Torn / Törés

37

"Félek tőled és őrjöngve kivánlak;
szeretlek, s mégis mindig titkolom;
vágyom reád, és mégis úgy megyek
hozzád, mint ellenséghez... Óvatos
lelkem tüskéit fordítom feléd, mert
azt hiszem: te is arcom mása vagy
s megölsz vagy megrontasz
a szerelemben." Szabó Lőrinc

Az enyém vagy.
Hiányoztál.
Normál esetben olyan dolgok ezek, amiket nem mondasz egy olyan embernek, akit aztán finoman szólva kidobsz a lakásodból amint lefeküdtetek. Sőt, ha már lefekvés. Ami kettőnk között történt az már súrolta a szeretkezés határát. Nem tudom, nem vagyok egy szakértő ilyen téren, de azt tudom, hogy még azokhoz az esetekhez képest is más volt, mint amik eddig történtek közöttünk Harryvel. Soha nem volt mélyen egymás szemébe nézés, menjünk el együtt, hiányoztál, az enyém vagy kommentek. Ez új volt.
Mi van ha ő is megrémült ettől?
Akkor önző.
Tudja, hogy én is hadilábon állok az ilyen dolgokkal, sőt. Nehezen ragaszkodom valakihez érzelmileg és éppen eléggé félelmetes magamban átélni ezt Harryvel kapcsolatban, mert annyira megrémiszt ez a helyzet, hogy még csak nem is merek beszélni sem róla senkinek. Magamban emésztgetem és azt érzem megbolondulok.

Igazán nem volt fer a testemtől sem, hogy miután visszatért a fürdőből eszembe jutott milyen jó lenne vele összebújni, megnézni egy filmet akár a karjaiban, miközben arról mesélne milyen volt Olaszország. Hova ezek a gondolatok? Én nem akarok senkivel összebújni sőt filmet nézni is nehéz velem, hiszen válogatós vagyok. Elment az eszem vagy kicseréltek valamelyik éjszaka és egy részem valaki másé lett. Tuti ez lehet az ok. Vagy álmodom. Attól függ. Valami magyarázat kell hogy legyen.

Ahogy az esti programomra is kellett, hogy legyen.

Az ágyamon feküdtem, mellettem egy tál pattogatott kukorica pihent és akár hányszor áttekertem a Netflix kínálatot, rendszerint romantikus filmeken akadt meg a szemem. Egészen addig folytattam ezt, míg végül fel nem idegesítettem magam azon, hogy ez miért nagy dolog egyáltalán, hiszen mindig is szerettem a romantikus filmeket, így aztán a Dirty Dancinget indítottam el ezredjére is.
A különbség most, így nagyjából ezredjére talán a szomorúság volt, amit megéltem akár hányszor Baby és Johny valamilyen aranyos jelenetben voltak együtt. Eddig ez nem volt jellemző és nagyon nem értettem hogyan is történhet ez meg velem először így huszonöt évesen.
Még csak az kéne, hogy sírjak is. Akkor aztán igazán csalódott lennék magamban.

Nem, az nem történhet meg soha.

Másnap persze úgy csináltam, mintha mi sem történt volna.
Először kivittem a szüleimet és a húgomat, na meg a barátját a reptérre. Én is szívesen mentem volna velük, hiszen Hawaii-ra tartottak, de a héten lesz a Rom átadása, végre véget érnek a felújítások, a sok por, az állandó munkások és kavarás és végre nyugodtabban hátradőlhetek. Éppen ezért is ment Thomas, Mia barátja velük. Nem igazán volt jellemző korábban, hogy a szerelmi életünket egybe kavartuk volna a családdal, mi sosem voltunk azok a típusok, akik az aktuális kapcsolatot hurcolják a családi nyaralásokra. Viszont Tommy és Mia jól megvannak, komolynak tűnik közöttük a dolog és a szüleim, na meg én is kedvelem a srácot és éppen ezért ugrott úgymond be a helyemre.
Az enyém lesz a ház egész héten, juhú. Bár nem mintha bármilyen extra tervem lenne vele, valószínűleg pontosan azt fogom csinálni mintha mindenki itthon lenne.

Aztán a reptérről a Romba mentem, milyen meglepő. Elhúztam a szám amint a szemközti falra néztem, ahol még mindig egy lyuk tátongott az ajtó helyén. Mennyire lehet nehéz lerendelni és beszerelni a tökéletes ajtó méretet, kérdem én? Azt hinném nem nagy dolog és elsőre is menne, de nem... nem ment. Ez már a második próbálkozás és most épp az érkező, már remélhetőleg jó ajtóra várunk. Mondjuk amellett is van még meló. A konyha részleg maga már kész, bent foglalatoskodik épp egy csapat maga a belső részek beszerelésével. Lassan el kell kezdenem szakácsot keresni és ismét interjúvoltatni embereket.
A kinti rész is alakul, ott is már csak a végső simítások zajlanak, aztán jönnek az asztalok, székek, kanapék és kész is lesz minden.
Olyan izgatott vagyok.
Estére az újítás mindig véget ér és kinyit a hely. A szemközti lyukat például egy nagy függöny takarja. Egész jó munkát végez, hiszen nem különösebben tűnik fel senkinek így, hogy mi is a helyzet. Úgy örülök, hogy végre vége lesz ennek a héten.