondolkodni, mit csináljak.

- Oké.

Ez volt minden amit mondtam.
Elkezdhettem volna pánikolni, drámázni, kifogásokat keresni, de mind mind bizonyították volna, hogy valami hátsó oka van a dolognak. Így annyit mutatok jöjjön, ahogy Felixel, úgy vele is szívesen csevegek, sőt egyenesen szórakoztató lesz látni kettőjüket együtt mellettem. Nem érdekel.

Eldöntöttem, hogy ha visszajön Harry hidegebb leszek. Hátrébb lépek, hogy magamat védjem. Felhúzok egy burkot és talán úgy egyszerűbb lesz megájjt parancsolni annak a rengeteg érzésnek, ami ellep biztosan mikor újra személyesen előttem áll majd.

- Harry most ért vissza Olaszországból és idejön. Bocs, nem tudtam - mondtam már Felixnek miután letettem egy nagy sóhaj mellett a telefont magam elé a fehér puha pokrócra.

- Semmi gáz, spontán jöttem én is - mosolygott. - Elmenjek?

- Nem kell, csak szóltam, hogy ne lepődj meg nagyon ha ide sétál majd - kuncogtam erőltetetten.