Torn / Törés

61

"- Tudsz játszani?
- Tudok.
- És szeretsz is?
- És szeretlek is." Fodor Ákos

- Épp jókor jössz - fogadott a nappaliban egyből anya, miután beléptem a bejárati ajtón.
Még mindig zaklatott voltam, az egész hazaúton csak agyaltam Harryn, rajtam és az egész helyzeten, de ezt itthon nem akartam mutatni, így mosolyt erőltettem az arcomra.
- Na, miért? - kérdeztem, s közben körbepillantottam apán és a húgomon is, aki szintén a nappaliban volt.
- Mi lenne, ha kivennénk hétvégére egy házat valahol? Hozhatnátok mindketten a fiúkat, megismernénk őket - vázolta fel anya. A szavaira elkerekedett a szemem egy pillanatra, hiszen a lehető legrosszabb volt az időzítés.
- Ja, tök jó lenne. Még Harry és Tommy nem találkoztak úgysem, szerintem kijönnének - csatlakozott a húgom.
Mindketten olyan lelkesnek tűntek, sehogy nem lett volna szívem most csak úgy komornak lenni és kifogásokat keresni, pedig az érthetőbb lett volna tőlem azok után, amik történtek.

Azt terveztem Harryvel jól jön majd nekünk egy kis mosolyszünet, ahol mindketten átgondoljuk a dolgainkat és utána újult erővel izzítjuk fel a lángot, ha mindketten úgy véljük jónak. Ez viszont meg fog hiúsulni, ha a családom előtt el kell játszanunk, hogy minden oké. Véleményem szerint egyenesen rosszat fog nekünk tenni most az, hogy egy fedél alatt leszünk, de nem tehettem mást. Nem akartam elmondani otthon, hogy valami nincs rendben, az okát úgysem tudnám elmagyarázni.
Így hát mosolyogva beleegyeztem és reménykedtem, hogy Harryben bízhatok annyira, hogy most nem hagy cserben és nem fogja a sértődött énje azt mondatni vele, hogy nem jön. Azt kínos lenne itthon kimagyarázni.

Én: most értem haza. a szüleim azzal fogadtak, hogy ki akarnak venni egy házat a hétvégére és szeretnék ha te és Mia barátja is jönnétek. nem tudom mit csináljak.. - pötyögtem Harrynek üzenetben. Gondoltam ha én agyalok, akkor agyaljon ő is. Hátha egyből igent vagy nemet mond, akkor nekem is könnyebb lenne felkészülni az egészre.

Harry: a tökéletes család, a tökéletes barátokkal pihenni megy. nem gondoltam, hogy valaha ilyennek a részese leszek.

Én: nem kötelező jönnöd.

Harry: nem megyek, ha nem szeretnéd, hogy ott legyek.

Én: ezt nem mondtam.

Én: tudod, hogy fontos nekem a családom és örülnék, ha legalább ismernétek egymást.

Harry: ott leszek.

Nos, várható volt, hogy nem dalolva fog majd belemenni, de azért rosszul esett a lenéző és dühítő üzenete az elején. Valahogy mindig visszafordítja a családommal kapcsolatos dolgokat a sznobságra, pedig ők mindig olyan kedvesek voltak vele. Na jó, a háta mögött anya és apa is néha húzták a szájukat és egyértelműen féltettek tőle mondhatni, de ezt ő nem tudta.

*

A kiruccanás helyszíne egy erdei ház volt. Online gyönyörűen nézett ki, így egészen izgatott voltam, amikor péntek reggel felébredtem és az utolsó maradék szükséges dolgaimat is a táskámba tettem. Két éjszakát töltünk majd ott. Stresszeltem kicsit. Harryvel már az elején is nehezen ment a közösen alvás és annyi minden történt mostanában, hogy nem vagyok biztos abban, hogy készen állok rá, viszont nincs más lehetőségem. Az életben nem tudnám elmagyarázni a szüleimnek azt, hogy miért alszom külön úgy, hogy ne legyen az a vége, hogy márpedig ők megmondták, hogy ha ilyen erős a személyiségem, egyetlen férfi sem fog elviselni majd és változtatnom kell, ezt pedig már túl sokszor hallottam.

Harryvel azóta, hogy felhoztam neki a hétvégét, egyszer beszéltem telefonon. Felhívott és úgy könnyebb volt neki részleteznem mi ez az egész. Érződött ugyanakkor, hogy felületes és kissé hideg a beszélgetésünk, pedig mindössze három nap telt el azóta, hogy utoljára láttuk egymást. Ez idő alatt hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szuggeráltam a telefonom annak reményében, hogy ír majd vagy esetleg megjelenik itt, de rendszerint csalódtam. Amikor felvillant a neve a kijelzőn a hívással, majd kiugrott a szívem, olyan izgatott lettem. Aztán ezt az izgatottságot csalódás vette át a kissé hideg és kimért hangneme és mondata miatt, a vonal túlsó végéről.