BiersackBlue

1.Rész 19.Fejezet

Reggel hátfájásra ébredtem, Andy pedig a konyhában sürgött-forgott. Szokásom szerint nyöszörögni kezdtem. Tudod, el kell hagyni az ágyat, mert nem tudsz visszaaludni pedig annyira, de annyira tudnál pihenni a puha ágyikóban... Ez a gondolat és még szokásos "gyűlölöm az embereket" életérzés egészen az első kávé utolsó kortyáig tart.
- Jó reggelt! - vigyorgott hátra Andy, de mivel nem viszonoztam a mosolyt, csak kialvatlan fejjel bámultam rá, az arcára fagyott a vigyor. - Baj van? - kérdezte.
- Jó reggelt! - dünnyögtem, majd vicsorogtam egyet (a kedves mosoly nem ment). Elindultam a tűzhely felé, amin rajta állt a kotyogós kávéfőző, minden reményem szerint teli kávéval. Levettem a bögrém "kávé nélkül az élet értelmetlen" felirattal. Éppen egy csábos mosolyt ejtettem a kávéfőzőnek és megemeltem. Üres volt. ÜRES!!!! - Andyyyyyyyyy! - üvöltöttem. - Üres a kávéfőző!
- Igen? - nem értette a célzásom.
- Te ittad meg? - megfordultam és vádlón rámutattam. Nem, véletlenül sem néztem ki úgy, mint egy pszichopata.
- Azt hiszem. - szegény kezdett rémült fejet vágni.
- És akkor mért nem főztél le újat?!?! - visítoztam tovább.
- Nem tudom, de nagyon durván ijesztő vagy, úgyhogy máris főzök újat. - óvatosan elslisszolt mellettem, majd feltett egy adag kávét. A pultnak támaszkodva, morogva vártam, hogy lefőjjön a kávé. Nem vicc, tényleg morogtam. Mint egy kiskutya. A fortyogó hang megváltás volt mind a kettőnk számára. Morogva kitöltöttem a kávém, majd bosszús tekintettel pásztátva Andyt belekortyoltam. Andyt rendesen verte a víz, hogy ezután mi jön még, de miután megittam a kávém már én is kevésbé éreztem magam hárpiának.
- Mit ügyködsz? - kérdeztem most már tényleg kedvesen mosolyogva.
- Reggelit csináltam. Remélem szereted a rántottát. - válaszolta és rám sem mert pillantani. Szegény.
- Imádom. - mondtam.
Miután felöltöztem leültem az asztalhoz, Andy pedig elémtett egy nagy adag rántottát, majd leült velem szemben és reggelizni kezdtünk. Gyorsan kitöltöttem magamnak mégegy adag kávét és nekiláttam az evésnek.
- Nagyon finom lett. - dicsértem meg, mert tényleg nagyon jó rántotta lett.
- Köszönöm. - még mindig a kávés jelenetem hatása alatt lehetett.
- Baj van? - kérdeztem mosolyogva.
- Minden reggel ilyen vagy? - kérdezte végül.

- Csak amíg nem volt meg a kávém. - válaszoltam, Andy pedig bólintva jelezte, hogy megjegyezte az előbbieket és tanult belőle. - Illene megkérdeznem, hogy aludtál, de mivel elfoglaltam a helyed nem hiszem, hogy jól.
- Nem foglaltál sok helyet. Simán elfértem.
- Még szerencse, hogy pici vagyok. - mondtam, majd megtöröltem a szám egy szalvétával. - Felkelthettél volna, hogy húzzak a helyemre.
- Nem voltál útban. - győzködött. Felálltam, majd elvittem az üres tányérakat.
- Köszönöm a reggelit! Isteni volt. - mondtam, majd mosogatni kezdtem.
- Egészségedre! Mi a mai program? - kérdezte, miután behozta a poharakat az asztalról.
- Gondoltam telefonálok párat. Lerendezem a Warped turnét, meg a faházakat. - mosolygtam.
- És aztán?
- Nem tudom. - mondtam és gondolkozni kezdtem, hogy mit is kellene csinálnom a mai napon. - Talán elmegyek vásárolni néhány király cuccot. - gondolkodtam tovább hangosan. Mikor végeztem a mosogatással a telefonomért mentem, mert úgy jó takarítani, ha valami jó zene is szól. Ma magyar számokhoz volt kedvem, így elindítottam egy BSW albumot. Már jó régen hallgattam őket. Bekapcsoltam a hangszórót és szélnek eresztettem a magyar rap ütemét. Amint megszólalt a zene, magával vitt és énekelni kezdtem a szöveget. Andy elég szórakoztatónak találta.
- Lemegyek boltba. Kell valami? - kérdezte és a dzsekije után nyúlt.
- Kávé, cukor és madárkaja.
- Madárkaja? - húzta föl a fél szemöldökét.
- Tudod az a puffasztott rizs genyó. - magyaráztam.
- Vágom. - mondta, majd kilépett az ajtón. Abban a pillanatban bele is merültem a takarítás és a zene metszetének a világába. Énekeltem, táncoltam, magánkoncertet adtam és eközben igen lassan, de rendet is raktam.
Éppen az egyik kedvenc nótámba éltem bele magam, amikor Andy észrevétlenül megérkezett. Fel sem tűnt, hogy az ajtóban állt, úgyhogy rappeltem és táncoltam tovább.
- A mosolyod nem láttam elborult az ég... - énekeltem a refrént, aztán Andy elnevette magát.
- Mi a fenét csinálsz? - nevetett.
- Nem látod? Takarítok. - mutattam körbe, hogy lássa a nyilvánvalót, majd tovább rappeltem. Andy letette az asztalra a szatyrot és nevetve figyelte, hogy milyen műsort tolok le.
- Kár, hogy nem értem a szöveget. - mondta röhögve. Nem hinném, hogy tetszik neki ez a műfaj, inkább szerintem csak arra volt kíváncsi, hogy miket hordok össze. Mit sem törődve a mondatával folytattam a magánkoncertem, és leszarva mennyire égetem be magam Andy előtt beleéltem magam a zenébe.
- Kösz, minden rendben, jól vagyok, csak kicsit elfáradtam én... - énekeltem Andynek speciálba, mert mért ne, aztán mint egy sztriptíztáncos, hozzávágtam a kezembe lévő konyharuhát. Miután rájött, hogy nem fogok elmenni a konyharuháért, visszahozta a konyhába. Én pedig belerángattam a magánkoncertem kellős közepébe, elkaptam és táncolni kezdtem vele. Nos, igen. Ilyen extázisba kerülök, ha takarítás közben zenét hallgatok. Persze Andy nem ellenkezett, tök jól elszórakoztunk. Mikor végeztem a takarítással és a lejátszási lista is leállt, ledobtam magam a kanapéra, Andy pedig követte a példám.
- Szóval ilyen egy átlagos nap Lucy Millerrel. - nevetett.
- Valahogy fel kell színezni az egyedüllétet. - vontam vállat, majd előkotortam a laptopom a kanapé mellett levő táskából, amíg az bekapcsolt, elmentem a telefonomért, majd egy bögre kávéért és visszaültem a kanapéra, törökülésben, ölemben a laptoppal. Andy bekapcsolta a tvt és kapcsolgatni kezdett a csatornák között. Hamar lerendeztem a Vans Warped Tour részleteit, majd a kis csapatépítő tréning dolgait is leegyeztettem és végeztem is a munkával.
Tervem szerint miután elvégeztem a dolgaim, elmentem vásárolni, Andy pedig lakást keresni. Vettem egy fekete gatyát (ismét) és egy fehér felsőt. Egész csinos darab volt, csipkés vállrésszel, háromnegyedes ujjal. Elég jól passzolt a bőrdzsekimhez.
Út közben összefutottam Jennyvel, a volt kolleganőmmel. Mikor meglátott, mosolyogva a nyakamba ugrott.
- Jézusom, Lucy! Annyira jó látni. - mondta lelkesen.
- Téged is, csajszi. Mi újság a bárban? - érdeklődtem.
- Semmi jó. Szörnyű tag lépett a helyedre. - sóhajtott gondterhelten. - Egy ribanc a csaj, ráadásul mindent elbasz, amit el lehet.
- Sajnálom, hogy így kiszúrtam veled. - mondtam.
- Ne bánd! Legalább sikerült valami nagyot dobbantanod. - mosolygott. - Nem iszunk valamit? - kérdezte, ugyanis pont egy bár előtt álltunk. Vállatvontam és elfogadtam az invitálást. Jennyvel mindig jókat tudunk beszélgetni, és mindig jókat iszunk. Most sem volt másképp. Kiveséztük a dolgokat, miközben legurítottunk néhány felest. Senkit nem ismertem Adamen kívül, mikor kijöttünk New Yorkba. Jenny az első munkanapomtól fogva mondható az itteni legjobb barátnőmnek.
Olyan nyolc óra lehetett, amikor megcsörrent a telefonom és Andy számát jelezte ki.
- Helló! Mizu? - szóltam a telefonba.
- Szeretnék bemenni a lakásba, de mivel a tiéd, nem tudok. - válaszolta.
- Ó! - Andynek nem hagytam kulcsot. - Sietek.
- Köszi. - mondta és letette.
- Bocsi, Jenny, de nekem most mennem kell. - legurítottam a poharamban lévő italt, majd elbúcsúztam és fogtam egy taxit.
Még szerencse, hogy van lift, különben elég lassan értem volna föl az ötödikre. Egy hangyányit megéreztem azt a néhány felest. Andy már az ajtó előtt állt, majd utat engedve arrébb lépett egy picit, hogy kinyithassam az ajtót.
- Enyhén pia szagod van. - vigyorgott.
- Pedig nem ittam sokat. - vontam vállat. - Összefutottam Jennyvel, aztán ittunk egy kicsit. -      Belöktem az ajtót, majd a dzsekim a fogasra akasztottam. - Találtál lakást? - kérdeztem.
- Igen. A szomszédtömben van egy kiadó. Megmutassam? - elengedett egy csibész mosolyt.
- Jaj, nekem már semmi erőm sétálni. - nyafogtam. Azt hittem lerohad a lábam, annyira fájt már.
- Kimondta, hogy sétálunk? - elkapta a karom és az erkélyhez rángatott. - Az ott! - bökött egy ablakra valahol szemben. Négy rövid után már nem igazán láttam. 
- Ó! Tök király. Majd átmegyek cukorért.
- A héten be is költözhetek. Sikerült a papírokat is elintéznem, szóval holnap át is cuccolok. - vigyorgott én pedig őszintén örültem (alkohollal a véremben nem volt nehéz), de akkor még nem gondoltam bele, hogy mennyi hátránnyal jár majd az, ha Andy a szemben lévő lakást veszi ki.