Torn / Törés

45

"És amikor már nem is vizsgálta, csak hatni engedte magára, amit tapasztalt,
egyszerre érezte, hogy ez az, akit évekig keresett mindhiába." Kosztolányi Dezső

Harry tervez valamit mára. Való igaz egy kissé kínos reggelin vagyunk túl, de ettől függetlenül izgatott vagyok, hogy vele töltsem a napot. A reggeli sem volt elviselhetetlenül rossz, mindössze egy nagyobb csend uralkodott körülöttünk, ami köztudottan nekem minden esetben kínos.

A lakásáról hazajöttem. Harry a lelkemre kötötte, hogy délután ötre készüljek el és melegen öltözzek, mert kint leszünk inkább és így novemberben már igencsak kezdett hűvös lenni az ősz, de számomra tökéletes idő volt. A nap sütött, minden utcát lehullott levelek borítottak, amik a barna és narancssárga minden árnyalatában pompáztak. Mást nem árult el, ezt is csak úgy szedtem ki belőle, hogy rákérdeztem pontosan mibe jöjjek, mi illik az alkalomhoz. Haza Harry ruháiban jöttem, a pulóvere és a melegítője is lógott rajtam egy kicsit, de nem volt túl feltűnő tekintve, hogy a saját ruháim is néha ilyen lazán állnak rajtam, mert direkt nagyobb méretet veszek belőlük. Így kényelmesebb, tetszik is a laza külső, de azért mégis különleges volt úgy belépni a házba, hogy Harry illata rajtam volt mindenütt.

Otthon az üres ház fogadott, a családomból mindenki a dolgán volt a városban. Én a tegnapi buli után igencsak le voltam eresztve, így úgy gondoltam elütöm otthon az időt délutánig. Olvasok, YouTube videókat nézek és élvezem, hogy egész napra nincs különösebb programom. Már kezdett a hócipőm kilenni az állandó középkorú emberekkel való társalgástól, akiktől a rendeléseket intézem. Valahogy minden dolog, ami kell a Romhoz egy középkorú férfihoz vezet vissza és számlákhoz. De attól nem panaszkodom, a tegnapi este is olyan jól sikerült. Különleges volt és láttam az embereken, hogy élvezik, hogy nem csak ők, hanem mindenki más körülöttük is be van öltözve. Úja mindenki gyermek lehetett kicsit, egy jó bulival összekötve, a barátaik körében. Biztosan emlékezetes volt nekik, nekem is az volt.

Aztán fél négy körül kezdtem bele készülődni. Amennyire csak lehetett, kényelmes ruhát akartam venni. Éppen ezért egy leggings együttes mellett döntöttem. Sötétkékes színe volt, az alsó hosszú leggings, a felső ugyanolyan színű és anyagú top. Ahhoz vettem egy fehér zoknit, fehér sportcipőt és egy szintén fehér pulóvert, aminek annyira puha anyaga volt, mintha egy takarót terítenék a vállamra. Jó melegen tart és kényelmes is.
A hajamat egy egyszerű kontyba kötöttem és a sminkemet is megcsináltam, hiszen előre tudtam, hogy ha nem teszek alapozót, utálni fogom, ahogy kipirul majd az arcom a hideg szél miatt. Ez legalább elfedi.
Még javában volt időm elkényelmesedni a nappaliban, a telefonomon pötyögtem a húgomnak épp, amikor Harry üzenete megjelent a telefonom felső részén, mi szerint itt van. Mintha eddig fel sem fogtam volna hova készülődöm, hirtelen a szívem a torkomba ugrott és hevesen vert. Miközben a bejárati ajtót zártam egyből éreztem, hogy a szél átjár a leggings anyagán és körbeöleli a lábam, viszont ezzel egyetemben a már lassan lemenő nap melegítette, így nem rázott ki tőle a hideg. Kellemes volt inkább.

- Bezártad a házat? - pillantott rám egyből Harry, miután beszálltam mellé a fekete kocsijába. Szavaira a szemeimet forgattam, de aranyosnak gondoltam, hogy emlékezett a szétszórtságomra a múltkori alkalomról. Kísértetiesen úgy hangzott, mintha az anyámat hallanám.
- Be -  bólintottam, s közben viszonoztam a mosolyát, amivel illetett engem.

Miközben úton voltunk feltűnt, hogy minden egyes számot ismerek már Harry listájáról. Ezek a zenék szoktak menni nála esténként is. El is mosolyodtam magamban, mikor Khalid - Better számáról az este jutott eszembe, mikor együtt beálltunk. Való igaz, semmi nincs olyan jó érzés, mint az az este volt.  A kezemet az ablaknál pihentettem és arra támasztottam a fejem, az utat figyeltem. Valahol az épületek mögött jobbra naplemente lehetett, de ezen a részen árnyékos volt az útszakasz, a nap néhol szűrődött csak be egy-egy épület között. Harry kocsijában mindig olyan kellemes illat volt. A mély parfümjének illata itt keveredett egy édeskés, vanília illattal, amit a kocsijával kötök egybe. Arról nem is beszélve, milyen tiszta volt mindig, bár az én lábtörlőm is így nézne ki az én kocsimban.
- Oh, váó - jegyeztem meg, amikor tőlünk balra a hatalmas épület előtti téren, épp egy férfi megkérte a barátnője kezét. Rózsaszirmokat rakott ki a betonra, annak a közepében álltak. Körülöttük turisták tébláboltak, tapsoltak, fényképezték őket és az épületet mögöttük. Fogalmam sincs pontosan mi is volt ez az épület, valami történelmi dolog.
- Extra - bólintott Harry.
- Soha nem mondanék így igent - kuncogtam el magam. Bár én hogyan mondanék? Maximum csak a pánik miatt, hogy oda sodortam magam.
- Nem? Miért? -  ráncolta a szemöldökét. Épp megálltunk egy piros lámpánál, így rám tudott rendesen nézni.
- Túl nagy a felhajtás. Sok idegen tapsol körülötted?! Szerintem ez jobb ha meghitt, ha kettesben vagytok valahol. Jobban örülnék, ha valaki a nappaliban, a kedvenc filmünk közben kérné meg a kezem vagy egy üres tengerparton, mint itt, vagy az Eiffel toronynál vagy bármilyen nyilvános étteremben. Óh a kedvencem, mások esküvőjén! Egyik rosszabb nekem, mint a másik - forgattam a szemem. - Bár a férfiaktól ennyi telik, hova várnánk többet?!
- Hé - szólt rám, ismét elmosolyodtam.
- Miért, te hogy kérnéd meg egy nő kezét? Ami neked tökéletesnek tűnne? - kérdeztem rá. Hogy őszinte legyek el sem tudom képzelni Harryt egy olyan helyzetben, nem az a típus, akit egy nő csak úgy az ujjai köré csavar.
- Hmm - húzta el a száját és aranyosnak tűnt, amiért ilyen erősen és látványosan gondolkodni kezdett. Már javában átváltott a lámpa és ismét haladni kezdtünk, sőt egy teljes szám is lement a rádióban, de Harry még mindig csendben volt.
- Eddig jó.
- Jól van már, soha életemben nem gondoltam még erre - nevetett fel. - Nem tudom, megtölteném a házat virágokkal, gyertyákkal és úgy kérnélemk..khm.. kérném meg - javította ki magát. Magam előtt próbáltam elképzelni a helyzetet.
- A Szívek szállodájában, a sorozatban, amit nézek, is úgy csinálta a pasi - jegyeztem meg.
- És tetszett? - sandított rám.
- Aranyos volt, Lorelai is igent mondott neki. De aztán nem ment el az esküvőre - rántottam meg a vállam halkan nevetve. Hát ha valaki, akkor én megértettem Lorelait.
- Te meg a sorozataid és filmjeid - ingatta meg a fejét.
- Hé, az ízlésemmel semmi probléma nincs - jelentettem ki.