Torn / Törés

12

zene a részhez:

„Nyelved és nyelvem
megbeszélik egymással,
hogy mire nincs szó. „ Fodor Ákos

Ha már furcsaság.. Harry még aznap este rácáfolt arra, hogy innentől talán barátságosabb lesz velem, főleg mások előtt.
A csapat ugyanannál az asztalnál ült ahol tegnap mindannyiunk, annyi volt a különbség, hogy most én oda járkáltam hozzájuk, aztán vissza a pultba. Bár Serena is ezt csinálta, hiszen néha rendszerint velem jött a pulthoz is, hogy szórakoztasson. Látszott, hogy szeret itt lenni, az egész hétvége alatt csak mosolygott és ez engem is boldoggá tett.
Mondjuk amik nem tettem boldoggá azok inkább azok voltak, amiket mondott. Volt közöttünk egy girl kód, ha pasi rólunk beszél a hátunk mögött azt visszamondjuk, senkinek nem falazunk. És amikor Serena végre kibökte miért jött velem vissza kicsit hidegzuhanyként ért.

- Zayn cukkolta, hogy jut eszébe tegnap hazavitt és hogy miről maradt le. Harry először csak a fejét ingatta és nem mondott rá olyan nagyon semmit, de Zayn nyilván Zayn volt és tovább folytatta, hogy eddig még olyan előítéletes volt veled szemben, most meg már utánad járkál a raktárba - magyarázta Serena és kicsit az ajkamba haraptam miközben hallgattam. Próbáltam felkészülni a legrosszabbra és nem kiakadni ha most olyat hallok, ami nem fog jól esni. - És akkor Harry rávágta, hogy hát most is van, mármint előítélete, és hogy Zayn sejthetné minek ment a raktárba, nem ismerkedni - folytatta, én pedig egyből a szemöldökömet ráncoltam. Úgy adta elő Harry a történetet, mintha bármi is történt volna ott, pedig majdnem inkább az ismerkedés kategóriában volt a dolog, mint bármi másban. - És akkor várj, van tovább. Lizzy megjegyezte, hogy nem is említetted neki Harryt eddig soha, Harry pedig rávágta, hogy nyilván előbb vágnál fel egy milliomos egyetemista fiúcskával, mint vele, és hogy legalább nem csak ő érzi cikinek, hogy egyáltalán szóba álltok, mert hogy, idézem "tudjátok, hogy utálom az ilyesfajta nőket". Zayn egyből lehurrogta vagyis kezdte volna, de ezután odajöttél, úgyhogy elhallgattak, én pedig idejöttem veled, mert nagyon közel álltam ahhoz, hogy ráborítsam az asztalt a gyerekre, de nem akartam műsort csinálni. Mégis mit képzel?

Egy nagy sóhajtás mellett ingattam meg a fejem. Felixel végigcsináltam az egész bújkáljunk, ne zavarjon ha a hátam mögött beszélnek procedúrát úgy, hogy ott nem tudtam, hogy maga Felix miket mondhat. Most pont fordítva volt, a baráti társaság bírt, Harry maga viselkedett egy kétszínű gyökérként, aki egy valaki előttem, és egy másik a többiek előtt.
Egyből elment a kedvem attól, hogy egyáltalán visszamenjek oda és Serena amúgy is ott ült a pultnál velem, ő sem óhajtott visszamenni. Mármint óhajtott, vitte volna a kíváncsiság, hogy hátha hall még pár dolgot, de lebeszéltem róla és lelegyintettem még akkor is, ha igenis rosszul esett már megint a dolog. Elég volt a szemem sarkából lepillantanom a pult széléhez beül, ahol Harry inge ott pihent a táskám mellett még délutánról. Olyan volt ez a két személysiége mintha ég és föld lennének. Nem azt vártam, hogy vigyorogva beszéljen rólam Zaynnek, csak legalább ne bunkón, lekezelően és bántóan, mert én soha nem tennék úgy. Csak tudnám, akkor minek engem ebédre hívni vagy azt a könyvet olvasni, amit nálam látott.

Mivel a pultban elfogyóban volt egy két italosüveg, Serenát visszaküldtem a többiekhez, mert nem akartam itt kínosan Roberttel egyedül hagyni, én pedig a raktárba mentem. Az említett helyiség nem volt nagy, három nagy vas polc volt egymás mellett sorokat kreálva ezzel, tele cuccal. A középső belső részéhez mentem egyenesen, hogy kibontsam az egyik kartondobozt, ami szirupokkal volt tele. Az ajtó csapódása egyértelműen megijesztett és fel is kaptam a fejem. Azt hittem Robert jött be valamiért, de meglepetésemre Harry lépett épp a látóterembe.