BiersackBlue

4.Rész 2.Fejezet

Furcsa volt együtt zenélni a fiúkkal másfél év után. Leginkább Andyvel. Elsőként érkeztem a próbaterembe, hogy átnézzem az eddig összehozott dolgokat. Megtaláltam a két szöveget, amit Ashleyvel írtunk, és egy régebbi album számait.

- Jó reggelt, Husi! Milyen korai vagy. - szökkelt be CC.

- Igen, gondoltam bejövök előbb, meglesem mit dolgoztatok eddig. - emelgettem a lapokat.

- Akkor már biztos végeztél is. Nem történt sok újdonság. - kortyolt bele az energiaitalába.

- Azt látom. - a kezemben maradt két dalszöveg. Ismerős sorokkal.

-Elég sokat nyűglődtünk, mire Ash előállt azzal a két szöveggel. Gőzöm nincs, honnan kapott ihletet, de jók lettek.

- Igen. - mosolyodtam el. - A nagyját én írtam. De ez titok. - letettem a lapokat, és a kávéfőző felé indultam.

- Akkor meg vagyunk mentve? - gondolt itt arra, hogy majd új szövegekkel érkezem.

- Nincs BVB stílusú szöveg a tarsolyomban, szóval el kell, hogy szomorítsalak. - húztam el a szám.

Szépen lassan beszállíngóztak a többiek is. Kivéve Andy-t. Szóval nélküle kezdtünk próbálni. Atom jól szóltunk együtt és hiányzott, hogy zenéljek. Ráadásul a hétvégére pont becsúszott egy koncert, szóval remekül időzítettem a visszatérést.

- Szuper, srácok! Ezt akkor mégegyszer. - vezényeltem a bandát. - Andyről még mindig nem tudunk semmit? - néztem körbe. - Lonny?

- Semmit. - rázta a fejét. Mintha megérezte volna, nyílt az ajtó és a fekete hajú felhőkarcoló belépett az ajtón. A megjelenésével általában mindenkit levesz a lábáról. Most viszont eléggé szétcsúszva érkezett. Borostásan, kócosan, és a ruhája is full gyűrött volt.

- Jézuska! - szaladt ki a számon és döbbenten néztünk össze a többiekkel.

- Haver, veled meg mi a fasz van? - kérdezte Jinxx, teljesen elképedve Andy látványától.

- Mi lenne? - kérdezett vissza és, ha a látvány nem lett volna elég meggyőző, a megszólalása után már biztosak lehettünk abban, hogy nem józan. - Na, adjatok egy mikrofont! Haladjunk, mert koncertre sem szedjük össze magunkat!

- Ember, magadat kéne összeszedned. - nézett rá furcsán CC, majd dobott neki egy mikrofont. Akartam szólni, hogy nem kellene, de már késő volt. A mikrofon leesett, Andy pedig dőlt utána. Tanácstalanul néztünk egymásra. Vagyis inkább mindenki rám. - Csinálj vele valamit! - tátogott, de baszki, én mit kezdhettem volna vele.

- Mire Cole ideér kapd össze magad! - szólt rá Jake. - Remélem nem felejtetted el, hogy ma megbeszélés lesz a koncert helyszínén. Ott lesznek a fejesek és Cole durván picsán fog rúgni, ha elbaszod a megbeszélést. - utólag tudtam meg, hogy Cole Foley az új menedzser. Elég szigorúnak állítják be a srácok, de valljuk be rájuk fér.

- Mikorra jön? - kérdeztem, és a földön fekvő Andyt méregettem, hogy hogyan varázsolhatnánk elő belőle az igazi Andy Biersacket.

- Kettőre. - válaszolt Lonny.

- Addig már csak egy óránk van. - sóhajtottam. Majd egy kis lélekjelenlétet erőltettem magamra. - Oksi, srácok! Akkor ti játszátok végig a listát, hangoljatok össze, próbáljatok tovább! Én meg addig megpróbálom összekaparni ezt az Andy kinézetű majmot. - tapsoltam kettőt, majd felrángattam az óriást a padlóról és betámogattam a fürdószobába.

- Lucy, hagyj már békén! - morgott velem, de hát ugyanolyan makacs maradtam, szóval rábaszott.

- Hogy a faszba lehetsz már délután egy órakor részeg? - tettem fel a költői kérdést.