Torn / Törés

21

"Milyen szép vagy, és milyen szép most a hajnal!
Nedves, édes és ízes a világ.
Éhes vagyok... Mondd, mit gondolsz: mi lenne,
ha megőrülne most minden virág
s hozzánk bújna szeretkezni a hajnal?" Szabó Lőrinc

Az ördög nyert.
Életem, vagy szerintem magabiztosan állíthatom, hogy életünk leghosszabb másodpercei voltak mikor a liftben közömbösen egymás mellett állva vártuk, hogy felérjünk a lakásához. Azt gondoltam Harry már itt nekem fog esni, viszont sejtettem, hogy nem száz százalékig biztos abban, hogy hogyan viselkedjen és hogy most mi ez az egész. Én is össze voltam zavarodva, ez kétségtelen.

A lakásába már egészen ismerősként léptem be. Levettem a cipőm és a kabátomat a fogasra akasztottam az előszobában, mellettem Harry is hasonlóan tett. Kicsit belül szorongtam, és izgatott de ideges voltam egyszerre, ugyanakkor minden erőmmel próbáltam közömbösen viselkedni.
Harry kulcsai egy nagyobb zajjal landoltak a konyhapulton, amint beljebb mentünk, majd ahogy felkapcsolta a lámpát a lakást sötétkék fény lepte be, ahogy mindig eddig akárhányszor itt voltam.
Mivel ő a konyhába ment, így én is úgy tettem. Nem voltam a helyzet magaslatán hogyan viselkedjek még mindig itt nála, főleg nem hajnali fél négykor, síri csendben. A mögöttem lévő konyhapultnak dőlve ingattam a fejem, mikor narancslével kínált, amiből ő öntött magának, majd most ő mutatott tükröt nekem ahogy velem szemben a másik konyhapultnak dőlt a pohárral a kezében, amiből épp kortyolt egyet, de a tekintete közben égette az arcom.
Az arcom, ami ha nem viseltem volna sminket biztosan paradicsom piros lett volna.
Két nagy korttyal el is tüntette az innivalót a pohárból, majd maga mögé a pultra tette az üres poharat és mikor ismét vissza dőlt a pultnak felém nyújtotta a jobb kezét. Tekintetem a kezére esett, majd vissza az arcára, ami nem mutatott semmit és kicsit értetlenül ugyan, de elfogadtam. Tenyere egyből az én kezem köré fűződött és húzni kezdett a saját maga irányába. Mivel ő kezdeményezett, így én már komfortosabban tettem meg a következő lépést, így ahelyett hogy csak közelebb mentem volna, felemeltem a kezeimet és a nyaka köré fűztem őket. Ő kicsit lehajolt, hogy kényelmesebben felérjem és egyből hevesebben vettem a levegőt, hiszen a kezei nem a derekam köré csúsztak, ahogy eddig mindig, hanem a fenekemre tapadtak és úgy húzott oda a testéhez.
Kezei továbbra is ott maradtak a fenekemen, keményen megmarkolva majd egyszerűen rajta tartva azt, miközben az arcát a nyakamba fúrta és lágy puszikat kezdett adni oda. Mindig különös figyelmet fordít a nyakamra és rendszerint az őrületbe kerget vele.

- Még van opciód elmenni - motyogta a bőrömbe.

- Miért? Később nem lesz? - mosolyodtam el és mivel elhajolt a nyakamtól és a szemembe nézett láthattam, hogy ő nem mosolyog és komolyan gondolja ezt.

- A pultos szórakozásod óta így vagyok - válaszolta és egyből nagyot sóhajtottam, hiszen a fenekemre markolva tartotta egy helyben a testem miközben a sajátját nekem nyomta és egyből megéreztem a hasamnál, a magasságkülönbségünk miatt, hogy mire gondol. - Vagy veled vagy nélküled, de csinálnom kell vele valamit, mert megbolondulok.

Egy egyértelmű furcsa ugyan, de magabiztosság áradt végig bennem. A gondolat, hogy miattam ilyen frusztrált elégedettséggel töltött el. Szavaira elmosolyodtam, az ajkamba harapva ugyan enyhíteni is próbáltam azt több kevesebb sikerrel.

- Agh, te szegény - forgattam meg a szemem. Láttam, hogy ajkai egy vékony vonallá préselődnek, és a szemében már eddig is tűz volt, de mostanra úgy tűnt, mintha még nagyobb lánggal égne.

- Mit mondtam a szem forgatásról? - kérdezte, mielőtt válaszoltam volna egyik keze eltűnt a fenekemről. Halványan végig simítva a felsőtestemen a nyakamra csúszott a keze, kicsit megmarkolta azt és felemelte vele a fejem, hogy a szemébe nézzek.