BiersackBlue

4. Rész 14. Fejezet

Húsvét után, mikor már csak ketten maradtunk a hatalmas házunkban, mind a ketten belevetettük magunkat a munkába. El voltunk havazva. Az esküvő szervezéssel, a baba várással, és a banda dolgaival. Babszem szobája már kész volt, de még azért vettünk pár holmit, és rengeteget költöttünk. Az idő előrehaladtával már hetente mentünk el az orvoshoz, aki minden alkalommal elmondta, hogy minden a legnagyobb rendben van a kicsivel.

Aztán neki kellett látnunk az esküvő szervezésének is. A dátum kitűzése volt a legnehezebb, ugynis lassan a zenekar dobja az új albumot, persze előtte annak is el kell készülnie és még nem haladnak olyan jól ők sem. Aztán be lesznek tábláza interjúval, koncertekkel és örülök neki, ha majd Andynek jut egy kis ideje ránk is. Persze őt ismerve ettől nem kell tartanom, hiszen ő egy olyan ember, hogy kukába dobna mindent a családjáért. De ezt nem várhatom el tőle, és nem is engedhetem, hogy elhanyagolja az élete munkáját. 

- Azt sem tudom, hol áll a fejem. - sóhajtotta egyik nap kissé fáradtan. A konyhávan készítettem az ebédet, miközben hátulról megölelve egy puszit nyomtott az arcomra, majd a hűtőhöz lépve töltött magának egy pohár narancslét. 

- Mivel kapcsolatban? - szerettem volna segíteni neki, ha már egész nap csak itthon vagyok és kb. semmit nem csinálok. 

- Mindennel. Annyi minden van a fejemben, és egyszerűen nem tudom, hogy minek álljak neki. Elakadtam a szöveggel, a dalokhoz tartozó klipekkel, ott van az esküvő is, és azt sem tudom hol kezdjem a rendrakást a fejemben. - panaszkodott. Olyan volt, mint egy kamasz gyerek, akinek túl sok dolgozatra kell felkészülnie a héten.

- Megoldjuk. - fordultam felé mosolyogva, majd elzártam a tűzhelyet. - Szerencsédre az ebéd kész, szóval pont ráérek. 

- Mekkora mázlista vagyok, amiért pont ráérsz. - szemétkedett, majd a konyhapulton ülve magához húzva megcsókolt. - Tényleg kibaszott mázlista vagyok. - vigyorgott.

- Az igazat megvallva én sem panaszkodhatok. De kezdjünk magunkkal valamit, mert sosem lesz belőlünk semmi. - karon ragadtam és a dolgozószobába vonultunk. 

A kedvenc helyem a házban. A dolgozószoba. És most, kérlek, ne egy tipikus filmbeli dolgozószobát képzelj el hatalmas könyvespolcokkal, íróasztallal, sötét lakkozott meggybordó bútorkkal, hanem egy egészen más berendezésű helyet. Ha az előző leírást takarja a dolgozószoba, akkor a miénknek egészen új nevet kellene kitalálni. 

Művészek vagyunk, mind a kettőnknek fontos, hogy a félre szeretnénk vonulni alkotni, akkor tökéletes legyen a környezet, megnyugtató, és elégedettséggel töltsön el, ha körbenézek. Andyvel mind a ketten szeretjük a letisztult dolgokat és az egyszerűséget preferáljuk, bár én szeretek néha játszani a színekkel is és egy kicsit megzavarni a tökéletességet. Ennek fényében alakítottuk ki a szobát. Hatalmas ablakok adnak természetes fényt a szobának, és egy sötét szürke függönnyel zárjuk ki a napot, ha szükséges. 

A hatalmas szoba egységekre van osztva. Zenészek vagyunk, szóval a szobának a fehér falai hangszigeteltek, így ha Andy esetleg doglozik, a kintről beszűrődő gyereksírás nem fogja zavarni, valamint a kicsi sem fog felkelni apa screamelésére. Az ablak előtt helyeztük el a két íróasztalt, fekete és fehér színben, amin a laptopjaink vannak. Andy az egyik sarokba bepakolt néhány mikrofon állványt, mellé a gitárjaimat, és a hasonló kellékeket. Ezek nagyjából az ő asztalával vannak szemben, és abba a sarokba szeretne egy fülkét csak a mikrofonnak. Egészen az asztalig azon a falon az ő holmijai találhatók, van egy babzsák, egy fekete polc néhány képregénnyel és a számára fontos cuccokkal, amikkel dolgozik. Pár dekoráció, mögötte pedig egy L alakú asztal van a sarokban, amire pakolhat.