BiersackBlue

3.Rész 23.Fejezet

Nicol és Eric, akit a tavalyi szülinapom óta nem is láttam, már a reptéren vártak minket. Brooklyn nem is találkozott még velük, kivéve ha Nicol meglátogatta anyáékat a műsor ideje alatt.

- Édesem, de szarul nézel ki. - szorított magához a legjobb barátnőm, én pedig ismét elpityeredtem.

- Annyira szeretem. - szipogtam.

- Tudom, babu. Tudom. - simogatta a hajam, közben pedig intett Ericnek, hogy segítsen a bőröndökkel.

- Egyébként, örülök hogy látlak titeket. - mosolyogtam, mikor végre sikerült erőt vennem magamon.

- Ó, hát most már nem is szabadultok tőlünk. - vigyorgott Nicol, majd bemutattam nekik Brooklynt.

- Bubble-t már át lehet venni? - kérdezte Brooke.

- Szerintem igen. Mennj el érte nyugodtan itt leszünk. - válaszoltam, majd visszafordultam a középsulis barátaimhoz. Örülök, hogy az ő kapcsolatuk azóta is töretlen.

- Milyen volt az út? - kérdezte Eric.

- Hosszú. - sóhajtottam. - Alig vártam, hogy leszálljunk.

- Ma este, miután berendezkedtetek, összeülhetnénk. Sok megbeszélni valónk van, azt hiszem. - invitált Nicol, és őszintén, nem is bántam volna, ha az ő társaságukban lehetnék este.

- Talán ma inkább hagynunk kéne pihenni őket. Fárasztó ám egy repülő út. - mondta Eric és, ahogy ismerem, csak a mi érdekeinket nézte és nem az van, hogy nem akarja, hogy átmenjünk.

- Nem. Abszolút ránk fér egy kiadós dumálás. - ejtettem egy erőtlen mosolyt.

- Ahogy gondolod. Az ajtónk nyitva lesz.

A lakás oltári klassz volt. Csodaszép felújított konyha fogadott, csillogó fürdőszobával, két hatalmas szobával és egy nagy, de otthonos nappalival. Király volt.

- Na boxoljuk le, ki hol alszik. - mosolyogtam Brooklynra. Próbáltam jó kedvű lenni, annak ellenére, hogy belül teljesen megtörtem. Szeretném, ha Brooke azt látná, bármi történik is, helyt tudok állni, és tudom tartani magam.

- A nagyobbat szerettem volna. - húzta el a száját. - De a másik falai lilák. Tudom, hogy azt nem szereted.

- Ahogy érzed, Brooke. Ha akarsz, mehetsz a nagyobb szobába. - vontam vállat. A lila a kielégületlen nők színe. Azt hiszem ez egy ideig passzolni is fog hozzám.

- Nem. Jó lesz nekem a lila. - húzta ki magát, véglegesítve a döntését. Szeretm, hogy ilyen jó lelkű.

- Rendben, főnök. Akkor tiéd a lila. - bólintottam, majd a lábamnál ácsorgó kutyusra pillantottam. - Mi ketten meg majd kényelmesen elférünk a nagy szobába. - sötét, szürke színű falai voltak és két óriái ablaka volt, hatalmas párkánnyal.

- Lucy! - kukucskált be az ajtón Brooke.

- Hm?

- Minden rendben? Furi vagy. - kérdezte, ezt pedig nem tudtam hova tenni.

- Hogy érted? - kérdeztem vissza zavartan mosolyogva.

- Hát. Jó kedved van. Pedig a repülőn sírtál. - vont vállat.

- Most is tudnék. De már nem érdemes. Az élet megy tovább, Brooke. Meg különben is, örülök hogy itthon lehetek.

- Értem. - bólintott. - Hangosan fogok zenét hallgatni, szóval ha kellenék, csak zúzd be az ajtóm. - mutatott az újdonsült szobája felé.