BiersackBlue

1.Rész 24.Fejezet

A srácokkal hébe-hóba beültünk a bandabunkiba próbálgatni, meg megdumálni a következő hónapokra szóló terveket. A minap megbeszéltük, hogy háromkor nekiállunk próbálni, de kedves Andy Biersack részegen toppant be fél négy után. Így az a próba ugrott. Aztán a következő alkalommal olyan volt, mint a mosott szar, tehát sokra akkor sem mentünk vele.
- Egyébként, most akkor te meg Leith együtt vagytok, vagy nem? - kíváncsiskodott CC.
- Nem mondhatom, hogy nincs köztünk semmi, mert az kamu lenne. De nem vagyunk együtt. - válaszoltam, azt hiszem tökéletesen fogalmazva.
- Csak ne menjen a munka rovására. Múltkor is késtél. - mondta Andy én pedig elkerekedett szemmel néztem rá.
- A helyedben hagytam volna, hogy más mondja ki ezt a mondatot. - közöltem higgadtan.
- Én a helyedben múltkor időben értem volna be. - ez a mondat volt mindennek a teteje. Fogtam magam, és jó erősen becsapva az ajtót magam mögött, távoztam a bandabunkiból. Fennakadt az én öt perces késésemen, de az nem baj, hogy ő részegen félórákat csúszik.
Este kopogtak az ajtómon és hatalmas meglepetésemre, Andy állt velem szemben.
- Mit szeretnél? - sóhajtottam.
- Mi bajod van? - kérdezett vissza.
- Nekem mi bajom van?! - döbbentem le teljesen. - Ember, te vagy az, aki iszik, félórát késik és folyamat flegmázik a másikkal, de nekem van bajom. - próbáltam értelmezni. - Mi van veled, ember? Ha gáz van, tudod, hogy nekem beszélhetsz róla, mégis talán engem utálsz a legjobban, csak nem értem miért. - osztottam az észt, ő pedig csenben végighallgatott, gondolkodott egy darabig, majd mint egy zombi, úgy távozott. Nagyon szép. Ez már teljesítmény.
A következő próbán, ami kb egy hónappal volt a Vans Warped előtt, a srácok lenyúlták a mobilom és kikutatták a lejátszási listám. Nem égtem be még véletlenül sem azzal, hogy Andy We don't have to dance című száma volt a legelső. Utána lévő próbáról Andy csak húsz percet csúszott, persze most sem volt a legjózanabb.
- Legalább a próbán lehetnél józan. - mondtam szárazon, majd játszani kezdtünk.
Végül eljött a várva várt pillanat, a Vans Warped Tour. Megígértem Remingtonnak, hogy megnézem őket, így akkor is kint voltam a turnén, amikor Andy is. A Palaye Royal hatalmas bulit csapott, imádtam minden percét, Remington hangjával az élen. Az a rekedtes hang. Annyira imádom hallani, ahogy énekel.
- A következő számot egy nagyon különleges lánynak fogom énekelni, aki ha jól tudom, jelenleg is ezen a koncerten van és várja, hogy beégessem magam. - vigyorgott Rem a mikrofonba, majd a tekintetével keresni kezdett valakit. Rámnézett és nyugtázta, hogy őt figyelem. - El kell szomorítsalak, ma halálosan komoly vagyok. - közölte rámmosolyogva, majd kacsintott és belekezdtek a zenélésbe. Egyébként Rem nagyon szép szövegeket ír, és ez a dal sem volt kivétel ez alól. Talán az egyik legszebb szerelmes rock számot szólaltatták meg, ami ráadásul a sajátjuk. A koncert után a színpad mögé mentem, hogy gratuláljak. Remington csurom vizesen jött le és. amikor meglátott, hatalmas vigyor terült el az arcán.
- Na milyen voltam, cica? - kérdezte és mit sem törődve azzal, hogy mennyire izzadt, magához ölelt és egy puszit nyomott a homlokomra.
- Ügyesek voltatok. - megdicsértem és, ahogy magához ölelt éreztem, hogy milyen gyorsan ver a szíve. Egy koncert egyébként felér egy kimerítő futással is.
- Csókolj meg, Miller! - súgta a fülembe én pedig döbbenten néztem rá. - Légyszi! Énekeltem neked egy számot. - pislogott nagyokat. - De most viccet félretéve, jól esne. - mondta végül, mikor még mindig nem szólaltam meg. Aztán megcsókoltam. Megérdemelte. - Köszi. - mondta, homlokát az enyémnek támasztva.
Ugyan ezen a napon volt Andy koncertje is. Gondoltam megyek megnézem és békejobbot ajánlok. Éppen a We don't have to dance volt a zárószám. Nem volt valami felhőtlen hangulata, de szerencsére nem volt részeg. A színpad mögött vártam rá. A haja tincsekbe állt össze az izzadtságtól, és a csupasz hátán is folyt a víz.
- Tudod, egészen ironikus, hogy a We don't have to dance lett a végére hagyva. - mosolygtam, mert gondoltam nyitásnak nem lehet rossz, az ember egy picit mosolyog. Nos, Andy nem viszonozta a mosolyt, de amilyen kurva makacs ember vagyok, soha nem adom fel. - Jó koncert volt. - mosolyogtam tovább.
- Jöttél szólni, hogy nem lépsz fel? - kérdezte flegmán, majd felvette a pólóját.
- Először is, illik megköszönni. Másodszor, békét akartam kötni, le akartam zárni ezt a "nem tudom mi bajod van" nevű dolgot és szerettem volna tiszta lappal jókedvűen indítani a koncertet. - háborogtam. Rekordot döntött. Ilyen gyorsan még senki nem húzott fel.
- Értem. Azért, majd arra figyelj, hogy ne késs el a kezdésről. - dunnyogta.
- Mekkora egy képmutató fasz vagy! - szaladt ki a számon. - Én ne késsek el, holott te voltál az aki részegen jött próbálni fél órával a megbeszélt idő után?! - nem mondott semmit. - Bekaphatod, Biersack! Csak azt szeretném tudni, mire megy ki ez az egész. - ráztam a fejem hitetlenül, majd otthagytam.
Remingtonnal töltöttem az estét, elmentünk néhány koncertre, aztán felmentünk a szállodába. Egy csomó csoki mellett elpanaszoltam, hogy Andy mekkora seggfej és, hogy mit tudnék vele csinálni. De Remingtont ez nem nagyon érdekelte mert folyamat rámmászott és nem hagyott békén.