Torn / Törés

15

"Pár percet itt tölt,
hogy utóbb időtlenül
hiányozhasson." Fodor Ákos

- Sajnálom baba, mondtam, hogy nem könnyű eset az a fiú - vigasztalt Lizzy, nem mintha halálosan szomorú lettem volna és épp a karjaiban sírtam volna, inkább összezavarodott voltam mikor megtudta mi is a helyzet pontosan Nialltől.

Eltelt úgy két hét, hogy Harryt abszolút nem láttam, sőt a csapat sem tudott róla semmit. Már nem féltem annyira Lizzynél érdeklődni felőle mint eddig, ő pedig rendszerint Niallhez ment utána, hogy puhatolózzon nekem ha valamit tudni akartam.
Bár így visszagondolva lehet jobb lett volna ha nem tudom. Harry úgy hagyta el az államokat, hogy senkinek nem szólt róla. Mindenki aggódott érte napokig, mire őfelsége Zaynnek felvette a telefont és így ő megtudta, hogy Harry ismét Európában van. Semmi magyarázat vagy búcsúzkodás, egyszerűen lelépett, aztán úgy beszélt Zaynnel a telefonban mintha a legtermészetesebb dolog lenne ez.

A nyár gőzerővel kezdetét vette, én mégis azt éreztem kicsit, hogy lelassultak a napjaim. Azelőtt akár hányszor Felix belépett a Rom ajtaján izgatott lettem, aztán talán még ennél is nagyobb izgatottság követte Harry belépését és ez a sok adrenalin hirtelen a nullára csökkent. Nem vagyok az a típus, aki él hal a férfi figyelemért. Büszkén állíthatom, hogy egyedül is túlságosan is szeretek lenni, bár ezt szerintem a kapcsolatok nem nekem való mondattal bizonyítottam párszor. Ugyanakkor azzal is jól megvoltam, ha nem volt épp a láthatáron sem nekem senki. Nem kezdtem el flörtölgetni néhány pasival a pultnál, csak hogy kapjak némi figyelmet, sőt. Hogy őszinte legyek annyira nem is bántam, hogy száz százalékig csak magamra koncentráltam.
A nyáron jártunk a családommal Hawaiion egy hétre, majd szeptemberben Bora Borát is meglátogattuk szintén egy hétre. Mind a négyünkre ráfért a pihenés, és gyönyörű helyeken jártunk. A tengerparton a nap meleg sugarai alatt eszembe sem jutott Harry vagy Felix, vagy bárki. Ott csak élveztem, ahogy a napbarnította bőröm mossa a langyos, tiszta óceán és a legnagyobb dilemmám mindössze az volt, hogy mit rendeljek vacsorára a hotelszobába. Már megszokott volt a családdal, hogy megesett mikor este együtt vacsoráztunk vagy várost néztünk, viszont volt, mikor ketté szakadtunk. A szüleim olyankor rendszerint vacsorázni mentek, esetleg sétálni egyet, míg mi a húgommal a hotelszobában hűsöltünk, rendeltünk fel kaját és sorozatot néztünk, képeket csináltunk vagy csak lustálkodtunk és élveztük, hogy hűsölhetünk a klímás hűvös szobában a hosszú forró nap után. A lustaságom ilyenkor is megmutatkozott. Élvezem mindig ha új várost látok és a városnézésben is benne vagyok, ugyanakkor vannak határaim és egy idő után jobban esik a hotelben lustálkodni, mint a melegben sétálgatni a turisták között. Főleg hogy a hotelszobák általában olyan luxusak, hogy akár egy hétig is simán ott maradnék anékül, hogy elhagynám azt.

A hétköznapokba visszacsöppenésnél volt először mikor igazán eszembe jutott Harry. Még akkor is tagadtam saját magamnak is, de egyre többször pillantottam a Rom bejárati ajtajára és titkon rendszerint abban reménykedtem, hogy belép rajta a magas alakja.

Hogy mit éreztem Harry hirtelen eltűnésével kapcsolatban titkon? Titkon hiányzott, ami rettentően buta volt, hiszen rendszerint gyűlöltem mikor itt volt, ugyanakkor valahol szórakoztatott is a macska egér játék, ami kezdett kialakulni közöttünk. Az az érzés hiányzott, amit kiváltott belőlem.
A vonzalom, ami felégetett belülről és forró hullámokat küldött végig a testemben. A csókunk, vagy csókjaink azóta is túl sokszor rémlettek fel esténként.. agh az estéim.
Nos, szerintem ott szúrtam el a dolgot ha Harryre nézünk. Már Felix kapcsán említettem egyszer, hogy a hatalmas fantáziám miatt rendszerint úgy alszom el este, hogy szituációkat képzelek el a fejemben. Néha ártatlan és romantikus dolgok ezek, viszont megesik, hogy olyanok, amiket nem vallanék csak úgy be bárkinek. Nos, ezekhez a szituációkhoz mindig kell nekem egy másik szereplő. Volt már ez Felix, volt már ez random futballista a tévéből és az utóbbi időben olyan valaki volt, akire nem voltam büszke és aki ellen harcoltam is kicsit az agyamban míg fel nem adtam és nem hagytam, hogy Harry maga elöntse a gondolataimat. Hagytam, hogy képzeletben érezzem az érintését a bőrömön, vagy az ajkát a nyakamnál, még akkor is ha tudtam, hogy ez egy veszélyes játék. Könnyű valakibe beleesned így, hogy a fejedben úgy képzeled el amilyen ő nem is valójában. Hogy egy olyan embernek képzeled amilyen szeretnéd hogy legyen. Gondolatban ott feküdtem a karjaiban minden este, a való életben viszont hónapok óta nem is hallottam felőle és fogalmam sincs merre jár a nagyvilágban vagy mit is csinál pontosan.