Torn / Törés

26

"Kezek mozdulnak
és indulnak és lelnek
egy másik kezet." Fodor Ákos

Másnap reggel kifejezetten rosszul esett az erős fény, ami beáramlott a hatalmas ablakokon miután kinyitottam a szemeimet. Kellett egy kis idő, mire felfogtam hol is vagyok pontosan. Jobbra pillantva elém tárultak a hatalmas felhőkarcolók és a kissé felhős ég. Úgy rémlett behúztuk a sötétítőt. Harry ágya felé pillantva egyből feltűnt, hogy az már üres, így gondolom ő húzta ki őket. Ahhoz képest, hogy új helyen voltam egészen jól aludtam. Harry sem horkolt, járt álmában vagy csinált bármilyen furcsaságot, így mindössze egyszer kétszer ébredtem csak fel, de hamar visszaaludtam.

- Hé, jó reggelt - mosolyodtam el, mikor megláttam őt a folyosónál. Kifejezetten halkan jött, fel sem tűnt egészen eddig az alakja.

- Neked is, rendeltem reggelit - válaszolta.

Végigpillantva rajta feltűnt, hogy a hotel köntösét viseli. Én is felvenném, de a tegnapi zuhanyzós eset után biztosan még most sem száraz teljesen. Gonoszság, hogy neki van. 
Szavaira bólintottam és egy nagy nyújtózás után végül vissza dőltem a párnámra. Ismét felé pillantva láttam, hogy engem figyel, majd amint találkozott a tekintetünk elkapta azt rólam és az ágyához ment, hogy levegye a telefonját a töltőről. Reméltem nem azért nézett meg, mert szörnyen festek így reggel.

- Horkoltam? - kérdeztem. Mivel figyeltem a tetteit láttam rajta, hogy meglepődött, majd halkan nevetve megrázta a fejét.

- Nem, miért szoktál?

- Nem tudom, nem aludtam még mással - rántottam meg a vállam. Őszintén ha azt mondta volna, hogy igen, lehet megpróbáltam volna leugrani innen a sokadik emeletről annyira égőnek éreztem volna. Nem mintha tudnék bármit is csinálni ellene, de akkor sem Harrytől akartam megtudni ezt az információt magamról. - Mikor kell elmennünk a hotelből?

- Milyen beszédes vagy így reggel - szúrta oda, de arcán halvány mosoly pihent. Már megint csak kötekedik. - Dél körülig szerintem, ráérünk.

A gyomrom egy hangos korgással jelezte, hogy már készen állnék reggelizni. A telefonomra pillantva láttam, hogy fél kilenc van, ami nem lepett meg, hiszen alapvetően is minden nap ilyenkor kelek. A biológiai órám ébresztett fel most is.

A mosdóba lépve gondolkodtam, hogy átöltözzek-e, de mivel abban terveztem hazamenni amiben jöttem, úgy voltam vele még maradok inkább abban, amiben aludtam, aztán majd csak később veszem át. Magamat ismerve képes lennék le enni, aztán mehetnék haza rövidnadrágban a nulla fokban.
Miután a reggeli teendőimet elvégeztem a hajamat feltekertem egy kontyba, mert idegesített. Közben hallottam, hogy Harry átvette a szobaszervizt a reggelinkkel, így sietősen mentem ki.

- Nem túlzás ez kicsit?- húztam össze a szemöldököm, mikor megpillantottam a kávézóasztalt, ami lényegében terítve volt étellel, pedig inkább a nagyobb kávézó asztalok közé sorolnám. Volt ott tojás, bacon, bab, zabkása, gyümölcsök, kávé, gyümölcslé. Volt még más az étlapon? Nem hiszem.

- Te mondtad, hogy szeretsz reggelizni - rántotta meg a vállát Harry, miközben épp odébb tolta a kényelmetlen foteleket a kávézó asztal mellől és egyszerűen leült a földre az asztal elé.
Egyértelműen jól esett, hogy emlékezett rá. Mindössze egyszer említettem ezt neki, más akkor sem figyel, ha ezerszer elmondok nekik valamit.