Torn / Törés

49

"Mély, fémfényű, szürke, szépszínű szemedben, édesem,
csodálatos csillogó csengők csilingelnek csöndesen,
csendesen, - hallani nem lehet, talán látni sem:
az látja csak, aki úgy szeret, mint én, édesem!" Babits Mihály

Hűha, barátom van. Kapcsolatban vagyok. Egyik mondat furcsábban hangzik nekem, mint a másik. Idegenül. Mégis a félelem és tartás mellett mostanra egy hatalmas izgatottság is van bennem, ha a kettőnk kapcsolatára gondolok, kíváncsi vagyok mit hoz a jövő.

A teraszon szívesen álltam volna még a karjaiban, a hóesésben, órákig, de elkezdtem dideregni és nem érezni a lábam a hideg padló miatt, így muszáj volt változtatni a helyzeten. Ahogy bementünk Harry az ajkaimnak esett. Keze az arcomat fogta közre, miközben alig bírtam tartani a heves csókjának tempóját. Hirtelen nem tudtam, hogy fáztam vagy melegem van.
- Tízre egy találkozóra kell mennem, de szívesebben maradnék itt veled - motyogta az ajkaimba. - Viszont utána elmehetünk sétálni vagy ebédelni.
- Egyre jönnek szállítók a Romba és csak én leszek bent, már nem tudok mást behívni - húztam el a szám. Kíváncsi voltam ő hova megy vagy mit csinál pontosan és miről is szól a megbeszélése, de nem akartam csak úgy rákérdezni, mert igaz együtt vagyunk, ugyebár, de attól még nem tudom tartozik-e rám. A szemébe nézve egyértelműen láttam rajta, hogy elszontyolodott és csalódott lett, amiért nem érünk rá most együtt időt tölteni. - De estefelé még elmehetünk, hátha addig nem olvad el - próbáltam alternatívát keresni.
- Oké - bólintott, majd még egy utolsó csókot hagyott a számon, mielőtt elhúzódott volna tőlem.

Együtt készültünk el. Pontosabban én sokkal gyorsabban, miután kijöttem a fürdőszobából csak felvettem a leggingsemet az ő pulóverével és indulásra készen is álltam, hiszen nem is volt nálam más ruha. Kényelmesen leültem az ágyra, neki döntöttem a hátamat a támlának és eleinte ugyan a telefonomra koncentráltam, de amint kijött a fürdőből, elkapta a figyelmem Harry. Az ágyról beláttam a gardróbba, ahova tartott. Belebújt egy fekete nadrágba és az lezseren lógott begombolatlanul a csípőjén, miközben jobban felnyújtózott, hogy az egyik nagyon magasan lévő fenti polcról levegyen egy kötött anyagú, szintén fekete pulóvert. Ahogy nyújtózott megfeszültek a hátán az izmok és extrémen vonzó volt, hogy a nadrág ugyan rajta volt, de alatta még látszódott a Calvin Kelin felirat a boxer gumiján, mert nem gombolta be rendesen. A pulóverrel a kezében aztán megfordult és kifelé tartott. Az ágy végébe letette azt, majd begombolta a csípőjén a nadrágot, felhúzta a cipzárt és elkezdett az övvel bíbelődni. Hosszú ujjai játékán volt a tekintetem, ahogy az övé is, viszont amikor legközelebb felnéztem rájöttem, hogy én igaz a tetteit figyelem, de ő már engem. Épp az alsó ajkam szabadítottam ki a fogam közül, mikor rajtakapott, fel sem tűnt, mikor haraptam rá. Pimasz félmosoly csúszott a szájára, de nem tette szóvá. Inkább a kezébe fogta a pulóvert az ágyról, aminek az ujjaiba először beledugta a kezeit, majd utána húzta át a fején. Lazán állt rajta, a nyaka bővebb volt. Olyan bő, hogy pár tetkó ki is villant a nyaka alatt. Az anyaga puhának és melegnek tűnt. Jól állt neki.

Ez a remek látvány a napom folyamán rögvest változott. Pár órával később már egy kopasz ötvenes ember volt előttem, aki épp a nehéz dobozokat vette le a teherautóról és adta a másiknak, miközben azt kiabálta: törékeny, vigyázz, te barom, nem fizetem ki! A reggeli Harry sokkal jobban tetszett ennél. Még utána is angyalként viselkedett, el is kísért a kocsimig, hogy ne egyedül kelljen sétálnom, igaz csak alig öt perces séta volt. A kocsimnál még váltottunk pár hosszú csókot és egyszerűen szürreális volt belegondolni, hogy így köszöntem el reggel a barátomtól és indultunk a napunkra.

A szállítók egyébként a rendelt tányérokat és poharakat hozták. Imádkoztam, hogy tényleg nem törnek össze semmit, mert akkor ugyan ezt a procedúrát többször is véghez kell majd vinni az újraküldés miatt. Szívesebben esek rajta egyszer túl.