BiersackBlue

3.Rész 20.Fejezet

Miután Andyvel kibékültünk és hármasban nyugodt körülmények között újra átrágtuk a műsoros dolgot, megbeszéltük, hogy elfogadom a kihívást és együtt átvészeljük az egészet. Nem tudom, hogy egy realityben hogyan fogjuk ezt kivitelezni, de megoldjuk. Brooklyn pedig úgy döntött, elege van az iskolából és szeretne magántanuló lenni. Így arra az egy hónapra, amíg távol leszek, anyuhoz költözik. Jót fog tenni a magyar légkör, a falusi levegő, tud tanulni is, és Daniel majd segít neki amiben tud.

Miután ezeket a részleteket lezongoráztuk és elintéztük, Andynek vissza kellett mennie turnézni. Én pedig elkészítettem a válasz  videót, majd feltöltöttem a műsor honlapjára.

Miután kiirattam Brooklynt, elvittem a reptérre. A fél szobáját bepakolta a cuccai alapján, amiket a csomagtartóba cipeltem.

- George és Naomi a reptéren fognak várni, és majd levisznek anyámhoz. Viselkedj rendesen, ne akassz ki senkit, ha baj van hívd Andyt! Engem nem tudom, hogyan érsz majd el. - anyáskodtam, mielőtt felszállt a gépre. - Ja, és ha Daniel szemétkedik, nyugodtan üsd meg. - mosolyogtam bíztatóan. - Mindent elraktál?

- Mindent is. - bólintott.

- Helyes. Vigyázz magadra! Ne kószálj egyedül, inkább menj Daniellel.

- Jó, Lucy! Tudom. Már nem vagyok csecsemő. - fintorgott unottan. Mintha magamat láttam volna.

- Király. Na nyomás, mert a repülők nem várnak! - öleltem meg, majd szélnek eresztettem.

- Intézd el azt a ribit! - kacsintott, majd rohant a gépre.

Hazaérve összepakoltam a cuccaimat én is. Hellt és Bubblet Jake és Inna gondjaira bíztam, elköszöntem a srácoktól és a lelkükre kötöttem, hogy nézzék a műsort, majd elindultam a megadott címre.

Az első adásban egy kis ismertetővel kezdtünk. Levetítették ismét a kihívók bemutatkozóját, majd felvették a miénket.

- Izgulsz? - kérdezte Damien, a műsorvezető, mielőtt elindították volna a felvételt.

- Egy kicsit. - vallottam be a széken ülve, körülvéve kamerákkal. Kellemetlenül éreztem magam.

- A kamerákat hagyd figyelmen kívül. - mosolygott bíztatóan, majd intett az operatőröknek.

- Sziasztok! Én Lucy Miller vagyok, a Black Veil Brides-ból. Bár szerintem nem ez miatt kaptam hírnevet, inkább a kihívóm, Juliet Simms remek sztorija miatt. Éppen ezért vagyok itt, hogy ezt a kis mesét megcáfoljam és bebizonyítsam az igazam, valamint azt, hogy nem olyan ember vagyok, amilyennek Juliet beállít. - hadartam el széles vigyorral és látszólagos magabiztossággal, majd leállították a felvételt, és behívták a soron következő alanyt.

Ezután kifuvaroztak minket a kunyhókhoz. Az egész helyszín olyan volt, mint a tábor, ahol nyolcadikban voltunk osztálykiránduláson. Egy nagy placc, körben fakunyhókkal, középen egy hatalmas tűzrakóhellyel és padokkal. Meg természetesen a kamera és mikrofon rengeteggel. A kihívók már a házakban tartózkodtak, így egy kis helyzeti előnyt kapva, ugyanis befoglalhatták a jobb szobákat, jobb ágyakat és a hasonlókat. A teraszokon állva vártak minket. Juliet is az egyik faház bejárati ajtaja előtt állt és szúrós szemmel méregetett.

- Hat órakor a tűz körül találkozunk, és ismertetem a szabályokat, valamint az első feladatot. - kezdte Damien. - Mennjetek, rendezkedjetek be és barátkozzatok a helyzettel, hogy életetek megkeserítőjével fogtok együtt lakni egy darabig. Sok sikert!

- Kösz, jófej vagy! - dünnyögtem, majd a kezembe nyomott kulccsal elindultam Juliet felé.

- Isten hozott, mikor visz? - köszöntött kedvesen.