Torn / Törés

51

"Vigyázz, hogyan ajándékozod el a szívedet." Jane Austen

Összekulcsolt kézzel besétálni egy emberekkel teli bárba egy olyan férfival, mint Harry adott egyfajta magabiztosságot. Határozott léptekkel ment előttem egy kicsivel, hogy ne foglaljunk el túl nagy helyet, örültem, hogy nem rohan és tudom tartani a tempóját a magas sarkú cipőmben. Közben a tekintetem körbejárt és akaratlanul is feltűnt, ahogy néhány ember felénk fordul. Női társaságok tekintetét kapja el Harry, akik aztán zavartan elpillantanak, mikor meglátják, hogy az én kezemet fogja és ott vagyok mögötte. Még néhány pasi tekintete is láttam, hogy megakad Harryn, majd rajtam és míg korábban ezek a tekintetek komótosan rajtam maradtak, esetleg pofátlanul bámulni is kezdtek, főleg, ha hasonló ruhát viseltem mint ma, addig mostanra elfordultak.
Minden, ami egy kapcsolatban létezhet az furcsa és új nekem. Nyilvánvalóan nem minden ember tiszteli a másikat annyira, hogy ha azt látja párja van valakinek, akkor elfogadja, nem is próbálkozik be vagy kezd el flörtölően nézni, de én korábban nem tapasztalhattam ezt. Én a másik oldalon voltam, aki nem figyelgette a foglalt férfiakat és egyszerűen csak furcsa belegondolni, hogy most nekem van egy foglalt barátom.

Az ide út gyorsan telt, egyszerűen így jellemezném. Előtte a konyhában álldogálva vártam, hogy Harry kész legyen. Szinte láttam magam előtt, ahogy kapkodva felveszi a fekete öltönynadrágját, hozzá egy lazább inget, aminek feltűrte az ujját a könyökéig és a bakancsát. Közben én is belebújtam a bézs színű magas sarkúmba, ami kényelmetlen volt, de jól nézett ki a ruhával, s szintén egy bézs, térdig érő szövetkabátot húztam a kinti hideg miatt. Már 58 volt mikor kiléptünk a lakásból, úgyhogy biztos volt, hogy késünk kicsit, bár ennél rosszabb is lehetett volna. Harryvel csendben voltunk. A kezeinket összekulcsolta a kocsi felé vezető úton, s azután is, hogy leparkoltunk a mélygarázsban már a bárnál, de hála istennek nem flörtölt tovább, hogy még jobban szenvedtessen mind a kettőnket. A testem azóta is bizsergett.

- Boldo.. na várj, na ne - szólalt fel hangosan Liz, már csak pár lépésre voltunk az asztaltól, ahol ültek. Halvány mosollyal figyeltem, ahogy nyújtózkodik a kanapéról kifelé, hiszen a kezünk Harrytől takarásban volt, de hát a szeme nyilván egyből rá állt akkor is, ha nem látta pontosan. Harry egy sunyi mosollyal sandított rám hátra, elkapta a tekintetem és megszorította egy pillanatra a kezem. Izgatottnak tűnt.
- Mi van? Mi na ne? - értetlenkedett Zayn, ugyan ránk nézett, de tovább vitte a tekintetét, mintha próbálná kitalálni, mit látott érdekesnek Liz.
- Össze van kulcsolva a kezük, te vak!
- Kinek? - zavarodott össze még jobban Zayn. Közben odaértünk az asztalhoz, de vicces volt végighallgatni ezt a beszélgetést tőlük.
- A két idegen embernek a sarokban - forgatta a szemét Liz, Niall hangosan nevetni kezdett mellette.
- Boldog... - pillantott rám Zayn, s ahogy továbbvitte a tekintetét rólam Harryre, minden bizonnyal megértette Lizt, hiszen ránézett helyettünk. - Ja, hogy nekik. Aha. Már értem - vigyorgott. - Boldog szülinapot, dögös vagy ma, Herrera - pattant fel Zayn, aztán ismét nekem szentelve a figyelmét, s közben széttette a kezét, hogy ölelésbe invitáljon. Hallottam, ahogy Harry fújtat egyet mellettem Zayn szavaira, ami talán csak még viccesebbé tette ezt az amúgy is parádés helyzetet.
- Én mindig dögös vagyok, de köszönöm - húztam fel le a kezem a hátán, majd elengedtem hamar, mert Liz már a vállamat fogta és húzni kezdett, hogy engedjem el Zaynt és rá figyeljek. Harry közben leült a kanapéra mellőlem, aki mellé aztán Zayn ment, én pedig Lizre figyeltem.
- Boldog szülinapot, csak gyorsan jövök, mielőtt Liz rákezd a magáéra - lépett közénk hirtelen Niall. Szavaira felnevettem és őt is megöleltem.
- Köszönöm!
- Én jövök most már - topogott mellettünk az említett lány. - Boldog szülinapot, csajszi - tapsolt párat, miután Niall elengedett és rávezettem a tekintetem egy széles vigyorral, hiszen olyan izgatottnak tűnt.
- Köszö..
- Nem is mondtad, hogy alakultok - suttogta a fülembe, mikor már magához húzott. Bár a suttogás kicsit enyhe kifejezés, inkább olyan volt, mintha suttogva kiabált volna a fülembe. - El kell mondanod milyen Harry szerelmesen, mert egyelőre nem tudom feldolgozni a képet sem, hogy te meg ő.
- Hát most láthatod milyen és amúgy gyorsan történt - motyogtam, éreztem magunkon a fiúk tekintetét az asztaltól és nem akartam hangos lenni. - Amúgy is inkább neked kell elmondanod hogy kell kapcsolatban lenni rendesen, mert én nem tudom - tettem hozzá.
- Én tuti nem mondom, majd szépen rájöttök együtt. Aw, ti lettetek a kedvenc párom. Eddig Kourtney Kardashian és Travis Barker volt az, de most már ti vagytok - csapta össze a kezeit.
- Jaj Liz - nevettem fel, közben az asztalunkhoz néztem. Az egyik oldalon Niall, mellé Lizzy ült vissza le, a másik kanapén Harry és mellette Zayn ült. Normál esetben Harry mellé ültem volna, de csak Zayn mellé tudtam. Vagy persze Liz mellé, de akkor az este felében a hátát néztem volna, hiszen mindig jobban Niall felé fordul, amikor mellette ül.
- Jó estét - lépett oda az asztalhoz ezzel egy időben a pincér lány.
A kezéből letette a tálcát, amin legalább tíz zselé feles pihent. Ilyet ittam egyszer itt Serenával, viszont azért sunyin Lizre néztem magammal szemben. Biztos, hogy ő rendelte ezeket. Miután megköszöntük, a pincér tovább állt tőlünk, Liz izgatottan rakott egy-egy poharat mindenki elé a tálcáról.
- Vezetek - közölte kissé hidegen Harry, kapott is Lizzytől egy szemforgatást, ami megmosolyogtatott.
Így, hogy távolabb ült tőlem felrémlett az-az időszak, amikor még nem volt közöttünk semmi. Mindig úgy vágytam rá és egy igazán izgalmas időszak volt, soha nem tudtam mi fog majd történni. Bár most sem tudtam, hiszen meglepetten néztem, ahogy Harry feláll, az ő felőli oldalon kilép az asztal és a kanapé közül, s a kanapét megkerülve mögöttünk, átjön az én oldalamra.
- Csússz beljebb - legyintett Zaynnek, aki megtette, amit kért. Én is odébb csúsztam kicsit és Harry egyből leült mellém. Magamban mosolyogtam a tette miatt, aranyosnak találtam, hogy mellém akart ülni. A combom külső része egyből odaért az övéhez, olyan szorosan volt mellettem, s a jobb kezét a hátam mögé tette a támlára. Rápillantva elkaptam egy pillanatra a tekintetét, zöld szemei ragyogtak, ahogy rám néztek. Mindig olyan lágyság van benne, amikor rám néz.
- Egi - kapta vissza a figyelmem Lizzy, s én is a feles irányába nyúltam és koccintottam középen a többiekkel.
Nem terveztem ma úgy berúgni, mint a tavalyi szülinapomkor. Bár ha akkor nem iszok annyit, akkor nem kötök ki Harrynél, úgyhogy annyira nem bánom az akkori döntéseimet. Most viszont nem kell lerészegednem azért, hogy nála legyek, hiszen az is a terv, hogy vele megyek majd haza.  A zselé egyből elolvadt a számban miután eltüntettem a kis műanyag pohárból. Az intenzív alkohol mellett talán enyhén málnás íze volt, de csak nagyon minimálisan. El is fintorodtam és a hideg is kirázott, égette a szám.
- Ugyan már, semmi ez - legyintett Zayn.
- Nekem az - húztam össze a szemeimet őt méregetve.
- Na de meséljetek, hogy-hogy együtt vagytok? - szólalt meg ismét Liz. Kezdett kicsit nyomasztó lenni a dolog tekintve, hogy nem a legegyszerűbb témák közé tartozik nekem a kapcsolat, az érzelmek vagy bármi, ami ezzel jár.
- De most tényleg együtt vagytok? - sandított a fejem felett Harryre Zayn. Én is hozzá hasonlóan Harryre néztem, aki csak látványosan felsóhajtott. - Én azt hittem a kéz fogás csak olyan, mint eddig, a szülinapomkor is igencsak szívélyesen bántatok egymással, nem gondoltam, hogy tényleg összejöttök - tette hozzá Zayn. Kicsit rosszul esett, amiért úgy tűnt, mintha nem örülne neki. Mintha meglepné, kicsit viccesnek tartaná, de nincs benne az az izgatottság, ami Lizzyre például rá volt írva.
- Hagynánk a témát? Együtt vagyunk, kész.
Harry szavaira egyetértően bólogattam. Nem bírtam volna tovább, hogy mi, és ez a helyzet marad a középpontban. Inkább beszélgettem volna bármi másról.