Torn / Törés

59

"Egyetlen férfi sem ütközik meg azon, ha egy másik férfi szemet vet szerelme tárgyára. Egyedül a nő viselkedése képes ezt égető kínná változtatni."  Jane Austen

Clarissa Herrera

Igaz a testem kimerült, mégis rég volt ennyire zaklatott éjszakám. Folyamatosan attól féltem, valaki betör az ablakomon, ami kissé buta gondolat volt, hiszen a második emeleten van a hálóm, de éppen elég volt erre gondolnom, hogy rémálmom legyen miatta. Mikor felriadtam eszembe jutott Harry, hogy épp mit csinálhat és baja esett-e, ami miatt megint zaklatott lettem és ez egy örökös körforgás volt reggelig, amikor végül egyszerűen feladtam és fél nyolckor már a fürdőben voltam, és nagyjából élő halottnak néztem ki, miközben a fogamat mostam.

Muszáj volt összeszednem magam.
December harmincegy van, este szilveszteri buli lesz a Romban, amit hónapok óta szervezek a háttérben. A dekor nagy részét tegnap megcsinálta a díszítő csapat, akit hívtam, így legalább már mára nem volt sok feladatom.
Csak boldognak tűnni egész este és nem rettegni.
El voltam veszve a telefonom nélkül. Harry számát nem tudom fejből, így más telefonjáról fel sem tudom hívni. A laptopomon bejelentkeztem az Instagram fiókomba és azon keresztül írtam Harrynek üzenetet, de kötve hiszem, hogy észre fogja ezt venni. Azt sem tudtam alszik-e még, jól van-e, megtalálta-e a táskám, egyáltalán mi történt az éjjel. Csak kérdőjelek voltak bennem, na meg félelem. Még mindig féltem, pedig otthon voltam. Azt sem tudom mitől féltem már pontosan.

Miközben a családommal reggeliztem, egészen megfeledkeztem az elcseszett dolgokról. Mia épp azt ecsetelte, hogy mennyire nincs kedve a barátja szüleivel és a barátjával szilvesztereznie, abban a partyban, ahova meghívták, de már nem tudja lemondani. Mind a hárman kinevettük. A mi családunk nem az a partys, összejöveteles, borozós típus és ha belegondolok, én is éppen ugyan úgy kilennék miatta, mint Mia.
- Ti mit csináltok este? - kérdezte Mia a szüleimet nézve.
- Semmit, koccintunk alkoholmentes pezsgővel, aztán alszunk. Mit kell ebből ügyet csinálni?! - horkant fel anya. - Készen áll a buliba minden? - pillantott aztán rám.
- Aha, jó ötlet volt, hogy hívtam díszítőket. Még ilyen külön lufi koszorút is csináltak, ami előtt lehet képet csinálni, tök jól néz ki. Minden fehér és arany színű lett - magyaráztam.
Elképesztő mennyire meg tudok nyugodni, ha ott vagyok a saját kis világomban, a családommal, az otthonomban. Ez egy olyan kellemes és biztonságos, na meg természetes érzés, amit nem igazán lehet elmagyarázni.

Reggeli után anya tegnap sütött sütijével visszamentem az emeletre és a hálószobámban olvasással ütöttem el az időt. Az volt a cél, hogy minél jobban kikapcsoljam az agyam és ebben tökéletes volt Elle Kennedy Off campus könyvsorozata. Ki ne akarna szexi és humoros hokis pasikról és jó fej csajokról olvasni?!

Aztán később átmentem Miához. Már a tükre előtt ült és sminkelt, így leültem az ágyra és onnan figyeltem a tevékenységét, az esti kis partija miatt cukkoltam. Forgatta is rám a szemét rendesen, de azért felnevetett, akár hányszor viccet mondtam egy-egy felfuvalkodott néniről, akivel majd barátkozhat ott. A barátja szülei ügyvédek, pontosabban az apja az, az anyjában nem vagyok biztos. Tommy is ügyvédnek készül és őszintén olyan aranyosnak tartom ezt a srácot Mia mellett.

- Elnézést a zavarásért, Clarissához jöttem. Harry vagyok!

Harry hangja az alsó szintről befagyasztotta egy pillanatra a vért az ereimben. Mia hozzám hasonlóan elkerekedett szemekkel nézett rám, de aztán az én arcomat látva a szája elé téve a kezét kuncogni kezdett.
- Shh, nem hallom - teremtettem le halkan.
Eszembe jutott, hogy lemegyek, de gondoltam Harry nem hal bele abba, hogy szembe kell nézne a szüleimmel, ha már csak így idejött. Merész, eddig úgy tűnt fél tőlük, bár ezt soha nem vallottam volna be neki.
- Szia, nohát már annyit hallottunk rólad, ideje volt végre találkozni. Fent van, menj csak fel hozzá - válaszolta anya.
- Nem baj, hogy megálltam a ház előtt? Nem akarok útban lenni!
Az ajkamat biggyesztve pislogtam Miára a tükörben. Harryt ilyen tisztelet tudónak és aranyosnak hallani óriási volt.
- Dehogy, nem megyünk sehova - szólt közbe apa is. Húha, most már ketten állják körbe lent. - Szép az a Mercedes, szereted?
- Á nagyon. Ha választanom kéne a lakásom és közte, inkább beleköltöznék ebbe.
- Hát azt megértem, drágák ezek az AMG-k. Menj fel, fent vannak a lányok. Nem olyan nagy ház, hogy eltévedj.
- Nem kérsz valamit? Még van süti tegnapról - szólt közbe ismét anya. Már megint szélesen mosolyogtam.
- Nem köszönöm - válaszolta Harry, aztán már hallottam is a lépcsőnk jellegzetes hangját, amint felfelé lépked rajta.