Torn / Törés

58

Dupla részt hoztam, mert nem akartalak titeket az izgalmak között lógva hagyni! Köszönöm, hogy ilyen sokan olvastok <3 M.

"Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet." Ady Endre

Harry Styles

24 órával korábban

Tudtam, hogy az apám kavar bentről.  Amióta egyszer Clarissa pár hónappal ezelőtt felhívott, hogy Neo ott van a Romban és figyeli, egyből nyitott szemmel jártam. Azóta akár hányszor bárhova mentem egyedül vagy Clarissával, körbenéztem. Mikor egyedül voltam, nem volt ott. Viszont ha Clarissával, akkor tízből nyolc alkalommal láttam. Általában távolról figyelt, megbújva. Tudtam, hogy ott van, tudtam, hogy rám van szállva és azt is tudtam, hogy ezt nem magáért csinálja, mert akkor már korábban támadott volna.

A Romos eset óta figyeltetem Clarissát.

Tudom, egy utolsó pszichopatának tűnhetek, de mentségemre szóljon, hogy nem azért, mert nem bízom benne, hanem azért, hogy biztosra vegyem, nem esik baja. Megijesztettem volna és tönkretettem volna a kapcsolatunkat, ha én lihegek folyamatosan a nyakában, azt nem tehettem. Így aztán volt egy csapat, akik felváltva követték őt nagyon messziről, de kellően közeli távolságból ahhoz, hogy mindig biztonságban legyen. Innen tudom azt is, hogy Neo még mindig nem kopott le. Ott van, vár, csak tudnám mire és mit akarnak.

Gabellotti volt az utolsó reményem, ami kicsit elcseszetten hangzik. Mindennek vége lesz, ha az apám végre tényleg eltakarodik erről a földről és nem tud tovább kavarni. Neo egyértelművé vált, hogy neki csicskáskodik, amikor a csapat egyik embere közölte velem, hogy látta őt kijönni a börtönből, ahol az apám van. Micsoda véletlen egybeesés. Biztosan nem sejtik, hogy ezzel együtt írták alá a halálos rendeletüket, mert ha velem kavarnának leszarnám, leperegne, nem félnék, de az, hogy Clarissát belerángatták, nagyon rossz ötlet volt.

- Tudom hol az apám - közöltem Gabellottival.
A mellkasom előtt összekulcsoltam a kezeimet és hátradőltem a székben. Ezért jöttem Olaszba, hogy ezt elintézzem. Kicsit élveztem, hogy most az én kezemben vannak a dolgok. Tudom, hogy mennyire pipa rá ő is régebbi dolgok miatt és ez most nekem is kapóra jön. Nem utaztam volna idáig, ha nem lettem volna biztos abban, hogy ráugrik majd a csalira, mint egy éhes cápa.
- A temetőben. Bár lehet annyi se futotta neki..
- Él - mondtam, majd összepréseltem az ajkaimat egy vékony vonallá.
A tekintetem keményen tartottam rajta, nem zökkentem ki egy pillanatra sem, hiszen az egész szituáció miatt egy olyan düh van bennem, hogy bármelyik pillanatban elszakadhat a cérna. Ráadásul még Clarissa előtt is színészkednem kellett, hogy ne ijesszem meg, ne sejtsen semmit és azt se gondolja, hogy a kapcsolatunkban nem jó valami és azért viselkedek furcsán.
- Mi? Ajánlom, hogy eddig nem hallgattad el előlem, hogy mentsd a bőrét Styles, mert akkor innen élve nem mész ki.
- Téged mentettelek, Gabellotti. A zsaruk az apámon és rajtam keresztül akartak téged, de falaztam, nem köptem. Cserébe rám szállt az a szemétláda - ingattam a fejem. 
- És akkor most minek vagy itt?
- Intézd el, de időben, mert tervez valamit. Megmondom pontosan hol van. Biztos a börtönben is vannak embereid.
- Megöletnéd az apádat? Nem szép dolog! - mosolyodott el gúnyosan, de már az arcából meg tudtam mondani, hogy nagyon is tetszik neki az ötlet és felkeltette az érdeklődését a tervem.
- Van egy sanda gyanúm, hogy kavar bentről is. Ráadásul a te egyik barom embereddel.
- Kivel?
- Neoval - válaszoltam hangosan.
Az utóbbi hónapokban meg sem tudom mondani, hányszor akartam megölni azt a szemétládát, de nem tudtam, hogy az apám kit állított rám. Rendőröket vagy ő kavar csak a háttérben? Ha a második, megölhettem volna következmény nélkül, de ha az első, életem végéig ott rohadhattam volna vele egyszerre. Azt már nem.
- Az a kis szarházi - sziszegte. - Vedd úgy, hogy el van intézve.
- Ki?
- Mind a kettő.
- Ennyi? Mit kérsz cserébe?
- Semmit, ennyit akartam pontosan tőled. Az apádat. Meg is kaptam, nincs veled több dolgom - tette szét a kezét. - Öröm volt veled üzletelni, mindjárt szólok az egyik emberemnek, akivel megbeszélhetsz részleteket - nyújtotta felém a kezét. - A jövőben ha lenne kedved néhány munkához, tudod hol találsz.