Torn / Törés

55

"Karácsonyest. – Egy drága könnyben
óh mennyi boldogság van itt!
A gondolatunk messzeröppen
és lelkével ölelkezik:
– elcsöndesül az ég haragja,
csillag ragyog, elült a szél
és lelkünk áldva gondol arra,
ki nemsokára visszatér..." Szabó Lőrinc

Clarissa Herrara
Azóta eltelt két hét és Harryvel ismét minden tökéletes lett. Egészen jó dolog kapcsolatban lenni. A testem soha életemben nem volt még úgy kielégülve, mint mostanában. A szex Harryvel több mint jó, varázslatos, tüzes. Ha csak arra gondolok is összeugrik a gyomrom. Az is jó, hogy van valaki, akinek bármiről beszélhetek és tudom, nem fog rólam ítélkezni. Harry mindig megért és őszintén el sem tudom mondani, mennyire kellemes érzés tudni, hogy ő is annyira szeret velem lenni, mint én vele. Nem éreztem ilyet korábban.

A karácsony gőzerővel közeledett. Amellett, hogy a családomnak, Harrynek is tökéletes ajándék vadászatban voltam már hetek óta és kicsit stresszes ugyan, de mostanra sínen vagyok. Még szerencse, holnap már szenteste van. Ahogy tavaly, a Romot idén is bezárom a két ünnep között, szilveszterkor nyitunk ki csak megint. Addig nyugalom van. Sokat agyaltam rajta, hogy mi legyen Abbyvel. Az, hogy rámászott Harryre egyenesen hátba szúrásnak gondoltam, épp ezért nem fogom tovább elviselni őt a báromban. Ettől függetlenül nem akartam az ünnepek előtt kirúgni, így inkább elkerültem, hogy akkor bemenjek, amikor ő is bent volt. A szilveszter amúgy is nagy buli lesz, rengeteg emberrel, nem vághatok neki eggyel kevesebb pultossal, így majd csak év elején bocsájtom el. Addig pedig megfogadtam, hogy nem is gondolkodom rajta, hiszen más dolgok vannak, amikre szívesebben koncentráltam.

Harryvel nem volt a legegyszerűbb a karácsony téma. Amikor pár hete felhoztam, mit tervez egyből azt mondta, semmit. Az ő naptárában nincs ilyen ünnep. Egyből elszomorodtam, nem magam miatt, hanem azért, mert egyszerűen ő soha nem tapasztalta még meg, milyen is egy igazi, meghitt ünnep. Tanácstalan voltam mit tegyek. A családom fontos, velük kell lennem huszonnegyedikén mindenképp. Huszonötödikén általában a rokonokhoz utazunk, de karácsony valamelyik napját Harryvel akartam tölteni. Nincs olyan, hogy nem, de nem tudok ketté szakadni. Végül kompromisszumot kötöttem a családdal. Huszonnegyedikén itthon vagyok, huszonötödikén délelőtt szintén és sütök, főzök majd valamit anyával és húgommal, amit át tudok vinni délután Harryhez. Aztán huszonhatodikán utazunk a családhoz. Tökéletes a terv.

- Biztos be bírod magadban vinni? - kérdezte már huszonötödikén apa, miután betette a kocsim csomagtartójába a fát, amit kértem. Minden bizonnyal teljesen az első ülésig nyúlt, én azt hittem, be sem fér majd. Épp a konyhában kenegettem a süti tetejét tojás sárgájával. Anya és a húgom mellettem nyakig lisztesek voltak és gyúrták a tésztát. A főétel már kész volt, a harcsapaprikást apa csinálta és mindössze a sütivel bíbelődtünk csak.
- Csak akkor lesz gáz, ha nem tudok közel leparkolni. Amúgy a lifttel könnyű lesz felvinnem.
- Majd én elviszlek, segítek, visszahozom a kocsid. Ne cipekedj a hidegben!

Hálás voltam apának. Olyan jól esett, hogy tényleg eljött velem. Az én kezemben ott pihent két hatalmas üveg tányér, az egyikben süti, a másikban a főétel. A másik kezemben Harry ajándéka becsomagolva. A földön egy nagy műanyag bevásárló szatyor, tele égőkkel és díszekkel. Mellettem pedig apa, aki épp mellém támasztja a liftben a még összegumizott fát.
- Ha Harry kihajít, mert kiderül, tényleg gyűlöli a karácsonyt, hívj és visszafordulok érted - nevetett apa.
- Oké - bólintottam. - Nézzétek meg helyettem is a Reszkessetek betörők kettőt.
- Majd elmeséltem mi volt benne - szólt még vissza apa, már a kijárat felé közeledett.
Szavaira felnevettem, de hevesen bólogattam. Tegnap már megnéztük együtt az első részt, legalább tíz éve minden karácsonykor ezt nézzük. Mostanra tradíció és kicsit össze is szorul a gyomrom, ha arra gondolok, hogy idén nem leszek otthon a második résznél.