BiersackBlue

4. Rész 6. Fejezet

A napnak viszont még nem volt vége akkor sem, amikor befejeztük a bandagyűlést a próbateremben. Nekem még ezer meg ezer dolgom volt, össze kellett szednem a holmijaimat Ash házában és beköltözni a saját lakásomba. Tudtam, hogy a balhé után közvetlenül nem lesz valami kellemes Ash-sel találkozni.

- Van valami programod délutánra? - kérdezte Andy, mikor kiléptünk a próbateremből.

- Hát nem igazán fogok unatkozni. Megvettem a lakást, ami miatt reggel telefonáltak. És most hogy itt ez a szitu Ashleyvel, így alig várom, hogy beköltözzek. - sóhajtottam.

- Nyilván nem fogom erőltetni, de ha gondolod, akkor elkísérlek és segítek. - ajánlotta fel. 

- Az jó lenne. - mosolyogtam. 

Ashley még nem ért vissza a lakására, amikor megérkeztünk. Csend volt. A kulcsot a dohányzóasztalra dobtam, az pedig hangos koppanással és csörgéssel jelezte, hogy landolt. Hogy minél gyorsabban elhúzhassunk, Andy segített bepakolni a bőröndömbe. Csak a ruháim, az ékszereim, a sminkes táskám és a tisztálkodási szereim voltak. Semmi mást nem hoztam Magyarországról, sőt, a ruháim nagy részét már itt vásároltam. Andy kiment rágyújtani, míg én beszórtam a maradék holmimat a másik bőröndömbe. Ash nem is időzíthetett volna jobban. 

- Hát ez remek. - mondta köszönés helyett. 

- Ne aggódj, nem zavarunk sokáig. - léptem ki a szobából és húztam magam után a nagyobbik bőröndöm.

- Hagyd, majd én. - pattant fel Andy a helyéről és átvette a nehéz utazót. 

- Hozzáköltözöl? - nevetett fel Ash a cuccaimat látva. 

- Ha ennyire kíváncsi vagy rá, nem. - válaszoltam és visszamentem a szobába a másik bőröndömért. - Vettem egy lakást. Majd küldöm a meghívót a bulira. - mondtam és Andy után mentem, hogy betegyük a bőröndöket a kocsi csomagtartójába.

- Szóval azok után, hogy behúztál nekem, még meghívnál a lakásavatódra? - nézett értetlenül. 

- Igen. Meghívnálak. - bólintottam, amit látszólag nem tudott hova tenni. Így elmagyaráztam. - Mert az, hogy megérdemelted azt a horgot, nem zárja ki azt, hogy a barátom vagy. - és ezt így is gondoltam. Ash egy olyan seggfej, akire nem tudnék tartósan haragudni. Andy viszont nem mondott semmit. Közte és Ash között most nagyon eltört az a kötelék, ami eddig összetartotta őket. 

- Van még valami? - kérdezte Andy, miután lecsukta az autóm csomagtartóját. 

- Lehetne, hogy Bubble veled kocsikázik? - kérdeztem elhúzva a szám. A bőröndök csak úgy fértek el a kocsimban, hogy az ülést előredöntöttük, így Bubble fekhelye és a kutya már nem fértek be. 

- Persze. - bólintott és felkapta Bubble-t az ölébe. 

- Szuper. - vigyorogtam, majd beültem a kocsimba és elindultunk a lakásomra. 

Csodák csodájára, mire odaértünk a liftre ki lett írva, hogy bedöglött, így kénytelenek voltunk lépcsőzni. Két kurva nagy bőrönddel, egy doboz ékszerrel és egy kutyával ez egy élmény volt. 

- Esküszöm, hogy délelőtt még működött. - győzködtem Andyt, aki csak nevetett. A kocsik mellett állva rágyújtottunk. Egybe nem tudjuk felvinni a holmijaimat, mert nehezek, ez tiszta sor volt. - Na jó, tudod mit? Felvisszük a bőröndöket, aztán visszajövünk a dobozért, meg a kutyáért. - kötöttem kompromisszumot magammal, mert Andynek látszólag tök mindegy volt, hogy mit csinálunk. 

- Oké. - bólintott, majd elnyomta a csikket és kikapta a nagyobbik bőröndöt a kocsiból. Rettenetesen nehezek voltak a bőröndjeim és a második lépcsőfordulóban már kapkodtuk a levegőt fáradtan. - Mondd, hogy nem tetőtéri lakást választottál. - lihegett.