Torn / Törés

8

" Itt maradok veled. Hallak. Rád figyelek, de még
szégyenkezve és kissé tartózkodóan,
mint a virág, mely a februári nap simogatására nem mer
egészen kinyílni." Szabó Lőrinc

- Szia gyönyörű!

Harry elég hangosan köszönt ahhoz, hogy mindenki hallja, de nem annyira hangosan, hogy feltűnő lenne. A szívem hevesen kalapált a mellkasomban és még mindig csak kissé elnyílt ajkakkal, meglepetten figyeltem a mostanra már távolodó alakját. Konkrét hidegzuhanyként ért az egész, szinte éreztem ahogy a testem leverte a víz és ugyan már nem volt mellettem, de még mindig melegem volt. A derekam talán még mindig bizsergett a férfias markolása miatt és az orromban is éreztem még mindig az illatát.

- Négy whiskyt és egy vodka sprite-ot légyszíves - mondta Aaron.

Hangjára visszakaptam rá a tekintetem és meglepett kicsit, ahogy az eddig somolygó arca mostanra szúrós lett. Inkább nem néztem a többiekére, hanem csak bólintottam és  heves léptekkel megfordultam és a pult felé mentem. Már hátulról is kiszúrtam Harryt a bárszéken, ahol rendszeresen ült. Tartása görnyedt volt, a kezén támaszkodott a pulton. Amint elé értem rám kapta a tekintetét és minden mozdulatomat figyelte. Én kicsit zavarodott voltam és úgy voltam vele kell legalább egy fél perc mielőtt hozzászólok, így addig nekiláttam kiönteni a rendeléseket.

- Ez mi volt? - szedtem végül össze magam.

- Kimentettelek - rántotta meg a vállát. A szokásos Harry formáját hozta. Szűkszavú válaszok, semleges tekintet. Ez mindig csak arra késztetett, hogy a fejemben lévő kérdéseket lefelezzem vagy inkább lenegyedeljem.. aztán általában marad csak egy.

- Ez hogy volt kimentés? - húztam össze a szemöldököm.

- Meg akarod adni az örömöt annak a baromnak, hogy szar helyzetbe hozzon vagy inkább tükröt mutatsz neki és te is úgy játszol ahogy ő?

Tényleg minden egyes szóra figyelhetett, mikor Zaynék kertjében Lizzyvel beszéltem. Más esetben fogalma sem volna kik is ők és mi ez a helyzet. Mondjuk Lizzyvel mindössze a csajról  és Felixről beszéltem, az Aaronos helyzettel még mindig nincs tisztában de így is meglepő volt, hogy így kapcsolt és hogy egyáltalán ilyen eszébe jutott. Álmomban sem gondoltam volna, hogy úgy alapvetően képes lenne bármit tenni azért, hogy nekem jobb legyen. Nyilván nem volt egy hű de nagy dolog, de azért egy nagyon halvány picit aranyosnak tartottam ezt a köszöntést tőle. Még akkor is ha tudom, hogy csak egy szerep volt.

- Inkább egyiket sem tenném - sóhajtottam fel és közben arra figyeltem, hogy a poharakba egyforma mennyiséget öntsek az üvegből.

- Vagy te játszol vagy veled játszanak.

- Ah micsoda filozófus lettél hirtelen - válaszoltam. A szemem sarkából figyeltem csak rá, de láttam ahogy halványan elmosolyodott szavaimra. Mégis mit tartott ennyire mulatságosnak abban, hogy mennyire tele van a hócipőm azzal, ami most van körülöttem? Bár jelen esetben még vele is szívesebben ültem itt, minthogy Felixékkel jópofizzak. - Miért pont gyönyörű?

Kérdésemet hallva láttam rajta, hogy meglepődött, hiszen most már egyenesen a szemébe néztem. A mosoly egyből eltűnt az arcáról és a szememből is elpillantott, le a pulton pihenő kezére. Egyszerűen csak előbb vártam volna valami mást a szerep kedvéért. A hercegnő jutott eszembe először. Nemrég egy könyvben olvastam ahol az elején a főszereplő srác hercegnőnek hívta a lányt, igaz mindig gúnyosan, de a lány nem értette.. aztán kiderült, hogy azért, mert a srác haszonltalannak tartotta és ezért esett neki a hercegnőre a választása. Mert haszontalan volt a szemében a lány.. Ah, romantika.