Torn / Törés

23

"A városban könnyű, könnyű boldognak látszani,
pedig tilos a gyepre lépni,
tilost jelez a lámpa szeme.
Tilos, tilos, tilos: ki jön velem játszani?"
Weöres Sándor

- New Yorkba megyek a hétvégén - közöltem este, vacsora közben mindenféle kertelés nélkül.
A húgom ült mellettem, a szüleim velem szemben és egyből meglepetten mindenki tekintete rajtam volt. Hazudjam, hogy egyedül megyek? Miért akarnék hazudni, hiszen felnőtt ember vagyok? De akkor hogyan magyarázzam ezt el nekik, agh?!

- Minek? Kivel? - kérdezte egyből anya.
Harrynek lesz ott dolga és elkísérem - válaszoltam. Az volt a taktikám, hogy azt mutatom mintha ez egy természetes dolog lenne. Ha én rajtam nem látszik a stressz, talán rajtuk sem fog.

- Nem volt eddig jellemző, hogy ismeretlen férfiakkal mentél hotelekbe - szúrta oda apa, szavaira egyből a szemöldökömet ráncoltam.

- Férfiakkal? Hotelekbe? Egybe megyek, egy férfival, és ismerem egy éve.

Láttam, ahogy anya és apa összepillantanak. Biztosan épp telepatikusan megbeszélik mennyire nem jó ötlet ez. Mia csak lapított mellettem, csendben hallgatta a beszélgetést és valószínűleg nem akart beleszólni, nehogy elrontson valamit. Hány olyan nő van, aki az én koromban már családot alapít. Ha egyedül laknék nem is tudnának róla, hogy épp New Yorkban vagy a városban vagyok egyik este, míg nekem végig kellett esnem ezen az egész procedúrán. Persze ők is tudták ezt, el tudom képzelni, hogy nem tetszik nekik ez a helyzet, de az előbb említett miatt különösebben nem tudnak ellene mit tenni.

- Csak arra kérünk, hogy vigyázz magadra és legyél észnél. Ne vakítson el Harry semmivel és ne is hagyd magad semmibe belekeverni - mondta anya.

- Oké?! - bólintottam. Erre magamtól is gondoltam mondjuk, de rendben.

- Mivel is foglalkozik ez a Harry? - kérdezte apa. Oh, mondjam hogy üzletember vagy túlzás lenne? Mia tekintetét egy pillanatra éreztem magamon, szerintem ezen a ponton már sajnált kicsit.

- Üzletel, ügyeskedik - rántottam meg a vállam és inkább a tányéromon hagytam a tekintetem és nem néztem fel. Apa nem hülye, már biztosan sejtette az igazságot ennyiből is.

- Van autója?

- Van - bólintottam.

- Milyen?

- Egy új Mercedes.

- Háza?

- Lakása van a belvárosban - bólintottam ismét. Miért olyan ez, mint egy biróság, ahol épp elítélnek?

- Legalább nem veri el a pénzt teljesen - jegyezte meg apa.

A szüleimtől egyébként sem vártam, hogy keresztre feszítenek majd. Ha kerek perec megmondtam volna mit csinál Harry is ezek lettek volna a kérdéseik biztos vagyok benne. Érthető, hogy féltenek és nem rajonganak az ötletért, hogy egy ilyen kötődésű férfival megyek New Yorkba, de nem gondolnám, hogy elítélik Harryt teljesen emiatt. A szüleim egészen lazák, megértőek. Csak engem féltenek és ezt meg is értem, én is félteném a lányom ha most ott ülnék az ő helyükben. De azt is tudnám, hogy neveltem a lányom és bíznék benne. S ők is így tettek, bíztak bennem.

Szombat reggel már egy halvány, de szégyenlős mosollyal nyújtottam Harry felé a Louis Vuitton utazótáskámat, ami a cuccaimmal volt tele, hogy betegye a csomagtartóba. Sokat szenvedtem a paskolással, nem akartam bőröndöt hozni és ez a táskám attól függetlenül, hogy ridikül formája volt, a nagysága még egy sporttáskáéval volt egyenlő, pontosan ilyen utakra van kitalálva, így tökéletes volt. Bár ez azt jelentette, hogy tényleg le kellett korlátoznom miket hozok magammal.
Harryvel azóta nem beszéltem, hogy meghívott, így nem tudtam, hogy tervez-e valami mást, ahova plusz extra ruha kellett volna, de úgy voltam vele végső esetben bármikor tudok venni egyet New Yorkban.