Torn / Törés

39

"Húnyt szemmel bérceken futunk
s mindig csodára vágy szivünk:
a legjobb, amit nem tudunk,
a legszebb, amit nem hiszünk."
Babits Mihály

- Gratulálok, nagyon menő lett minden - jött oda Liz már a Rom újonnan készült teraszán, a nyitó estén.

Izgultam.
Körülöttünk sürögtek a kiszolgálók és az új pincér is, akit felvettem, hiszen ha mostantól ételt is szolgálunk kevesen lettünk volna. A napokban tartottam interjút pár emberrel és fel is vettem egy egyetemista srácot, akinek egyébként mindamellett, hogy suliba járt volt már pincér képesítése. Tökéletes volt nekem a feladatra, rendes, nyitott, alkalmazkodó, így őt vettem fel a csapatba. Rajta kívül fel kellett vennem még egy szakácsot, kisegítőt és mosogatót is. Az interjús napom végére olyan fejfájásom volt, hogy azt hittem elájulok. Talán kevesebbet kellene idegeskednem, de mentségemre szóljon, hogy azt akarom, hogy minden tökéletes legyen.
A hely olyan lett mint amilyennek megálmodtam. A terasz felett lámpafüzérek világították be a teret, néhány kényelmes kanapé mellett asztal is volt, hogy még több ember elférjen, a háttérben pedig látszottak a kivilágított városi épületek.

- Jaja, menő főnökasszony vagy - csatlakozott Zayn, mellette Niall is hevesen bólogatott és egyetértett.

- Köszi srácok - válaszoltam halvány mosollyal és a fejemet is lehajtottam zavaromban. - Foglaltam nektek asztalt, menjetek oda, aztán hozok egy étlapot, hogy felavassátok a konyhát.

Ahogy mondtam el is indultak annak irányába, míg én befelé tartottam a pulthoz. A fehér, kissé szállós ruha rendszerint felemelkedett mikor pördültem egyet, egészen úgy éreztem magam mint egy hercegnő.
Bent válaszoltam pár kérdésre, amit Abbyék intéztek felém, majd felvettem egy étlapot és azzal a kezemben indultam visszafelé. Pontosabban indultam volna, hiszen még mielőtt hátat fordítottam a bejárati ajtónak a szemem sarkából kiszúrtam Harryt belépni. A tekintetünk szinte mágnesként vonzotta a másikét, így egyből találkoztak és meg is torpantam, gondoltam megvárom és majd vele visszamegyek a srácokhoz.
Most máshogy nézett ki mint szokott. Félreértés ne essék rettentően vonzó volt, mindössze eddig nem is láttam őt világos színekben. Most egy világoskék, a térdénél szaggatott farmert viselt, ami lazán állt hosszú lábain. Na jó, azért a pólója színe sötétszürke volt egy rock banda logóval az elején. Nyakában lógott egy arany nyaklánc és a jobb kezén lepillantva a szokásos gyűrűk díszítették az ujjait na meg a körömlakk is, ami megmosolyogtatott, hiszen eszembe juttatta az emlékeket pár nappal ezelőttről.

- Szia - küldött felém halvány félmosolyt amint elég közel ért hozzám.

- Szia - viszonoztam azt. Közben feltűnt, hogy a bal keze folyamatosan a háta mögött van, így kíváncsian mögé próbáltam pillantani lábujjhegyre állva, de rendszerint úgy fordult, hogy egyik irányba sem lássam.

- Ne legyél türelmetlen - szólt rám.

- Nem is tudnék az lenni, mivel nem tudom mi van ott. Csak kíváncsi vagyok - rántottam meg a vállam.

Már csak egy lépésre állt tőlem.
Körülöttünk jó néhány ember sürgött, bár a legtöbben a terasz részen voltak. Itt mindössze az asztaloknál ültek néhányan, most nagyobb sláger volt a kinti új rész. Amint azon gondolkodtam mi lehetett Harry kezében sok opcióm volt. Először az jutott eszembe füves cigit hoz, de azt nem hiszem, hogy feltétlen rejtegetné előlem, kivéve ha ajándéknak szánja, de azt miért szánná annak. Kicsit elvesztem és túlgondoltam.