BiersackBlue

1.Rész 23.Fejezet

Már több,mint egy hónapja, hogy Remingtonnal, hogy is mondják a tinédzserek? Kavarunk? Szóval ja. Ennek már több, mint egy hónapja. Elég közel kerültünk egymáshoz, barátok vagyunk, meg minden. Elég sokat lógunk együtt, mozizunk meg hasonlók. Múltkor például beültünk egy filmre, ami ránézésre jónak tűnt, de húsz perc után is ugyanolyan unalmas volt, mint az első két percben, így azzal a szórakoztattuk magunkat, hogy kukoricával dobáltuk az előttünk lévőket és hangosan ropogtattuk a nachost. Ez idő alatt rájöttem, hogy érzem magam vele annyira jól, hogy közel engedjem magamhoz. Hogy talán Andy helyébe lépjen. És akkor térjünk is Andyre, aki azóta sem nagyon tárgyal velem melón kívül, csak letudja a kötelezőket. Bár, ahogy Ash mesélte, kezd elege lenni belőle, hogy Andy folyton kurvázni viszi őt, meg elég gyakran felönt a garatra és ő viszi haza. Nem tudom mitől lehet ilyen, hisz velem nem beszél. Ha pedig így viselkedik, nem is baj.

Ahogy terveztem egy kis időre hazalátogattam, Remington társaságában. Ő időközben kitalálta, hogy jönni akar, és igazából nem volt indokom megtagadni tőle az utazás lehetőségét. Egyik este az otthoni barátokkal elmentünk kicsit iszogatni egy jó kocsmába. Magam sem gondoltam volna, hogy ez lesz, de őszintén szólva egy hangyafasznyit zavart, hogy a pultos bige egyből rákattant Remingtonra. Nem azért, mert ha velem fekszik le, úgy hogy nem vagyunk együtt, mással nem teheti. Szerintem ez betudható, amolyan természetes emberi féltékenységnek. Mikor megmutattam neki a szobám, ami középsulis korom óta semmit sem változott. Minden poszter, minden kép, tényleg minden abszolút ugyanúgy állt, mint akkoriban. És ez az Andy és BVB-s cuccok alól sem volt kivétel. Andyről legalább öt poszter állt a vörös falon. Emellett minimum három Black Veil Brides-os poszter, két Black Veil Brides-os díszpárna az ágyamon, egy Black Veil Brides-os bögre az íróasztalomon, ezen kívül temérdek mennyiségű kép a suliból Nicollal és még több Daniellel.
- Ez igen. Teljesen otthon érzem magam. - vetette le magát az ágyamra.
- Azt ne mondd, hogy a te szobád is körbe van matricázva hasonló poszterekkel. - mutattam körbe.
- Nem. - nevetett. - Nekem sima képek vannak kint. - tehát nem tartotta cikinek, hogy tele van/volt a szobám Andy képével.
Miután visszamentünk New Yorkba, Rem megint nálam aludt, és reggel egy kávé mellett beszélgettünk az erkélyen és fogalmunk sem volt arról, hogy valaki fényképez minket. Természetesen másnap megjelentek a cikkek, hogy én és Remington egy pár vagyunk, csatolva hozzá néhány remek pillanatot ábrázoló fotót. Az újságosnál minden erről szóló újságból vettem egy példányt, Remingtont pedig a lakásomra parancsoltam. Előbb odaért, mint én így mikor én hazaértem, Rem márt az ajtó előtt szobrozott.
- Baj van? - kérdezte, látva az arcom.
- Bent elmondom. - mondtam. Kinyitottam az ajtót, majd az újságokat letettem az asztalra. - Ezeket nézd meg! - böktem rájuk, majd leültem.
- Remington és Lucy?...Újabb zenészpáros... Vajon együtt vannak?... - olvasta a főcímeket, majd felnevetett. - Most komolyan. Jobb címet nem tudtak volna adni? - kacarászott, majd talált egy képet, amin épp megcsókolt a mozi előtt. - Jézusom! Látod mekkora a fejem ezen a képen?! - háborgott.
- Remington, ez így nem király! - ráztam a fejem.
- Nem bizony. Ez a kép szörnyű!
- Nem hiszem el, hogy téged nem zavar?! - akadtam ki. Teljesen poénra vette az egészet. Viszont, amikor rászóltam elkomolyodott.
- Lucy, ez várható volt. - vont vállat.
- Jó. Ez igaz. De akkor most ez így marad? Hogy elterjeszti a sajtó, hogy együtt vagyunk? - most rajtam volt a sor, hogy háborogjak. - Mi, nem vagyunk együtt, Rem. - csendesedtem el, majd Rem csillogó szemekkel rámnézett.
- Igazad van, nem vagyunk együtt. - bólintott. - De lehetnénk. - túrt a hajába, majd zavartan zsebre vágta a kezét. - Lucy... Én szerintem már simán.... Szóval.... - küszködött a szavakkal. A tökéletes mondatot kereste. - Szeretném, ha a barátnőm lennél. - bökte ki végül, bennem pedig egy világ dőlt össze. Nem szerettem bele Remingtonba, és tudtam, hogy összetöröm a szívét. Már a gondolat is fájt, hogy megbántom. - Na, mit mondasz? - kérdezte én pedig már a sírás szélén álltam.
- Nem lehet, Rem. - ráztam a fejem.
- És mért? - nyilván nem erre számított. Nem mondhattam meg, hogy mért, mert erre a kérdésre Andy volt a válasz. De nem kellett, hogy beszéljek. Elfordítottam a tekintetem és hagytam, hogy egy könnycsepp lefollyon az arcomon. - Andy miatt, igaz? - próbált belenézni a szemembe.
- Miből gondolod? - szipogtam.
- Ki van vele tapétázva a szobád, nálad van a pótkulcsa. Apró dolgok. - vont vállat.
- Sajnálom, Rem. - a szobámba rohantam.

Nem akartam, hogy előtte boruljak ki. Csak elakartam süllyedni az önsajnálatban. Szegény Lucy. Most kérte meg egy kedves srác, akit kedvel is, hogy legyen a barátnője, de ő nemet mondott, mert szerelmes a saját kollégájába, aki nagy valószínűséggel kurvára nem érez így.
- Hahó! - kopogott az ajtómon Rem, majd benyitott. - Nyitva volt, szóval bejöttem. - dobta le magát mellém az ágyra, ahol éppen szenvedtem. Abszolút nem tűnt szomorúnak. Inkább gyerekesnek hatott a hangja.
- Azt hittem már rég elmentél. - dunnyogtam a párnába.
- Nem szokásom otthagyni a bajba jutott hölgyeket. - mondta drámai hanglejtéssel. - Gyere, dumáljunk! - fogta meg a kezem, majd felhúzott a párnák közül. Mondanom sem kell a sminkem gyönyörűen elkenődött.
- Ez így kurvára nem jó! - jelentettem ki az egész kibaszott helyzetről a véleményem.
- Nem. - értett egyet. - Szóval most szépen kitaláljuk mi legyen. Gondolj, gondolj, gondolj! - csinált úgy, mint micimackó.
- Nem mondhatod el senkinek, hogy mi van Andyvel. - szipogtam.
- Nem mondom el. - bólintott, hogy megértette. Nem mondott semmit, tudta, hogy úgy sem fogom be a szám, és mondom tovább.
- Rem, én nagyon kedvellek. És tényleg szeretném, ha jó lenne neked. De szerintem én nem tudom neked azt nyújtani, amit szeretnél, mert valamilyen furcsa oknál fogva nekem az a nyomorék kell a túloldalról, aki már lassan több, mint egy hónapja nem tárgyal velem. - regéltem a bennem kavargó
érzelmeket. - De te is fontos vagy nekem. Mert jól érzem veled magam és tényleg furcsa, de bírom, hogy egyszerre tudsz gyerekes és komoly lenni. De ez így szar. - fejeztem be a mondókámat.
- Örülök, hogy jól érzed magad velem. De sajnálom, hogy nem tudom Andyt helyettesíteni. Nem akarok neked rosszat Lucy, ezért az lesz, amit te akarsz. Ha úgy tetszik felejtsd el, amit mondtam. - vont vállat.
- Utálom ezt a helyzetet. - szipogtam. Tényleg nem akarom, hogy Remington rosszul érezze magát. Nagyon igyekezett. És nagyon remélem, hamar talál valakit, aki megadhatja neki azt, amit én nem.
- Gyere ide, te! - kapta el a kezem, majd magához húzva szorosan megölelt. - Maradjunk a régiben, mit szólsz?
- Rendben. - bólintottam. Tehát maradunk barátok extrákkal. Ez egyébként nem rossz. Nincsenek kötöttségek, mégsem vagyunk magányosak.