Torn / Törés

44

„Gyűlöllek, vágylak
S hévvel kívánlak."  Ady Endre

Clarissa Herrera
- Nem hiszem el, hogy Zaynnek pont Szaszát kell hülyítenie. Tuti ma este is hazaviszi és az lesz a vége, hogy majd átveri és Szasza felmond, pedig tök jó munkaerő - pufogtam Harrynek, miközben figyeltem, ahogy a kulcsot beledugja a lakása ajtajának zárába, az pedig egy kattanással kinyílik.
- Felnőttek mind a ketten - rántotta meg a vállát.
Való igaz ő nem az a személy, akivel a legjobb pletykálni. Teljesen hidegen hagyja mások élete és biztosan fel sem tűnt neki Zayn sunyi tekintete, mikor elköszöntünk tőle a parkolóban. Nekem egyből leesett, hogy várt valakire és ma túlságosan is sokat sürgött Szasza körül ahhoz, hogy ne őt vigye haza.

Ha már kérdéses viselkedés. Az, hogy én miért vagyok hajnali kettőkor Harry lakásán, az is von maga után némi kérdőjelet. Konkrét okom nem volt rá azon felül, hogy én hoztam haza Harryt, mert ő ivott, én pedig nem. Én a Zayn szülinapja óta alkoholhoz sem nyúltam és nem is tervezem a jövőben. Tudom, hogy nem csak amiatt történtek, amik történtek, de akkor is egy kisebb trauma nekem és jól megvagyok nélküle.

Amint a lakásba értünk, levettük a cipőnket és a kabátot, Harry célirányosan a konyhába ment, így oda követtem őt. A lakásban a megszokott kék neon fény uralkodott, miután felkapcsolta a lámpát és kintről, a hatalmas ablakokon beszűrődtek a város felhőkarcolóinak fényei. Szerettem ezt a lakást. Két pohárba öntött narancslét, az egyiket nekem nyújtotta, a másikat pedig magánál tartotta és lezseren nekidőlt a konyhapultnak. Akkor tűnt fel igazán, amint előtte álltam, hogy mennyivel alacsonyabb lettem nála megint. A Romban hasznomra vált a csizmám, aminek volt pár centis sarka, most viszont már megint fel kellett rá néznem igencsak.
- Jól áll ez a szett - bókolt sunyi mosollyal a száján és nem volt rest feltűnően végig pillantani a testemen, mielőtt ismét a szemembe nézett volna. Még mindig ott pihent a hátamon a fekete angyalszárny és az ördögszarv is a fejemen. Nem bántam volna, ha egyből megfogja a derekam és felültet a pultra, hogy aztán kényeztessen kicsit, de nem tűnt úgy, mintha ez lenne a terve. Várjunk csak, hova is lett az a fogadás magammal szemben, hogy csak a haverom lesz?!
- Neked is - viszonoztam, bár valljuk be, ő mindig jól néz ki, mindössze nem mondom neki elégszer.
Aztán egy kisebb csend keletkezett közöttünk. Mélyen egymás szemébe néztünk és azt láttam Harryen, mintha folyamatosan bizonytalan lenne és nem tudná hogyan viselkedjen. Én adom neki vajon azt az érzetet, hogy nem szeretném, hogy megérintsen? De hisz ez minden, amire vágyom.
- Lezuhanyozol először te? - törte meg a csendet. Kellett egy pillanat, mire felfogtam mit mond, nagyot sóhajtottam is, hiszen a testemben az adrenalin leesett hirtelen nullára és csalódott voltam. Ugyanakkor ezt nem akartam mutatni, így csak bólintottam.

Ugyan megköszöntem Harrynek a kezembe nyomott pólóját és boxerét, mielőtt kiment volna a hálószobájából, amivel egyben volt a fürdő is, de nem néztem rá. Sietősen már a fürdő felé lépkedtem és csak hallottam, ahogy becsukódik mögötte az ajtó.
A fekete fűzőtől megszabadulni egészen megkönnyebbülést okozott, de ezzel egyetemben ahogy a fekete angyalszárny, ördögszarv és harisnya eltűnt rólam, úgy éreztem magam gyengébbnek is. Mintha a jelmezzel lehullott volna rólam a lepel, ami eddig takart. Eddig magabiztos voltam, játékos. Most viszont bizonytalan, kérdésekkel teli és kicsit talán csalódott is.
A meleg, már-már forró víz égette a bőröm, miközben én mélyen a gondolataimba voltam merülve. Harryen gondolkodtam, illetve azon, milyen távolságtartó velem. Való igaz lehetséges, hogy rá is hatással van az idő és a távolság, ami akkor van jelen, ha elmegy. Sőt mi több, lehet szerelmes lett valakibe Angliában és hűséges hozzá. Agh, maga a gondolat is, hogy beleszeret valakibe olyan érzés, mintha valaki a tenyerébe fogná a szívem és összeszorítaná.
Fájdalmas.
Azt sem értem miért vagyok egyáltalán itt, haza is mehettem volna zuhanyozni és aludni. Persze nem azt mondom, hogy ma éjszaka mindenképpen szexelnünk kellett volna. Nem erről van szó. Beszélgethettünk is volna, elmondhatta volna, hogy van, hogy teltek a hetei, míg nem volt itt. Kérdezhetett volna rólam. Felzárkózhattunk volna, mert jelen pillanatban amióta visszajött olyan, mintha még gyorsabban sodorna az ár minket egymástól egyre távolabb.