BiersackBlue

3.Rész 24.Fejezet

Sínre került az életem. Az öcsémé viszont romokban. A héten nekem kellett lebonyolítanom egy fontos megbeszélést egy fontos ügyféllel. Ez a fontos ügyfél történetesen abból a kisvárosból származik, ahova középsuliba jártam, és aminek a közelében lévő kis faluban lakik édesanyám és az öcsém. Brooke is erősködött, hogy jönni szeretne. Hatalmas mázli, hogy anyával ilyen remekül kijönnek, már amikor megértik egymást. 

Az üzleti találkozó este hatra lett téve, mert Mark akkor ért volna rá, de mivel közbejött neki valami, nekem kell őt helyettesítenem. Így a találkozóig hazaugrottam anyáékhoz. Anya természetesen szerette volna személyesen kifejezni az együttérzését az Andyvel történt dolgok iránt.

- Kincsem, tudom hogy mennyire fontos volt neked. Hogy mennyire odavoltál érte. Nagyon sajnálom, hogy így alakult. - fogta meg a kezem az asztal felett. Annyira szerencsés vagyok, hogy egy ilyen anyukám van, mint ő. - De mi a terved? Hogyan tovább? Tudom, hogy van egy terved, mert mindig kitalálsz valamit.

- Most egy kicsit felhagyok a sztársággal. Egy kicsit szeretnék normális életet élni, családdal, barátokkal. Rövid időre szeretnék elszigetelődni Andytől, a bandától és mindentől, ami odaköt. Goerge beszervezett a céghez titkárnőnek és életmódot váltottam, úgyhogy azt hiszem rendben lesz ez így egy darabig. - húztam ki magam határozottan mosolyogva. Próbáltam magabiztosnak tűnni, persze az anyámat nem tudom átverni. De tudja, hogy rendben leszek és megoldom a dolgokat.

- De van elég pénzetek, nem? Akkor minek a munka? 

- Nem szeretnék unatkozni, gondolhatod. És a plusz pénz mindig jól jön. 

- Ez igaz. És azt már kitaláltad, meddig szeretnél "normális" életet élni? - rajzolt idézőjelet a levegőbe.

- Nem tudom, anya. Egy ideig. Pár hónap. Amíg helyrerakom magamban ezt az egészet. 

- Szívem. A normális élet nem neked való. Tudom, hogy mindenhez alkalmazkodsz és mindent élvezel, amihez értesz és benne van a kezed munkája. De te különleges vagy. Színpadon a helyed. Ráadásul remek példaképe vagy az embereknek, mindig tudod milyen szavakat kell használnod és soha nem hazudtolod meg magad. Tudom, ez egy nehéz időszak.

- Anya most nagyjából mindenki utál. Mindenki azt hiszi, hogy Julietnek volt végig igaza. Nem tudom, hogyan kezelni a bántásokat ezek után. Én hiába tudom mi az igaz és mi a hazugság. Jelenleg egy célkereszt van a hátamon. És tudom, hogy nem a legjobb és leghelyesebb megoldás elbújni a gondok elől. De most szeretném egy kicsit meghúzni magam.

- Tudom, kicsim. De egyszer vissza kell menned a fiúkhoz, egyszer vissza kell térned és minden egyszerre fog a nyakadba szakadni. Gondoltál már arra, milyen lesz ezek után visszamenni a bandához?

- Anya, nem véletlenül kell ez a kis idő. Ha nem jöttünk volna el Brooklynnal nem tudtam volna kezelni az Andyvel köztünk lévő feszültséget. Nem tudtam volna úgy együtt dolgozni vele, hogy ekkora fájdalom van benne. Nem tudtam volna minden egyes alkalommal úgy elmenni mellette, mintha misem történt volna. Kell ez a kis nyugi most. 

- Megértelek. - bólintott és elfogadta az ideiglenes döntésemet. Örülök, hogy mindent meg tudok beszélni vele és mindig mindenben támogat. Sok mindenen keresztül mentünk már az életünk során, és az együtt hozott döntések, a közös megoldások megerősítették az amúgy is erős anya-lánya kapcsolatunkat.

- Egyébkén Daniel merre van? - váltottam témát, mert az öcsémet egész délután nem láttam hazaérkezni.

- Bent van a városban. Ha kocsival mész, talán össze is szedhetnéd hazának jövet.