Torn / Törés

67

Hello! Már csak kevesebb, mint 10 rész maradt a könyvből! Továbbra is köszönöm, hogy itt vagytok és amennyire szomorú vagyok, hogy hamarosan véget ér, annyira várom is, hogy halljam tőletek a végén a gondolataitokat. Azokat mindig nagyon szeretem olvasni egy könyv lezárta után... de ne szaladjunk ennyire előre, hiszen addig még Harry és Clarissa élete javában zajlik! x M.  

"Tenger a pénz, melyben elsüllyed
Sok hajó: elv, jellem, becsület." Petőfi Sándor

Fél évvel később

Harry Styles
Telhetetlenség. Korábban nem gondoltam ez egy olyan dolog, ami jelen volt bennem. Szegény körülmények között nőttem fel, viszont aztán hirtelen jöttek könnyű pénzek, amint elkezdtem árulni, üzletelni. Könnyű pénz, kinek mi. Könnyű meló, ha nem nagyon érdekel, mi lesz a vége. Nincs úgysem, aki félt, aki aggódik, akit bántasz, ha saját magadnak baja esik, és olyan szar helyen van az életed, hogy már rosszabb úgysem lehet alapon, egyik melónál sem számít a következmény. Hogy elkapnak, lecsuknak, megölnek vagy összevernek.
Az utóbbi fél évben minden tökéletes volt. Minden. Clarissával a kapcsolatom zökkenőmentes, boldog. Megnyitott a játékbolt és egészen jól is megy, szeretik az emberek és egyre többen jönnek be más városokból is. Terjed a híre.

És itt jön fel a telhetetlenség, miért nem elég nekem a tökéletesség?

Annyi lenne a válaszom, hogy mert attól félek, ez nem végleges. Ha a jövőmre gondolok, azt látom, ennél több kell. Már maga az épület, felújítás és berendezés is rohadt nagy összeg volt, nyilván, a belváros közepén. Nem mentem csődbe, korábban olyan összegű munkákat csináltam, hogy még mindig rengeteg félretett pénzem van, de való igaz lejjebb csökkent.

És ha a jövőre gondoltam, mit láttam?

Clarissával közös jövőt, amihez megint anyagi fix háttér kell, hogy biztonságban érezzem magam. Kell nekünk majd egy ház, egy nem is akármilyen ház. Azt fenn kell tartani. Kell egy anyagi háttér, ha akár egy, akár húsz év múlva, de családot akarunk.

Az a rohadt pénz.

Meg van szokva a kényelem, hogy nem kell nélkülöznöm és ez Clarissának is megvan szokva. Olyan nincs, hogy olyan helyzetbe hozzam magunkat, ahol ez bármikor meginog majd. Persze ott van neki a Rom, nekem is a bolt, de elég lesz ez fenntartani egy olyan életszínvonalat, amiben most is élünk?

Itt jött a telhetetlenség... mert azt éreztem, nem.

Az utóbbi hetekben folyamatosan azon gondolkodtam, hogy mi lenne egy utolsó húzásból. Csak a nyáron, megszedném magam és megint kényelmesen élnék és nem stresszelnék ennyit feleslegesen. Viszont már most nem csak magammal kellett számolnom. Elsősorban tudtam, hogy Clarissa az alap ötlettől is ki fog akadni, nem fogja támogatni. Másodsorban pedig magammal vinném. A legutóbbi eset után nem tudnék elmenni az országból úgy, hogy ő itt marad. Jobb, ha magam mellett tudom, ha ott van velem. Úgy biztonságban tudom tartani még akkor is, ha maximum pár órára egyedül hagyom majd, míg én dolgozom.

Olyan  bogarat ültettem a saját fejembe az egész éjszakás agyalás után, hogy másnap úgy voltam vele, be is megyek Clarissához a Romba és reménykedek, hogy lesz pár szabad perce, hogy megbeszéljük.
A pultnál állt épp, az új pultossal beszélgetett valamiről. Pár hónapja vette fel Abby helyére, akit még év elején kirúgott, hála istennek. Amióta rám nyomult az a nő, hányingerem van tőle. Clarissa sokat stresszelt amiatt, valahol tudtam, hogy nem csak azért, mert munkaerőt vesztett, hanem azért is, mert azt érezte, hogy Abby átverte, ami igaz is volt, hiszen korábban jóban voltak. A féltékenység vezérelte azt a gonosz nőt és utáltam, hogy még fel is zaklatta vele Clarissát.