Torn / Törés

40

"Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek."
Radnóti Miklós

A nyaralóba vezető utunk érdekesen telt, talán ez lenne a legjobb szó rá. Az elején leginkább csendben voltunk, zenét hallgattunk, én a vezetésre figyeltem.

Meg kellett állnunk egy benzinkúton tankolni nem sokkal azután, hogy elindultunk. Harry magára vállalta a feladatot, így én egyből bementem, hogy fizessek. Persze elbámészkodtam kicsit, a chipsek és csokik között válogattam, aztán az innivalós hűtőnél is hasonlóan tettem mielőtt fizettem, s a cuccokkal a kezemben kifelé sétáltam a kocsihoz. Nyugalmasan mentem a fekete autó felé, ami mellett Harry állt mikor pár idióta férfi füttyögni kezdett a másik kocsi felől, ami a bejárathoz közelebb parkolt. Egyből elfintorodtam és a fejemet ingattam, valahogy sok nővel ellentétben én kínosnak találom az ilyen füttyögő, dudáló szituációkat a nőkkel szemben. Én szégyellem magam helyettük. Aztán a fintorgó kifejezésem mosollyá alakult, hiszen ismét Harry felé nézve láttam, hogy átsétált a kocsim külső oldalához és a mellkasa előtt összekulcsolt kézzel és összehúzott szemöldökkel mered az illetők felé. Nem tetszett neki sem a helyzet, de egyből éledezni kezdtek az igencsak lenyugodott pillangók a hasamban ha arra gondoltam mennyire figyel még akkor is, ha nincs pontosan mellettem. Mindig vigyáz rám, pedig nincs szükségem rá. Valahogy mégis jól esik.

Az utat a már kocsiban történő eszmecserénk is érdekessé tette. Rég nevettem annyira mint akkor, alig tudtam az útra figyelni. Valahogy feljött, hogy a férfiak mennyire szeretik tapizni a nők combját miközben vezetnek és mivel most én vezettem, egyből átcsaptam színészbe és lazábban ültem, nagyobb terpeszben és a kezem átsiklott Harry combjára. Hozzám hasonlóan nevetett, de rám szólt.

- Túl fent van a kezed.

- Ch nincs is. Csak mindig hangulatban vagy - ingattam a fejem, de a számon széles mosoly ült. A kezem való igaz a combja felső részén volt, de közel sem olyan kritikus helyen, hogy szóvá tegye.

- Ez enyhe túlzás, bár nyilván ezt érzékeled, mivel tízből tízszer te vagy az oka - válaszolta kissé puffogva és rám sem nézett, inkább az utat bámulta. Én magamban somolyogtam, tetszett a gondolat, hogy ilyen hatással vagyok rá. Kinek ne tetszene ez.

- Nem is tudtam, hogy mindig ilyen hatással vagyok rád - sandítottam ismét felé, a kezem beljebb csúszott a combján. Harry a szemeit forgatta, de közben kezét az enyémre tette és inkább aranyosan megfogta, hogy ne tudjak tovább vándoroltatni rajta. - Azt hittem csak könnyű beindítani.

- Nagyon domináns hangulatodban vagy - pillantott felém végre, s találkozott is vele a tekintetem miközben a szájára sunyi mosoly csúszott.

Szavai elgondolkodtattak. Abban lennék? Bár hova tagadnám, a gondolat, hogy egyszer én dominálom őt más helyzetben egyből megbukfencezteti a hasam. Csak a kép, ahogy ő fekszik alattam amint a keze az ágyhoz van kötözve és nem érhet hozzám, és én vagyok aki húzza a pillanatot, könyörögteti ha kell.. vhú.

- Hahó?! - szólalt meg ismét, amire egyből kizökkentem a gondolataimból. Még szerencse, hogy az útra meredve gondolkodtam el.

- Hm?

- Semmi - vigyorgott.

Agh, az a fene nagy emberismerete. Néha elgondolkodom vajon igaz-e, hogy nincs olyan ember, aki képes a gondolatokat olvasni vagy lehetséges, és Harry tényleg tudja.

Ühüm, amint mondtam érdekes kocsiút volt. Hajnali fél kettő körül parkoltam be a nyaraló udvarára. Körbemutattam Harrynek a házat, ami lényegesen kisebb volt, mint az otthoni. Kisebb terekkel és sokkal inkább tradicionális, mint modern helységekkel. A nappali hatalmas ablaka az udvarra, na meg a tengerre nézett ahova egy kisebb stég vitt a kertből. Szerettem itt lenni, ezt a nyaralót a szüleim korábban vették még mielőtt Bostonba költöztünk, akkor gyakrabban is jöttünk és töltöttük itt a nyarat főleg, mikor középiskolás voltam.
Némi diskurálás után Harry eldöntötte, hogy egyszerűen a nappaliban alszik. Pedig felajánlottam neki a húgom hálószobáját és a szüleimét is, de ő inkább ennél döntött. Való igaz mondjuk a kanapét egy hatalmas ággyá lehet kihúzni, majdnem a teljes nappalit elfoglalta olyan formában.