BiersackBlue

1.Rész 5.Fejezet

 Andy a landolásra sem ébredt fel, annyira mélyen aludt, de nagy nehezen sikerült felpiszkálnom. Egyébként nagyon aranyosan aludt. Felnézett és kómás fejjel pillantott körbe.

 - Megjöttünk? - kérdezte ásítva.

 - Meg. És első dolgom lesz kávét szerezni neked. - mondtam és győztem visszatartani a nevetést. A cuccainkat átvettük és fogtunk egy taxit, amivel a szállodához mentünk.  A recepción elintéztem a szobát Andynek, mert ilyen állapotban nem boldogult volna.

 - Most felmész a szobádba, és alszol! - a kezébe nyomtam a kulcsot, majd a lift felé fordítottam.

 - De beszélnem kell Juliettel, hogy megérkeztünk... - próbált ellenkezni.

 - Majd én beszélek vele, te mennj és pihenj! Intézkedek helyetted, de ebbe az egy hétbe szedd össze magad. - miután kiosztottam, kikapcsoltattam vele a mobilját. - Hidd el, jobban jársz ha szótfogadsz!

 - Jó pihenek. - egyezett bele, majd felment a szobába, én pedig hívtam Julietet.

 - Halló! - szólt bele a telefonba.

 - Szia, Juliet! Lucy vagyok. Csak azért hívlak, mert megjöttünk, és Andyt elküldtem pihenni, mert elég szarul nézett ki. - fogalmam sem volt, hogyan beszéljek vele, azok után, hogy Andynek hisztizett, amiért elkísért.

 - Túl sokat foglalkozol Andyvel. - közölte szárazon. - Vegyél vissza!

 - Nem tudom mit problémázol. Legalább valaki foglalkozik vele. - válaszoltam és letettem. Nem volt energiám tovább hallgatni a hülyeséget. Visszamentem a taxihoz, és egyenesen a bátyámékhoz mentem. Meglepődve nyitottak ajtót, majd egy kávé mellett elújságoltam nekik a nagy hírt. Nem hitték el egy könnyen, de végülis sikerült őket meggyőznöm egy páros belépőjeggyel.

 Mivel kora reggel landoltunk, gondoltam délután kihasználom, hogy senki nem ismer még fel és sétálok egyet a fővárosban. Andyvel aznap nem beszéltem. Szerintem hosszú ideje most pihente ki magát először rendesen.

 Másnap, ahogy terveztem hazamentem, először anyáékhoz. Kopogtattam az ajtón és az öcsém nyitott ajtót. Tőle megszokott módon üdvözölt, persze nem ugrott a nyakamba, csak szerényen két puszival köszönt és beengedett a lakásba. Anya viszont tényleg a nyakambaborult.

 - Annyira jó, hogy megint itthon vagy, úgy örülök. Mesélj mi újság? - szó szerint körbeugrált, aztán nekik is elmeséltem, hogy mi a helyzet, és pezsgőt bontottunk. - Ezt szülinapodra kapod. - nyomott anya a kezembe egy dobozt. Egy halálosan fasza bakancs volt benne. Imádtam.

 - Nem kellett volna, köszönöm. - öleltem meg anyut. Ezt most nagyon eltalálta. Öcsköstől egyébként egy tetováló szalonba kaptam kupont, aminek szintén nagyon örültem. Aztán estefelé elbúcsúztam és elindultam Nicolhoz. Hatalmas bulival készült, rengeteg embert meghívott én pedig mikor már a második feles is lecsúszott, felszólaltam.

 - Aki teheti, jövőhéten tolja fel a seggét Budapestre, mert hatalmas bulit fog csapni a Black Veil Brides! - ezen kívül semmi konkrétat nem mondtam. A buli nagyon jó volt, és rettentően jól éreztem magam. Végre magyar emberekkel lehettem, magyarul beszélhettem, magyar italokat ihattam. Nagyszerűen éreztem magam.

 Éjszaka, mikor már mindenki nagyjából elment és a buli is lecsendesedett, segítettem pakolni Nicolnak. Majd reggel fejfájás és hányinger közepette visszamentem Pestre. Hatalmas meglepetésemre Andy már a pályaudvaron várt.

 - Helló! Hát te? - meglepettségemet nem titkoltam, viszont az arcom eltorzult a fejfájás miatt. A város zajai szörnyen hatottak a másnaposságomra.