Torn / Törés

14

"Lehetséges egyszerre igent
és nemet mondani valamire?
Úgy vágyni valamire,
hogy közben rettegek tőle?"
S. J. Watson

- Szállj be!

- Minek? - ráncoltam a szemöldököm ismét. Ha Harry tovább lesz az életemben el kell gondolkodnom, hogy botoxoltassak a homlokomba, olyan gyakran csinálom ezt.

- Parancs volt, nem kérés - válaszolta hidegen.
Mondatára drámaian megforgattam a szemem, csak mert tudtam, hogy utálja. Én is utálom ha ő parancsol, így legalább egálban voltunk, de megtettem amit őfelsége óhajtott és lehuppantam mellé a kocsiba.

Egyből megcsapott a kellemes férfi parfüm illat és csak úgy ittam ismét a látványt magamba ahogy a kocsi belső led fényei megvilágították a lábam és a testem. Harryre pillantva az ő arcán is a kék különböző árnyalai játszottak, amik rávetültek a ledről. Ez a kocsi még mindig egy álom.
Egy egyértelmű csend telepedett ránk, ami kifejezetten összezavart, hiszen ő hívott ide. Nem igazán tudtam hova tenni a dolgot, így csak csendben nézelődtem az autóban. Próbáltam nem különösebb figyelmet fordítani a fekete táskának, amit láttam egy pillanatra a hátsó ülésen pihenni és annak sem, hogy Harry vonásai mennyire kemények voltak. Kifejezetten dühösnek tűnt.

- Minden oké? - kérdeztem.

Wow, ennyi volt a szerepem. Ennyi volt a nem leszek vele kedves és levegőnek nézem elméletem. Egyszerűen nem akartam vele bunkó lenni, mert az van bennem, hogy amúgy is annyira nehéz rajta átlátni, hogy ha azt a pár téglát is visszaépíti amit eddig levettem a képzeletbeli falról közöttünk, akkor nem volt értelme semminek. Ugyanakkor azt még mindig próbáltam tartani, hogy nem szabad neki mutatnom, hogy vonzódom hozzá, barátilag is lehetek vele kedves.
Szavaimra halványan, de megingatta a fejét, ami úgy tűnt nem a kérdésemre adott választ, hanem még jobban idegesítettem vele.

- Ha ma nem te idegesítettél volna fel először, akkor valószínűleg épp összeverém azt az idiótát, aki elhitte, hogy engem le tud húzni, de mivel te voltál az első, vele később foglalkozom csak - válaszolta túlságosan is érzelemmentesen ahhoz, hogy ne ijesszen meg kicsit vele. Próbáltam nem elképzelni ahogy Harry épp egy üres sikátorban ver valakit eszméletlenre pontosan azután, hogy most itt van velem.

- Mivel idegesítettelek fel? Csak dolgoztam - rántottam meg a vállam. Egyből felém fordult és a hideg tekintete találkozott az enyémmel. Hallani akartam a szájából, hogy Felix zavarta és hogy féltékeny volt rá.

- Ne játszd a hülyét, pontosan tudom mit csináltál ma. Nem szeretem ha szórakoznak velem - válaszolta.

Már megint az a szörnyű ember ismerete, nekem is vennem kéne néhány pszichológia könyvet, majd kölcsön kérek húgomtól.
Kicsit kényelmetlenül éreztem magam, hiszen nem értettem ha olyan nagyon dühös volt rám minek hívott egyáltalán ide.

- Semmit nem csináltam - ingattam a fejem, viszont nem bírtam visszafogni még az ajkamba harapva sem azt a halvány mosolyt, ami szétterülni készült a számon. A kemény tekintete ismét rám szegeződött és egyszerűen nem bírtam tovább és halkan kuncogni kezdtem. Mindössze túl nevetéges volt ez az este, és most Harry hú de nagy dühe csak rátett egy lapáttal. Ami meglepő volt, hogy láttam Harryn ahogy a kifejezetten erős és hideg tekintete ellágyul mikor a nevetésem látja és inkább értetlenül néz rám, mint dühösen. - Sajnálom, hogy a csávó átverni próbált - szólaltam meg újra. Kicsit furcsa volt még mindig ilyen témákról beszélgetnem, de az adrenalin szétterül bennem akár hányszor Harry a közelemben van, mert minden alkalommal olyan, mintha a tűzzel játszanék.