Torn / Törés

22

"A szerelem (...) nemcsak az ágy,
s ami és aki az ággyal összetartozik,
hanem a keresés, a várakozás,
a reménykedés pillanatai,
melyek egymás felé taszítanak két embert." Márai Sándor

Clarissa Herrera

- Sok mindenre számítottam, hogy miért ennyire sürgős facetime-ra jönnöm, de erre nem - válaszolta Serena. Az ágyamon ültem már másnap egy hamburgerrel az ölemben. Először gyorsan elhadartam neki mi történt és csak utána kezdtem el enni. - És csak úgy leléptél...jajj, lehet tökre megbántódott miatta.

- Tudom - sóhajtottam fel. - Rosszul is érzem magam de már mindegy, hirtelen, pánikszerű döntés volt, esküszöm.

- Szóval jó volt, hah?! - húzogatta fel le a szemöldökét. Én épp egy nagy harapást ettem a hamburgeremből és csak a szemeimet forgattam közben a szavaira. - De nagyon jó, jó, vagy csak elment egynek?

- Nagyon jó. Azóta folyamatosan a lehető leg spontánabb helyeken jut eszembe egy egy tette és rendszerint bukfencezik egyet a gyomrom - nevettem fel.

- Kinky volt meg minden? Odakötözött az ágyhoz?

- Nem - kacagtam. - Ez az, hogy pont hogy nem, de mégis más volt.

- Úúú tud valamit az a pasi! Viszont nem irigyellek, ezután hogy eljöttél nagyon kínos lesz vele legelőször összefutni.

- Kösz a biztatást és a nyugtatást - háborodtam fel egyből, bár nyilvánvalóan igaza volt és ez már nekem is eszembe jutott, csak szándékosan nem gondoltam rá eddig.

- Csak őszinte vagyok - tette szét a kezét. - Lehet lazán kezeli majd.

- Akkor az azt fogja jelenteni, hogy neki semmit nem jelentett az egész - válaszoltam. Igen, a lehető összes létező helyzetet túlgondoltam már és ezen a ponton bárhogy reagált volna Harry, valami negatívat mögé láttam volna egyből, csak magamat emésztettem vele.

- Vagy csak nem mutatja, nem tudhatod!

Harrynél lényegében ez a legigazabb mondat: "vagy csak nem mutatja, nem tudhatod.." Túlságosan is jól jellemezte őt. Mestere annak, hogy ne mutassa ki mi jár a fejében. Bár most egy szavam sem lehetett, most én voltam a zavaros idióta, aki faképnél hagyta őt.

Egészen eseménydúsan sikerült kezdenem az évet meg kell hagyni.

Onnantól kezdve akárhányszor a Romba jöttem, mindig összeszorult a gyomrom egy pillanatra, mert nem tudtam mikor fogok összefutni Harryvel. Első napokban kifejezetten szorongtam, aztán mostanra, így hétvégére már egészen megnyugodtam és mivel már eltelt egy teljes hét, és még mindig nem láttam őt, egyszerre nyugtatott meg, hogy akkor úgysem lesz itt, viszont dühített fel is, hiszen nem tudtam még mindig hogyan viselkedünk majd egymással. Olyan volt, mint amikor egy filmben csak épül és épül a feszültség, de nem teljesedik be és te pedig csak várod.

Liz és a megszokott csapat voltak bent a héten, de nem említettem nekik Harryt. Igazából ők is kevesebbet jöttek, hiszen mindannyian próbálnak többet melózni így az új év kezdetével. Új év, új én.. mindenkinek átfut ez a mottó a fején újévkor kétségtelenül. Zayn túlórázni kezdett sokat az autószerelő műhelyben. Liz egy irodában kezdett dolgozni, minden bizonnyal papírokat rendezget és ír néha, Niallt pedig felvették egy futárcéghez. A csapat egészen összeszedte magát, büszke voltam rájuk.

Már megszokhattam volna, hogy Harry a meglepetések embere. Éjfél körül volt már, én a raktárban pakoltam és egy nagy dobozzal a kezemben jöttem ki onnan, mikor az egyik asztal felé pillantva kiszúrtam őt. Egy ismeretlen pasassal volt, kifejezetten izmosnak tűnt, a haja egészen rövid volt, már már kopasz, de úgy tűnt Harryvel egy korú lehet.
Miközben fél szemmel őket figyeltem a hűtőt töltöttem fel és örültem, hogy pont akkor érkeztek mikor én nem voltam kint és így Robert dolga volt, hogy kiszolgálja őket. Már csak abból tudtam, hogy Harry nem tekint az egészre ami közöttünk történt semmisként, hogy a pult felé sem nézett. Normál esetben ide pillantgatna, sőt lehet még idejönni köszönni is, de egyiket sem tette, csak lezseren ült egy nagyobb terpeszben és beszélgetett a vele szemben lévő férfival. Kifejezetten komolynak tűntek és olyan érzést nyújtottak együtt, hogy nem szívesen mennék feléjük még úgy sem, hogy Harryt elég jól ismerem.