Torn / Törés

73

"Csak szemed a magadé, az a legszebb s én arra haragszom:
Mert minden ringy-rongy férfiszemélyre nevet." Móra Ferenc

Clarissa Herrera

Azok után, hogy láttam Harry hogyan viselkedik a kocsiban, a távozásunkkor, még biztosabb voltam benne, hogy eltitkolom előtte a kis flörtölésem a pasassal. Tudom, hogy rosszul viselné, kettőnk közül ő a féltékenyebb típus és ebben az esetben be is ismerném, hogy lenne oka rá. Nem azért, mert én akarok valamit attól az embertől, hanem azért, mert egyértelműen nem úgy viselkedtem ott, mint akinek van egy vőlegénye, akit tisztel. Csak az lebegett előttem, hogy ha már úgysem helyes morálisan, amit csinálok, akkor a viselkedésemnek sem kell jónak lennie. Ha már úgyis rossz és káosz minden körülöttem, én nem viselkedhetek angyalként és rájátszhatok, hogy önző módon nekem és akár Harrynek is eredményesebb legyen a vége.

Ezek után sok mindenben megértettem Harryt.

Már értem, hogy miért képes olyan érzelemmentes lenni, hiszen ezekben a helyzetekben az a legjobb neked. Értem az adrenalint, amiről beszélt. Egy olyan tűz égett bennem tegnap este, mint még soha korábban, az izgalom és amiatt, mert tudtam, hogy nem helyes, amit teszek. Értem az anyagi részét is, hiszen óh kérlek, milyen egyszerű volt milliókról alkudozni. Már értem őt.

Ha nem neveltek volna a szüleim úgy, ahogy, és nem lennének most is ott mögöttem, biztos, hogy ezek után azt mondanám, hogy gyerünk, csináljuk még.
De úgy neveltek. Megtanították, mi helyes és mi nem, megmutatták hogyan kell ott lenni a gyermeked mögött úgy, hogy nem húznak vissza, de nem is engednek el igazán. Megtanították, mit szeretnék majd én magam is tovább adni a gyermekeimnek és az biztosan nem az, hogy hogyan dílerkedjenek és flörtöljenek milliomosokkal, verekedjenek, akár öljenek vagy parancsot adjanak ölni.
Hajlamos vagyok minden emberben a jót látni először, egy nagyon, már-már túlzottan is elfogadó ember vagyok, ezért nem ítélek el senkit sem, aki ezt csinálja. Harryt sem ítéltem el miatta soha, de ettől függetlenül tudtam, hogy nem helyes.

- Tonelli többet utalt, mint a megbeszélt - viharzott be Harry, hangos csattanással bevágva maga mögött az ajtót. - Mit csináltál? Miért adott többet?

Már reggel elment, egészen korán, hogy Gabellottival lezárják a dolgokat, elintézzék az anyagi részét és délután indulni is tudjunk vissza az államokba. Én eközben reggelit rendeltem, majd elkezdtem összepakolni a bőröndöket és a cuccainkat az apartmanból. Megkönnyebbült voltam, hiszen hivatalosan is vége volt a sok drámának és aggódásnak, amit ez az Olasz út hozott. Ebből a nyugalmi állapotból egyenesen rántott ki Harry kiabálása.

- Semmit, hazudtam kicsit, de megérte, nem? - néztem fel rá. A kanapén ültem épp, míg ő előttem állt és olyan feszültnek tűnt, hogy nem is láttam elképzelhetőnek azt, hogy leüljön.
- Mit?
- Huszonöttel adott volna többet, ha maradok éjszakára - válaszoltam. Amúgy is dühösnek tűnt, de ettől a mondattól a keze egyenesen emelkedett fel, hogy két ujját az orrára tudja simítani, a mellkasa hevesen emelkedett fel le. - Alkudoztam - rántottam meg a vállam. - Azt mondtam, rakjon rá és legközelebb is én megyek, semmi többet. Nem értem, miért vagy ilyen dühös - füllentettem. Nagyon is értettem, pontosan ezért nem mondtam el neki eddig. Nem gondoltam, hogy olyan feltűnő lesz az a plusz összeg.
- Más fizetett a mennyasszonyomért. Olyan szinten akarja valaki, hogy fizet érte úgy, hogy nem kap cserébe semmit. Gabellotti már elkezdte a baromságát, hogy vállalj több melót, mert "őstehetség" vagy. Nem tudom melyik húz fel jobban, bébi. Csak ezért vagyok dühös.
- Abból a pénzből vehetsz nekem valamit - rántottam meg a vállam ismét, de már gondolkodtam, hogy leállok, mert féltem, Harry totál idegösszeomlást kap. - Amúgy szerintem a beszédem tetszett neki, nem csak én, megmosolyogtattam meg minden. Merész voltam, de csak azért, mert nem valami zsíros hajú, ősz bácsi volt, így nem féltem tőle annyira - csacsogtam. Próbáltam enyhíteni a könnyelműségemmel a feszültséget, plusz így már, hogy tudta, kicsit örültem, hogy nem kell az egészet magamban tartanom és végre beszélhetek neki róla.
- Ó szóval neked is bejött? - szegezte nekem egyből a kérdést.
- Nem ezt mondtam - ráncoltam a szemöldököm, de a számon mosoly pihent. - Csak azt, hogy így kevésbé volt félelmetes. És már csak ezért sem vállalnék többet, mert nem én válogatom, kinek postázok.
- Még szép, hogy nem vállalsz többet.
- Azért adhatnál nekem egy kis dicséretet - álltam fel, hogy felé sétáljak. - Jó munkát végeztem, nem? - csúsztattam a kezem a vállára és óvatosan ugyan, de közel léptem hozzá, hogy átöleljem. Figyelmesen néztem a reakcióját, hogy ellök-e magától vagy nem zavarja, hogy közeledek. Rosszul éreztem magam, amikor feltűnt, hogy a teste mellett kicsit remeg a keze. Nem akartam ennyire felzaklatni.
- De - motyogta a fülem mellett. - De jelen pillanatban szét tudnék robbanni a féltékenységtől.
- Egész jól leplezed - mosolyodtam el ismét.
- El tudod képzelni, mikre gondolt az a barom? - markolta meg jobban a derekam. - Beindítottad, ezért perkált - sóhajtott fel. - Ha csak belegondolok, hogy miken agyalt, miközben rád nézett..
- De nem ért hozzám. Csak te érhetsz hozzám.
- A térdedre - parancsolt rám.
A levegő a torkomban rekedt és a hasamban is keletkezett egy izgatottságot jelző gombóc, a határozott parancs miatt. De nem tettem meg egyből, ki akartam várni, mennyire jön még ki belőle valami más.
- Gyerünk, szex szemekkel nézel rám, ismerlek. Akkor csinálj is valamit.
- Nem is - mosolyodtam el. Bár tudtam, hogy igaza van.
- A térdedre, bébi.
Már nem hezitáltam. Mélyen a szemébe néztem, s szépen lassan leereszkedtem, a tenyereimet a mellkasától indulva lefelé csúsztattam a mozdulataim közben, figyelve, hogy végigsimítsak az ágyéka részén is, majd a combján állapodtam meg és vártam, hogy mit tesz vagy mond.
- Használd a csinos kis szád másra, minthogy másokkal flörtölsz - motyogta a szemembe nézve, miközben felemelte a kezét és a hüvelykujját végighúzta az alsó ajkamon oldalra.