Torn / Törés

5

"Ha félsz a tűztől:
menj hozzá mind közelebb,
hogy szíthasd, olthasd." Fodor Ákos

A Romban a napok szinte rendszerint összefolynak hétfőtől csütörtökig. Igaz, csak kétszer voltam bent a héten, de az a kettő is rémesen egyforma volt. Aztán hétvégére bumm, bolondok háza, tömeg. Nem tudom igazából melyik a jobb vagy rosszabb. Ha kevesen vannak lassan megy az idő és unalmas az este, ha pedig sokan nagyon fárasztó. A kedvencem inkább,  mikor pont a kettő között vagyunk, mikor van némi időm szusszanni de annyi nincs hogy unatkozzak.

Péntek este volt épp. És ami talán a legmeglepőbb volt, az az, hogy Felix üldögélt előttem az egyik bárszéken egy egyetemi osztálytársával mellette. Hát persze, hogy nem egyedül. Mondjuk még így is meglepődtem, mikor belépett az ajtón és felfedeztem, hogy nem a megszokott srácokkal van. Az a csapat néha nevetségesen össze volt nőve, valahol aranyos volt de nagyon érződött, hogy mennyire hatással vannak egymás életére. Érdekelte őket ki mit gondol egymásról, óriási volt a bro kód, amit nyílván kicsit Felix már megingatott és azóta is fél szemmel mindig rajtunk van valaki tekintete. Jó fejek voltak és barátságosak velem, de néha mindig soknak ítéltem az egymással való viselkedésüket.

A háttérben a banda zenélt. Eszembe is juttatták, hogy a héten a srácot, vagyis Harryt, egyáltalán nem láttam. Mondjuk annyira nem is bántam. Olyan furcsán viselkedett legutóbb, mikor egyedül üldögélt itt, aztán utána Zaynnel. Mivel agyaltam rajta kicsit arra gondoltam rájöttem, hogy talán tudok egy megoldást arra miért zavar ahogy viselkedik. Az egómat bántja. Amint rápillantottam már párszor eszembe jutott hogy vonzó, szép arca van, viszont abból ahogy velem beszélt könnyen lejött, hogy ő nem gondolkodik rólam így és ez volt biztosan az egyik ok amiért nem szimpatizáltam vele, de mégis piszkálta a fantáziámat.

- Tök meglepő, hogy nincsenek itt veled a fiúk - szúrtam oda Felixnek, ezzel egyetemben legalább a gondolataim is vissza keveredtek a való életbe Harryről.

- Miért, hiányoznak?

- Ühm nem?! Csak már megszoktam, hogy mindig velük vagy itt - válaszoltam egyszerűen.

- Az egyetemről ugrottunk csak be. A könyvtárban csináltunk egy projectet és elszaladt az idő. Kellett ez, hogy kikapcsoljon az agyunk - magyarázta Felix, miközben a kezében lévő sörre koncentrált. Én egy pillanatra figyeltem őt csak, hiszen hirtelenjében a bejárati ajtó nyitódása és a rajta belépő férfi volt az, aki elkapta a figyelmem. Harry gyors léptekkel egyenes irányban tartott a színpadhoz. Láttam ahogy amint odaér pár szót vált a dobossal.

- Megyek feltöltöm a hűtőt a raktárból - szólt Robert.

Én csak bólintottam, pedig egy pillanatra megfordult a fejemben hogy egy hirtelen "majd én" kiáltással átveszem a szerepét és megkímélem magam mára Harry jelenlététől, de késő lett volna és valószínűleg kínos is, így Felixék előtt, úgyhogy inkább maradtam.
Miközben kiszolgáltam a pult másik szélénél fél füllel Felixék beszélgetését hallgattam. Kifejezetten nem érdekeltek az egyetemes beszélgetéseik, de nem nagyon tudtam őket teljesen kikapcsolni. Mellette így is hatalmas volt a hangzavar az emberek miatt és az élő zene miatt is. Eszembe is jutott már, hogy ha így haladok lehet már igencsak fiatalon nagyot fogok hallani. Amint kiszolgáltam a nagyobb társaságot ismét visszaléptem Felixék elé.

- Hétvégén olyan gyorsan leléptél, ott aludhattál volna.

Felix szavai és sunyi mosolya kicsit először megleptek, aztán mire felocsúdtam volna a meglepettégből jött az újabb, hiszen láttam a háta mögött Harryt a pulthoz tartani. Nagy levegőt véve pillantottam le róla a kezeimre, majd vissza Felixre.