Torn / Törés

46

"...s érzem, hogy kacag mögöttem
a szökevény szerelem." Babits Mihály

Harry Styles

Clarissa: folyamatosan rád gondolok - állt a telefonom kijelzőjén.
Agh, egy idióta vagyok.
Este tíz után írta ezt Clarissa, most pedig már hajnali három is elmúlt, mire észrevettem. Itthon hagytam a telefonom és csak céltalanul vezettem a környéken, muszáj volt kikapcsolnom valahogy az agyam. Bár ezzel csak bebizonyítottam megint, mennyire nincs megszokva, hogy gondolnom kell valakire, mielőtt eltűnök. Visszaírhattam volna neki, hogy én is rá, hiszen úgy volt. A parkos randevú, végülis az volt nem?!, óta csak ő van a fejemben. Ott is egy idiótát csináltam magamból. Olyan bűntudat suhant végig rajtam, amikor láttam az arcán a csalódottságot, mert azt hitte van nekem valaki más. Hogyan beszélhetek olyan bután és kétértelműen, hogy ez jön le neki? Egyszerűen nem megy nekem ez az egész. Majd válaszolok neki valamikor holnap, most már csak kínos lenne és csak reggel látná.

Mondjuk az pozitív, hogy nem mondott egyből nemet. Előre tudtam, hogy alkudozni fog majd, hogy jó lenne oda visszamenni, ahol voltunk és meg is tehetnénk, folytathatnánk úgy is, hogy nincs kimondva semmi, de ugyan itt kötnénk ki, ugyanígy.
Sehova nem haladnánk.
Ezzel próbálom magam is nyugtatni. Amióta végignéztem, ahogy az ágyamban magához nyúl, azóta biztos nem teljesen egészséges, hogy hányszor képzelem azt, hogy szexelek vele. Le sem tudnám írni, milyen konkrét kínzás azt látni a szemében, hogy vágyik a csókomra és az érintésemre, de nem adom meg neki. Legszívesebben minden porcikáját csókolnám, ízlelném, kényeztetném. Minden alkalommal ökölbe van szorítva a testem mellett a kezem és azt a rohadt önrulamat gyakorlom, amit ezen a ponton már magamra kellene tetováltatnom, annyit csinálom. Nem lehetne engem jobban kínozni ennél.

De folyamatosan rám gondol.

Az én idegesítő pofám van az okos gondolataiban.

Az életemben mindig jött egy negatív csavar, akárhányszor pozitívra fordultak a dolgaim. Most is készen álltam a pofonra, bár tudtam, hogy ez most fájdalmasabb lehet, mint akármi. Csak egyszer akartam igazán boldog lenni és reménykedni, hogy összejöhet.

Clarissa Herrera

Nem tudok aludni.
Már két napja nem alszom, tegnapelőtt volt a parkos randink, most már mondhatom, hogy randink, és azóta non stop rá gondolok éjjel nappal, lassan egy zombivá alakulok. Pedig aludnom kéne. Holnap lesz Felixékkel az a bugyuta vacsora és teljes energiára van szükségem ott a jó pofizáshoz. Rosszul is érzem magam, hiszen nem tudom Harry mit gondolhat, mit csinálok. Lehet nem is érdekli és nyugodtan alszik épp, csak én stresszelem túl. Ettől függetlenül a kezembe vettem a párna mellől a telefonom és egy nagy sóhajtás mellett kikerestem Harry nevét.

folyamatosan rád gondolok - pötyögtem. Ez volt az igazság. Ha ő nyitott velem annyira, hogy közölje, többet akar, nekem is annak kell vele lennem. Nem szabad hagynom, hogy túlgondoljam.

Harry azt szeretné, hogy a barátnője legyek.

Ez a mondat a fejemben minden volt, csak nem az, amire valaha is gondoltam, hogy meg fog történni. Magam miatt sem, illetve Harry miatt sem. Ő maga éppen annyit hangsúlyozta eddig, hogy a kapcsolatok nem neki valók, mint én, de valami mégis változott ezek szerint.

Érzései vannak felém?

Amikor a parkban erről beszélt, nem is tudtam ezen gondolkodni, de talán tényleg úgy van és tényleg érzései vannak felém.

A takarót erősebben öleltem magamhoz az ágyamon fekve, miközben a szememet összeszorítottam. Csak a tudat, hogy Harry néha rám gondol, pillangókat okoz a hasamban, nem hogy az, hogy érzései vannak felém. Vajon milyen érzései lehetnek? Kedvel, vonzódik hozzám, félt, törődik velem? Nem tudom melyik, de mindegyik miatt összefacsarodik a szívem, ha arra gondolok. Soha nem jutott ez eddig eszembe, talán mert olyan lehetetlennek gondoltam, hogy ez megtörténhet. Olyan lehetetlennek gondoltam, hogy Harry majd pont engem választ. Egy magabiztos nő vagyok, ez kétségtelen, de Harrynél abban sem voltam biztos, hogy egyáltalán lesz valaha olyan nő, aki ezt váltja ki belőle. Nem hogy pont én.