BiersackBlue

4. Rész 12. Fejezet

Eddig mindig nagy hangsúlyt fektettem a születésnapomra. Mindig megadtam a módját az ünneplésnek. Persze a kerek, jellegzetesebb számoknak még inkább. De úgy gondoltam, hogy a 28. születésnapomon nem szeretnék semmi extra dolgot. Mint minden évben a második hónap 25. napján, ezúttal is úgy ébredtem, hogy gyakorlatilag ez is egy ugyan olyan nap, mint a többi és semmi különleges nincs benne, a születésnapomat leszámítva. Nem számítottam semmire, nem készültem, csak végeztem a megszokott dolgom. Otthon, Bubble társaságában. Andy pedig az új albumon dolgozott a fiúkkal a próbateremben. 

Amióta rendeződtek a dolgaink és sínre került az élete, rengeteg dalszöveg hever a lakásán szanaszét szórva, várva, hogy dolgozzanak vele és színpadra vigyék. A szövegeket elolvasva, óriási dobbantás lesz. A Black Veil Brideshoz hasonlóan én is szeretnék fejest ugrani a munkába, mert hogy őszinte legyek, terhesen otthon ülni elég unalmas. Papírra vetettem néhány szöveget, elővettem a kölyök koromban feljegyzett sorokat és úgy döntöttem, ha nem is hozom nyilvánosságra, ha meg sem mutatom senkinek, egy darabig biztosan leköti a figyelmem, és el leszek vele. Aztán pedig kitalálom, hogyan tovább. Dolgozni kezdtem a saját lakásomon, elővettem a gitárt, a szövegeket, a kósza sorokat és megpróbáltam komplett dalokat összehozni. De nem ment egyszerűen. Így félre toltam. Egészen addig magányosan hevertek a fiókomban, amíg Andy egy tollat keresve rájuk nem bukkant. 

- Lucy Miller! - hallottam a teljes nevem a nappaliból, és ahogy kipillantottam a szobából, láttam Andy kezében a lapokat. - Nem tudtam, hogy szövegeket írsz. - nézett rám meglepetten és lóbálta a papírokat. - Mi a terved ezekkel? - kérdezte vigyorogva.

- Semmi. - vontam vállat. Nem gondoltam őket elég jónak, nem éreztem őket megfelelőnek és tökéletesnek, így inkább hagytam porosodni. - Nincs semmi tervem velük. Nem tetszenek. 

- Kicsim, ezek baromi jó szövegek. - hitetlenkedett. - Nem értem, hogy mi a bajod velük. 

- A nagy része régen firkált különálló sorokból van összerakva. - legyintettem.

- Igen, azt észrevettem, hogy vannak régebbi gondolatok. Elég depresszív. - vizsgálta még mindig a sorokat. - De ütős. Kurva jó vagy, bébi. Szerintem szedd össze a gondolataid, és kezdj velük valamit. - kacsintott.

- Ha gondolod, vidd be a srácoknak. Én már nem hiszem, hogy tudnék ezekhez hozzátenni. - ráztam a fejem.

- Nem, nem, szívem! - rázta a fejét. - Ezt neked kell befejezned. Ezek a te dalaid. Fejezd be a szöveget, a többiben meg majd segítek. - nyomta a kezembe a papírlapokat, mintha azt várná, hogy abban a pillanatban álljak neki. - Gyere, gonosz! Vigyél haza! - idézte az egyik sort, majd vigyorogva egy puszit nyomott a homlokomra. 

Szülinapomig próbáltam dolgozni azokkal a szövegekkel, hogy tökéletesítsem őket, de valahogy nem akart összeállni, így arra a döntésre jutottam, hogy a srácoknak lepasszolom az anyagot, hátha tudnak vele mit kezdeni. Leugrottam hozzájuk, miközben próbáltak. Az új albumra rakták össze a számokat. Még így félkész állapotban is éreztem, hogy ez hatalmasat fog robbanni és nem véletlenül. 

- Próbáld egy meg F-mollban. - tanácsolta Jake Jinxxnek, majd újra próbálták. Az ajtóból figyeltem, ahogy dolgoznak. Andy háttal ülve énekelt, de valahogy nem stimmelt a hangzás.

- Stay with me, I'm afraid of my soul... - kezdtem el énekelni egy kicsit magasabban, mint Andy, mert szerintem túl mélyről indította, és mivel nem vettek észre, így fel hívtam magamra is a figyelmet. - Kezd kicsit magasabban! - mosolyogtam rá, mikor megfordult, majd egy puszit nyomtam az arcára. 

- Mi a helyzet, Husi? - kérdezte CC a dobok mögött. 

- Semmi extra. Hoztam nektek munkát. - lobogtattam meg a kezemben lévő lapokat.