Torn / Törés

43

"Itt maradok veled. Hallak. Rád figyelek, de még szégyenkezve és kissé tartózkodóan,mint a virág, mely a februári nap simogatására nem meregészen kinyílni." Szabó Lőrinc

Clarissa Herrera

Két héttel később

Ki hitte volna, hogy Harryvel ilyen könnyű lesz közömbösen viselkedni, én biztosan nem. Talán ha túlzottan őszinte akarok lenni bevallanám, hogy bántotta az egóm, amiért Harry még csak azzal sem próbálkozott, hogy hozzám szóljon. Nem játszottunk "haragszom rád"-ot, többször összefutottunk, de mindig csak úgy, hogy a csapat is ott volt és akkor is csak bent, a Romban. A közös beszélgetésekben részt vettünk, sőt olyan jók voltunk ebben a barátok helyzetben, hogy Lizéknek fel sem tűnt, hogy valami változott közöttünk.

Az egómtól eltekintve, nem bántam a helyzetet. Elvégre én határoztam el, hogy le akarom zárni azt a káoszos helyzetet, ami kettőnk között van és nem még mélyebbre ásni magunkat benne. De akkor is jól esett volna, ha Harry teper talán egy kicsit, esetleg látom, hogy rosszul esik neki, de semmi.
Talán meg is könnyebbült, hogy megszabadult tőlem.
Ugyanakkor ismerem. Tudom, hogy mennyire jó abban, hogy elrejtse azt, amit gondol, érez. Remekül tud külső szemlélőként nézve érzelemmentesen viselkedni, beszélni, még akkor is, ha ez nála nem úgy van. Félelmetesen jó benne, erre akkor jöttem rá igazán, mikor közelebb engedett magához. Akkor láttam, hogy valójában ő igenis érez nagyon sok mindent, csak rajta van egy álarc. Talán most is az van rajta, vagy csak bebeszélem magamnak, hogy kevésbé bántsa az egóm a helyzet.

Ördögök éjszakája a Romban - olvastam el már sokadjára a plakátot Liz asztalán, amit pár hete elküldtem hirdetni a közösségi oldalakon és a városban is felkerült néhány helyre, na meg Liz is segített osztogatni tegnap a környéken. Soha nem csináltam még ekkora marketinget egy konkrét este köré, remélem megéri majd. Ki más, ha nem az én fejemből pattant ki az ötlet, hogy mi lenne, ha idén halloweeni estét tartanánk, ráadásul téma szerint. A dresszkód piros vagy fekete volt. Semmilyen más ruhában nem lehet bejönni és legszívesebben a jelmezt is kötelezővé tettem volna, de azon végül enyhítettem. Így aki akar, az beöltözhet az adott színen belül, szerintem adja magát, hogy ördögnek. A bejáratban osztunk majd ördögszarvat és szemmaszkot annak, akinek esetleg lenne kedve a bulihoz és a témához mélyebben.
A neon fények pirosak lesznek és ugyan lesz néhány halloweeni dekor, de semmi extra különleges. Azt akarom, hogy az intenzív neon piros színe legyen az, ami megadja a fő hangulatot és akkor legalább nem kell napokig díszítenünk és takarítanunk sem.

- Tyűha, nem vagy semmi - kiáltottam fel, amikor megláttam Lizt visszajönni a nappalijába, immáron egy tűzpiros, szűk ruhában és ördögszarvval a fején. Nála voltunk, ezt a lakást bérli egy másik lánnyal, akit nem ismerek. Lizzy elmondása szerint aranyos lány, de nagyon zárkózott és hallgatag, így ő is csak lakótársi szinten ismeri. Most is, ha jól értelmeztem, dolgozni van.
- Na te csak ne beszélj - ingatta a fejét. - Mindketten dögösek vagyunk!
Én egy teljesen fekete jelmezt viseltem. Felül fekete fűzőt, amiben nem sok levegőt kaptam, viszont cserébe darázsderekat varázsolt nekem. Alul egy extrémen rövid, fekete, szűk nadrág volt, amit biztosan nem vettem volna fel csak így normál esetben, de talán, hogy fekete harisnya fedte a lábam, nem volt túl sok. Hozzá egy combomig érő csizmát viseltem, illetve az öltözékem lényege a hátamon pihenő fekete, tollas angyalszárny volt és a fejemen egy fekete szarv. Mintha egy égből lepottyant angyal lennék, akit megrontottak és átváltoztattak félig az ördögök.
A hosszú, sötét hajamat Lizzy olyan szög egyenesre vasalta mint ahogy még talán soha nem láttam és a sminkem ugyan egyszerű volt, de belevittem egy kis fűszerességet a vörös rúzzsal az ajkaimon. Úgysem tervezek ma csókolózni.