Torn / Törés

19

"Azt szeretem benned, amit nem akarsz nekem adni,
magányodat szeretem és lelked kételyeit."
Szabó Lőrinc

- Hogy mit csináltál? - kiáltott fel Liz, és egyből a szájára csapott mikor maga is rájött a saját hangerejére.

A Romban voltunk, micsoda meglepetés, másnap este. Már éjfél is elmúlt, mikorra hazaértem Harrytől. Onnantól kezdve, hogy ott ültünk a kanapén egyre fáradtabb és álmosabb lettem és szépen lassan múlt el csak a hatása a fűnek. Harry nem is örült, amiért így vezettem haza a Rom parkolójából, ahova ő elvitt, de meggyőztem róla, hogy jól vagyok csak olyan érzetem volt mintha nem aludtam volna már egy ideje. Szépen kiszívta az energiám a szer. Olyan volt, mintha arról a szintről, amin még késő délután voltam Harrynél mostanra nagyon mélyre estem volna. Nyomott voltam, a szemem égett, folyamatosan szomjas voltam és rettentően álmos, így otthon már csak vettem egy gyors zuhanyt és dőltem is az ágyba. Ma pedig dolgoztam, be voltam osztva Roberttel, de felhívtam Lizzyt, hogy ugorjon be, mert azt éreztem muszáj valakivel kibeszélnem ezt a dolgot. Mostanra mindössze csak egy kis fejfájás maradt, illetve folyamatosan száraz volt a szám. Na meg fáradt, de azt annak is betudtam, hogy tegnap későn értem haza és reggel rendesen keltem ahogy szoktam, mert nem tudok nappal aludni.

- És történt valami köztetek? Egyszer Niallel lefeküdtünk beállva, de azóta is emlegetjük - csacsogott Liz. Szavaira felnevettem.

- Nem, csak megcsókolt. Mondjuk nem rajtam múlott, hogy nem volt több - vigyorodtam el, ahogy visszagondoltam. Én ott olyan szinten a rózsaszín ködben voltam, hogy ha bármit tett volna velem sikítani tudtam volna az élvezettől, annyira intenzív és felfokozott volt minden.

- Hogy hogy?

- Arra utalgatott nem akarná kihasználni, hogy olyan állapotban vagyok - válaszoltam és közben Liz feje felett figyeltem, ahogy a banda egy újabb számot kezd játszani. Eszembe jutott amit tegnap mondott Harry, hogy ő támogatja őket. Mindig olyan jókedvűek. Időben itt vannak, és attól még hogy 18 év alattiak egy szavam sem lehet rájuk, sőt. Megbízhatóbbak, mint a legtöbb középkorú beszállítóm.

- Óh, micsoda úriember - csapott a mellkasára és drámaian ott pihentette a kezét. - Szóval a lakására hordoz, de nem úgy, és kedves is veled? Tuti nem ugyan arról a Harryről beszélünk - ingatta a fejét.

- Én sem értem, nem töltenék vele időt, ha nem így lenne. De mivel tök jó fej, így szeretek vele lenni és kicsit azt érzem, hogy egy olyan énem győzedelmeskedik olyankor, akit még én sem ismerek. Tudom, hogy vele olyan dolgokat tapasztalhatok amiket mással nem, és így izgalmas - magyaráztam.

- Szóval még nem estél bele totálisan?!

- Nem, ez más. Nem tudom - ingattam a fejem.

Az érzelmeimről még nem is gondolkodtam soha. Ha Harryt meglátom rendszerint a testem reagál rá, nem a szívem. Vonzódom hozzá észtelenül, ez kétségtelen, de az érzelmek nálam nagy dolgok és nem alakulnak gyorsan, így azokról szó sincs..
...vagy csak magamnak sem vallom be,
...vagy nem is vagyok tisztában magam sem vele. Őszintén szólva a szerelemben és az érzelmekben nem vagytok túl okos, és tapasztalt.

- Na majd jól megnézlek titeket hétvégén Niall szülinapján.

- Oh, tényleg..

- Clarissa, ne mondd, hogy elfelejtetted. Mindig azzal viccelődöm, hogy majdnem egyszerre születtetek és olyan néha mintha ikrek lennétek személyiségre - háborodott fel Liz. Őszintén örültem, hogy megemlítette. Ha nem mondja biztosan sehogy nem ugrott volna be, mentálisan fel is írtam magamnak, hogy vennem kell akkor a héten neki valamit és Abbyéket is úgy kell beosztanom, hogy a szombatom szabad legyen.