Torn / Törés

3

"Minél jobban megismerem a világot, annál szilárdabb a meggyőződésem, hogy sosem lelek olyan férfira, akit szívemből szeretni tudnék."
Jane Austen; Büszkeség és balítélet

Bárcsak jönne nekem is egyszer egy Mr. Darcy, hiszen úgy hasonlít a személyiségem Elizabethéhez. A lány játékos, hisz az igaz szerelemben és néha ugyan makacs, de mégis egy remek karakter.
A Büszkeség és balítélet könyvet lapoztam épp a Romban a pulton ülve, míg a hátam a falnak támasztottam. Hamarabb be kellett jönnöm, mert szállítmányt hoztak és mivel nem akartam az ismeretlen emberek között téblábolni, míg kipakolták azt a raktárba, pontosan azt csináltam amit a legjobban szerettem: olvastam. Kifejezetten kevesebb időm volt rá mostanság és egy időben, mikor ide költöztünk el is hanyagoltam, viszont újra visszatértem hozzá és rájöttem mennyire hiányzott. Amint említettem a kapcsolatok nem nekem valók, talán pont ezért kicsit irónikus volt a szeretetem a romantikus novellák iránt. Talán úgy magyaráznám, hogy a könyvek által élem meg azt, amit a valóságban nem. Mintha ugyan egy életem lenne, de minden történetnél egy másikba csöppenek.

Egy hangos zörgés miatt egy pillanatra visszaestem a valóságba. Mintha harmadik személyben lettem volna, szinte láttam magam kívülről, ahogy a megszokott lámpák fényeivel ellentétben most a természetes fény mellett ülök a pult tetején. Testemet egy bővebb kényelmes pulóver borította, egy leggings és sportcipő, a hajam pedig egy csattal volt felfogva hogy ne zavarjon. Úgy terveztem, hogy ma otthon leszek de viszont mivel ide kellett jönnöm, mert apa nem ért rá sem volt kedvem jobban összeszednem ma magam.
Már épp ismét vissza csöppentem volna a könyvbe amit lapoztam amikor megzavart a bejárati ajtó nyílása. Azonnal elkaptam a tekintetem. A tegnapi titokzatos srác volt az ismét és hirtelenjében nem értettem honnan csöppent ő úgy bele a életembe, hogy nem ismertem mégis már megint látom. A tegnapihoz nagyon hasonló szettet viselt, egy fehér pólót, rajta kockás inggel. Annyi változott, hogy most az ing színe sötétkék-fekete volt és nem piros-fekete, és a lábát nem szűk farmer, hanem egy fekete melegítő takarta. Magamban megjegyeztem, hogy jobban állt neki ez mint a farmer amint figyeltem, hogy körbepillant az üres helyen egy köteg papírt szorongatva. Hamar kiszúrt, hiszen én voltam a helynek ezen a részén egyedül. Ahogy a tekintetünk találkozott feltűnt, hogy mennyire különleges zöld szemei vannak, amik a természetes fényben sokkal szembetűnőbbek voltak mint tegnap a sötét parkolóban. A parkolós eset még mindig nagy kérdőjeleket hagyott, azóta is rá gondoltam néha és összezavarodtam, meg is rémültem de aztán mindig eltereltem a gondolataimat. Furcsa volt.
Kicsit most is össze kellett szednem a bátorságomat, hogy hozzá szóljak. Alapvetően igen, nyitott ember vagyok de ismeretlenekkel az első interakciók mindig nehezebbek. Főleg akkor nehezebbek, ha az illető érdekes első benyomást tett rám.

- Segíthetek?

A hangomat meg kellett köszörülnöm a szó közben, gondolatban le is szidtam magam hiszen így nem tűntem túl magabiztosnak. A srác egy pillanatra lenézett a papírjai egyikére, majd felém kezdett tenni pár lépést. Egy aprót nyelve eltoltam a hátam a faltól, de nem másztam le. Mindössze a felhúzott lábaimat törökülésbe tettem és a könyvet az öledbe ejtettem. Közben hosszú lábainak köszönhetően odaért mellém a pulthoz, láttam rajta, hogy hozzám hasonlóan ő is kicsit feszeng. A tekintetét többször elkapta és kerülte az enyémet, míg végül meg nem szólalt.

- Mark Herrera-t keresem, a banda szerződését kellene aláírnia - mondta. Egyből leesett, hogy apát keresi. Kicsit furcsának találtam, hogy miért nem fordítva van és miért nem apa írat velük szerződést, de nem tulajdonítottam inkább neki nagyobb figyelmet hiszen inkább dühös lettem apára, amiért ma lett volna itt egy csomó dolga de ő rám hagyta őket. Egy hangos sóhajtás hagyta el a szám, a srácon láttam ahogy lepillant a testemre ahogy a nagy levegővétellel fel- le emelkedett a mellkasom majd ismét a szemembe nézve várja a válaszom.