Torn / Törés

11

"Jó, tudom, és nem kétlem, tudod:
együtt töltöttük az egész napot,
- de annyit most kérdezhetek talán,
hogy közben, csak egyszer is, gondoltál-e rám."  Fodor Ákos

Clarissa Herrera

A tegnap estét jelen pillanatban még Serena előtt sem emlegettem. Persze jópárszor kaptam tőle pár sunyi tekintetet, de mivel reggel ott ült velünk egyszerre a családból mindenki az asztalnál, nem volt elég merész, hogy rákérdezzen.
Reggeli után a városba mentünk vele és Miával. A plázában nézelődtünk, sétáltunk és vásároltunk kicsit. Délután ígyis dolgozom, bár Serena úgy szerette a Romot, hogy szinte örült amiért ma oda is jön velem.

Aztán miután mindent körbejártunk utoljára a könyvesboltba tértünk be, ami egybe volt építve egy kávézóval is. Amint beléptünk megcsapott az erőteljes kávé illat miközben célbavettük az első üres asztalt amit kiszúrtunk. Serena és a húgom kávét rendeltek, míg én csak egy light kólát és az asztalra könyökölve nézelődtem míg vártunk. Én nem kávéztem, annyira nem rajongok az ízéért, viszont a kóla függőségemmel biztosn hasonló mennyiségű koffeint viszek be mintha kávéznék.
Tervben volt, hogy még besétálok egy körre a könyvek közé, de még mindig a Büszkeség és Balítéletet olvastam és nem szeretek egyszerre többet elkezdeni. De akkor is szét akartam nézni. Kifejezetten aranyos volt ez a hely, tetszett hogy egyben volt a kettő, így bárki csendben olvasgathatott miközben kávézott vagy csak beült ide egy kis időre.

Egyértelműen kihagyott a szívverésem egy pillanatra, mikor csak ártatlanul az ablak felé pillantottam. Az volt a legjobb asztal, hiszen kinézett az utcára, viszont ami egyértelműen meglepett az Harry volt, aki ott üldögélt. A füle be volt dugva egy fülhallgatóval, az asztal felett görnyedt miközben bele volt merülve egy könyvbe. Ez az a látvány volt, amit sosem képzeltem volna, hogy magam előtt látni fogok valaha. Alapvetően is valahogy a vonzó pasik nem olvasnak, és Harryből pedig végképp mindent kinéztem, csak ezt nem. Kifejezetten szép látvány volt ugyan. A nap sugarai rávetültek a könyv lapjaira előtte, a tartása miatt a haja előre volt hullva kicsit az arcába. Amint vissza pillantottam a mi asztalunkra egyből szembetaláltam magam a két lány vigyorgó tekintetével.

- Ismered? - kérdezte Mia. Nem lehet, hogy ilyen feltűnően bámultam.

- Oda jár mostanában a Romba, de egy kifejezetten zűrös pasi - válaszoltam egyszerűen. - De vonzó, és titokzatos - vigyorodtam el.

- Ajaj - ingatta meg a fejét Mia. - Helyes.

- Naná, tegnap is tök jó fej volt a kocsiban, te meg ott ültél mint egy kuka mellette szótlanul - teremtett le Serena. Egyből a szemöldökömet ráncoltam a szavaira. Még jó, hogy Harry jó néhány méterrel és asztallal odébb ült tőlünk és nem hallott minket.

- Mondtam már hogy bunkó volt, nem volt kedvem úgy jópofizni - válaszoltam. Ez félig igaz volt. A teljes igazságba beletartozott az is, hogy olyan hirtelen jött be az életembe Felix után Harry, hogy nem volt időm megszokni úgymond. Csak furcsa volt olyan közel lenni hozzá, furcsa volt a kocsijában ülni és ő maga egy furcsa ember.

- Engem is avassatok már be - szólt közbe Mia.

- Serena elmondja, én addig szétnézek - böktem a könyvespolcok felé és sietősen fel is álltam az asztaltól és az említett irányba mentem. Miát már amúgy is be akartam avatni, mindössze nem akartam megint percekig Harryről társalogni és S úgyis imád beszélni, nálunk ez egy ilyen családi dolog, így úgy voltam vele majd ő elmeséli.